Elmentünk a "Világ végére"

Újabb szünet után ismét itt. Jó okom volt a távollétre, ugyanis elmentünk "nyaralni"
Drága barátnőmhöz Imolához mentünk ketten a zurammal, egy kicsit északabbra, mondhatnám: menekülvén az itthoni kánikulából, de mikor az egész szerveződött, akkor még nem volt olyan veszélyesen meleg.
Rengeteg képet készítettem.

Repülőre szálltunk. Nem is tudom, mikor repültem utoljára. (persze tudom, nagyon régen)
Az ablakból először ezt láttuk,

 majd ezt:

majd ezt:

 Oslo szivárvánnyal fogadott

Imoláék rengeteg helyre elvittek bennünket. Láttunk használatban lévő viking hajót:

A kikötő homokjában csak véletlenül felfedeztünk egy tengeri csillagot:

A medúzákat:

Kacsákat:

 Fotóztam felhőket:

És táblákat (véletlenül):

Kisvárosi idillt:

Voltunk a világ végén (szó szerint, ugyanis a helyet Verdens Ende-nek hívják, és ez azt jelenti, hogy a világ vége)

régi világító torony

A világító torony kosara, amibe a fát tették anno, amit meggyújtottak, és egész éjszaka égett

Csodálatos hely, én túlzás nélkül napokig elennék itt, mint egy kisgyerek csak mászkálnék a sziklákon, és mindig új csodát fedeznék fel.

rákocskák

Úton út félen mindenféle érdekesség:

Láttunk viking temetőt:

Ez az ég felhő nélkül:

Voltunk hajóval Svédországban:

Kép a Color Line-tól

kilátás a női mosdóból

kikötés előtt

A hajó parkolója

ez egy másik (kisebb) hajó

Bálnavadász múzeumban is voltunk:

Hal boltban:

Oslóban:

eredeti viking hajó a hajóról bővebben a Wikipédián

Etettünk verebeket:

Ilyen közel jöttek:

és galambokat is:

Jó időnk volt 30 fok:

Új barátokat szereztünk: (Ő Imoláék szomszédjának a kutyusa, állítólag elég bizalmatlan, de hozzánk egyből oda szaladt) rajta kívül még Luca kutya is a bizalmába fogadott (róla nem készítettem képet sajnos, mert a sétákra mindig elfelejtettem elvinni a f.gépet) jól megsétáltatott mindig, tekintve, hogy én egyedül mindig eltévedtem.

Mirci cica kegyeit viszont nem sikerült elnyernünk. Ő végig bizalmatlan maradt.

Nekem nagyon tetszettek a tipikus norvég házak:

Az időjárás elég hektikus volt, viszont az előrejelzések mindig hitelesnek bizonyultak. Volt, hogy egész délelőtt esett, de délutánra verőfényes napot jósoltak, és tényleg az is volt.

Végül minden jónak vége szakad, szóval haza indultunk. Hajnalban (5 órakor) indultunk a reptérre

 Megcsodálhattuk a napfelkeltét:

 Ez nem a mi gépünk, várakozás közben lőttem:

 Ezek már a mi pilótáink:

 Megyeri híd a magasból

 És az anyaföldön búcsú pillantás a gépünkre:

Még több kép
Itthon cirka 40 fok várt, és a lányaink a reptéren, anyukám fincsi ebéddel, majd Rufusz lelkes ugrálással, Mylo nyuszi dünnyögéssel, dörgölőzéssel. A halak nem kifejezetten lelkesedtek.
Rengeteg élményt szereztünk, és vendéglátóinknak örökké hálás leszek a szíves vendéglátásért.

Hortenziák

A minap - hosszas ihlethiányos, és heveny lustaságos állapotot követően- egy hortenziás a szalvéta piszkálta meg a fantáziámat.

 A készleten lévő néhány ezer megmunkáladó darab közül kiválasztottam ezt (fellelhetősége Ikea, bár mintha mostanában nem láttam volna már ezt a tálat).
Nos a tál,

 és a szalvéta

 És némi festék, és lakk közreműködésével született a hortenziás tál.

Részletek:

Nekem tetszik. Azt hiszem veszek még ebből a szalvétából. Vannak még terveim egy locsoló kannával is.

Életjel

Bocsánat! El vagyok tűnve, tudom. Mióta főállásom, és a háztartás mellett nyuszi felügyelői mellékállást is betöltök, kevés az időm bármi másra. Nyuszkónk nagyon igényli a társaságot, a simogatást, viszont nagyon kell rá figyelni, mert szereti megrágcsálni a bútorokat, vezetékeket, így hát arról szó sem lehet, hogy kinyissam a hobbi szobám ajtaját, ahol csupa megrágni való vezeték, bútor, anyag, mindenféle van (persze bejönne utánam, de ha kinn maradna a nappaliban felügyelet nélkül, abban sem lenne sok köszönet). Így hát az alkotás háttérbe szorult az utóbbi időben.
És mintha a nyuszkó nem lenne elégséges elfoglaltság: a nagylányom nyárimunkát kapott, így a kutya sétáltatás is az én feladatom lett. Apa hetekkel korábban kibicsaklította a bokáját, ami még mindíg dagadt. Persze nem tudta nagyon kímélni, mert az éhenhalás is elég fájdalmas, így inkább sántikálva, de dolgozik, viszont a séta, és az elkerülhető terhelés kizárva.
Kislányom sikeresen túl van a KRESZ vizsgán, nemsokára a vezetést gyakorolhatja.
Mint látható, azért zajlik körülöttünk az élet.
Viszont a minap eljutottunk egy moziba. A film igazi kikapcsolódás volt, ajánlom mindenkinek.

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

Meggyszezon

Az utóbbi néhány napban igyekeztem minél több meggyet nyerni kis fiatalka meggy fánkról, ami annál inkább is büszkeségre ad okot, hogy maga a fa egy magról kelt kis fácska volt, saját kivitelezésben oltottuk be, hogy termő fa legyen belőle, és az egyáltalán nem gondos nevelgetés eredményeképp ma már a meggy szükségletünk java részét Ő adja.
Szedtem, birkóztam a nagy alumínium létráinkkal, szedtem, magoztam, fagyasztottam, meggy leves, meggy szósz, meggyes süti mindenféle kivitelben.
Ma a meggyes pite volt műsoron.

Recept?
Tésztához:
500 g liszt
250 g hideg vaj
50 g cukor
1 tojás
20 g élesztő
1 dl tej
1 csipet só
A hideg vajat belevagdaljuk a lisztbe elmorzsoljuk a liszttel, mehet bele a többi hozzávaló, egynemű tésztává gyúrjuk. Nem szükséges pihentetni, de ha pihen az nem árt neki. (én ebből a tésztából készítem a bejglit is)
A  töltelékhez:
1,5 kg meggy
cukor
2 csomag vaníliás puding por
fahéj
A meggyet kimagozzuk, lecukrozzuk, engedjük, hogy levet eresszen. (1-2 óra) A meggy lét használjuk 6-7 dl kell hozzá, ebből és a puding porból sűrű pudingot főzünk a zacskón lévő elkészítési javaslat szerint, ebbe keverem a meggyet, amit lehet fűszerezni izés szerint fahéjjal, vaníliás cukorral, de e nélkül is elég karakteres a meggy íze szerintem.
A tésztát két felé vesszük, egyenként kinyújtjuk, sütő papírral bélelt tepsibe simítjuk az elsőt, erre megy a langyosra hűlt töltelék, rá a másik tészta lap, villával megszurkáljuk, felvert tojással lekenjük, mehet a sütőbe 20 perce 170 fokra.

Végezetül megmutatom nyuszink milyen frizurát növesztett:

Még nyár sem volt, de én már az őszre készülök?

A terv, hogy ilyen blokkokból egy olyan takarót varrok, mintha a levelek a fáról hullanának.

A blokkokat olyan rendszertelenül tervezem összevarrni, mint amilyen szabálytalanul hullanak a levelek ősszel. Egyelőre csak néhány blokk van készen. Mint mondtam már épp a halogatós korszakomat élem. :-)

A témában jobbnál jobb ötletek találhatóak a google segítségével.
Nekem ez tetszik a jegjobban.

a minta forrása a képre kattintva elérhető

Újra itt

Kedveseim!
Nagyon régóta nem írtam egy posztot sem, ennek két (illettve több) oka is van.
1. a google letilttotta az oldalam elérését, mert valamilyen rossz indulatú program került fel rá. Úgy tűnik sikerült megtisztítani.
2. cicám sajnos hirtelen megbetegedett, sokáig ápoltuk bízva a gyógyulásában, de sajnos nem sikerült megmenteni. Legyen itt róla egy fénykép:

Nyuszinkkal vígasztalódtunk:
Ekkora volt, amikor hozzánk költözött

pedikűr közben:

Néhány napja a kertben:
Rúfuszt sem hanyagoltuk. Egy sétánk alkalmával készült képekből egy kis ízelítő:

 Kertészkedtem is:

Közben  eltelt a blog 3. szülinapja, de nem tudtam róla megemlékezni, most már nem is teszem. Ezen kívül mást nem kreatívkodtam, most a halogatós korszakomat élem. Ehhez persze hozzájárultak az események, hogy a blogomhoz nem tudtam hozzájutni inspiráció tekintetében is hátra vetett, hiszen a kedvenc blogjaim is mind itt vannak, és az azokon íródott posztokat sem tudtam ezáltal követni.

Na de most már!!! Itt vagyok, és igyekszem a hajamnál fogva kirángatni magamat a posványból.