hétfő

Táska, avagy farmer újrahasznosítás

Május óta adós vagyok a húgomnak a névnapi ajándékával. Azt kérte, hogy táska legyen és kék. Eddig a múzsa nem nagyon (egyáltalán nem, messze elkerül az utóbbi időben) csókolgatott össze, így mindig csak szabadkoztam. Arra nem nagyon hivatkozhatok, hogy nincs időm, mert az igazából sosincs, viszont ha elkap a gépszíj, az időhiány engem nem tántoríthat vissza, ha rám jön a varrhatnék, képes vagyok éjjel 2-ig is brümmögni (ahogy a gyerekeim szokták mondani) a varrógéppel.
Tehát az egyedüli kifogásom az volt, hogy nem volt kedvem, ötletem, késztetésem.
A minap a Facebookon jött szembe velem egy hasonló (de nem teljesen ilyen) fazonú táska.
Épp a felgyülemlett farmernadrágok darabolásával voltam elfoglalva, mert a kutya, és a cicák kosarába akarok új szivacsot tenni, és a nadrágszárak összevarrásával fogom a kellő méretű aránylag strapa bíró huzatot elkészíteni.
Ezt a farmert egy kicsit jobban megnézegettem, és arra jutottam, hogy nincs szívem ezt a farrészt kidobni (muszáj szanálnom, mert már nem férek be a szobámba)
Ez a fazon valljuk be nem kifejezetten praktikus táska fazon. Az eredetinek (amit a fb-on láttam) nem volt záródása sem, ami nemcsak a zsebtolvajok miatt érdekes, de én például simán kiönteném egy ilyen táska tartalmát a kocsiban, amikor egy nagyobb fékezéskor a táska leborulna az ülésről.
Első fázisban megvarrtam a táska testet. Sokáig guberáltam az anyagaim között, mire rátaláltam erre a virágosra, ami kék is, és a mintában a farmer tűzésének a színei is visszaköszönnek, így szerintem szép összhang van a két anyag közt. Akkor még ötletem sem volt, hogy a táska záródását hogy fogom megoldani, de úgy voltam vele, hogy majd menet közben jön az ihlet a záródással kapcsolatban. Végül tényleg kitaláltam, hogy hogy legyen: A táska szájánál a cippzár két külön részből áll, és középről indul.
Túl sok zseb nincs benne, mert ez a fazon nem különálló béléssel készül, hanem az oldalak összevarrása után be kell bélelni, ferde pánttal az íves részt leszegni, és ezután összevarrni a két fél részt az íves vonal mentén.


 A szabásminta:


A megadott méretek irányadóak, hiszen a rendelkezésre álló farmernadrág mérete nagyban befolyásolja, hogy mekkora rész vágható ki belőle.

Wenckheim palota

Nos, mint ahogy előző bejegyzésemben írtam ellátogattam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ami eredetileg a Wenckheim család palotája volt.
Az úgy kezdődött, hogy a Facebook egy kastélyos, palotás, váras csoportjában valaki megosztott pár képet egy szabadkígyósi kastélyról, amiről - bevallom - előtte még nem is hallottam. Rákerestem a google-ban. Képeket, leírásokat, történeteket találtam amit rendkívül érdekesnek találtam.
A kastélyt a Wenckheim család éppíttette Ybl Miklós tervei alapján (még a Szabadkígyósi kastélynál tartok) Ennek a családnak a története olyan érdekes volt, hogy még Jókai Mórt is megihlette.
A Harruckern és a Wenckheim család két tagjának házasságával egyesült a két család. Mind a Harruckern, mind a Wenckheim eredetileg osztrák család volt, akiknek tagjai a török háborúban olyan érdemeket szereztek, amelyet a császár grófi címmel, és a Harruckern család esetében hatalmas területtel jutalmazott az akkor még lápos, és mezőgazdasági célokra nagyjából alkalmatlan, néptelen Békés megye területén. A család vízgazdálkodási fejlesztésekbe kezdett, jobbágyokat telepített be, és fellendítette a térség mezőgazdaságát. 
Az egyik leszármazott Wenckheim József Antal is sikeresen gazdálkodott, bérlői szerették, tisztelték. Iskolát építtetett a parasztok gyerekeinek, támogatta a rászorulókat.
József Antal 3 házasságából csupán az utolsóban sikerült örököst nemzeni, ekkor már a gróf elég idős volt (majd 70 éves) és az örökrészére vágyakozó öccse családja nem is nézte jó szemmel, hogy újból megnősült. Főleg, mivel egy alsóbb rendű sorból származó, nála jóval fiatalabb feleséget választott. Miután lánya Krisztina megszületett, nem sokkal később felesége meghalt, és hogy a gróf megerősítse Krisztina örökösi mivoltját, József Antal mindenhová magával vitte lányát, pénzt osztogatott, hogy minél nagyobb feltűnést keltsen, minél több tanúja legyen annak, hogy a gyermek az ő gyermeke. Ezen felül a legjobb gyámokat rendelte lánya mellé, gondoskodott a legjobb neveltetéséről mielőtt ő is meghalt. Krisztina csupán 3 éves volt, mikor árván maradt. Természetesen a család másik ága minden követ megmozgatott, hogy az örökséget megkaparintsa, de ebben a formában nem sikerült elérni céljukat.
Akinek esetleg ismerős ez a történet, ne csodálkozzon, mert Jókai is hírét vette az öreg gróf történetének, és annyira megihlette, hogy írt is belőle egy regényt, az Egy magyar nábob-ot.
Nos a szálak végül úgy futottak össze, hogy Krisztina felnőve felesége lett első unokatestvérének (annak a családnak a legkisebb sarjának, aki ki akarta túrni örökségéből) Házasságuk - úgy tudni -szerelem házasság volt, 7 gyermek született a frigyből. Tulajdonképpen ők virágoztatták fel igazán a Wenckheim nevet, és birtokaikat. Krisztina jótékonyságairól volt híres. Árvaházat létesített, szegény nők részére menhelyet üzemeltetett, támogatta a szegényeket, a gyulai gimnázium létesítésére alapítványt hozott létre, jelentős összeggel támogatva azt.
Próbáltam érthetően, mégis lényegre törően leírni a család történetét, de nem volt egyszerű. A család történetéről itt olvashattok bővebben. (nem egyszerű, a családban ki kinek az unokatestvére, férje, nagybátyja is egy személyben, ez a mai viszonyok közt elég bizarr)
Nos, hogy visszakanyarodjak a palotához:
Krisztina, és Frigyes 7 gyermekének iskoláztatása miatt, és hogy közelebb legyenek a társadalmi élethez építtettek egy palotát Pesten, az akkori palotanegyedben. Jóformán az utolsó telket sikerült elcsípniük, amelyre Meinig Artúr tervei alapján építtették palotájukat, ami drezdai barokk, és XV. Lajos stílusokat hordoz. Krisztina és Frigyes halála után az épületet az örökösök eladták az államnak, aki könyvtári célra átalakította, később újabb átalakításon esett át, de szinte végig könyvtári feladatokat látott el.
Kis nyomozás után kiderítettem, hogy a könyvtárban havonta 1 alkalommal történelmi, művészettörténelmi séta keretében bemutatják az épületet, ami éppen a múlt hétvégére esett. Gyors regisztráció után nekem is alkalmam nyílt a megtekintésére.
Kívülről: (drezdai barokk)


Az egykori palota udvara, amit mára befedtek:
A lépcsőházat tartó törpék:
Az eredeti bejárat kandelábereit ölelgető huncut puttók:
A lépcsőház:
A lépcső korlátjain érdekes sárkányok (mintha kölyök sárkányok lennének)


A fogadó terem, ami jelenleg olvasó teremként funkcionál:


A madaras terem:
Krisztina budoárja volt.
Ott láthatóak a kis madárkák:
Dohányzószoba:
Jelenleg szintén olvasó terem

Az ezüst szalon Frigyes társalkodó szobája volt.


Kis bálterem:
Kilincsek az ajtókon:
 Az eredeti velencei tükrök egyike:
 Ott fenn ültek a zenészek:

Nagy bálterem:


Az ebédlő (most olvasó terem) Ebben a helyiségben eredeti a tapéta, és a 2 tonnás csillár is. Bár a háborúk, és az 56-os harcok során több találat is érte a palotát, ez a terem nem sérült, mert a csillárt több acél gerenda tartja, és ez megóvta magát a helyiséget is
A kastély eredeti berendezéséből nem sok maradt, de ez az asztal valószínűleg az eredeti berendezés része lehetett.

A lépcsőház:
A reneszánsz stílusú palotarész ólomüveg ablakai:

Az épület több díjat is kapott, a különböző stílusok és a modern építészet összehangolásáért, én a modern épületrészeket most nem mutatnám be, de egyébként tényleg szép összhangot teremtettek a különböző stílusok keverésével.
Barátnőmmel el is határoztuk, hogy nyugdijas korunkban ide fogunk járni olvasni.
Végezetül néhány kép az internetről, amelyek vagy sokkal jobbak, mint az enyémek, vagy más funkcióban mutatják be az egyes termeket.
A dohányzószobáról készült néhány sokkal jobb fotó. Forrása az internet:

 

A nagy bálterem, amikor olvasó terem:
 és, amikor rendezvényre van berendezve:

Fantasztikus, hogy ilyen jó állapotban megőrződött ez a palota, amellett, hogy napi szinten használják. Örülök, hogy láthattam, és mindenképpen vissza fogok térni ide (remélem többször is).

péntek

Holnapi programom

Már régóta mondom, hogy a saját környezetünk is tele van fantasztikus szépségekkel, csak észre kell vennünk. Néha elég, ha csak felnézünk az épületre, ami előtt elhaladunk.
Holnap egy általam pár napja felfedezett palotába fogok ellátogatni, ami a rendszerváltás óta könyvtárként üzemel, állaga nagyon jó állapotban van a mai napig.
Eredetileg Wenckheim család palotája volt.


Napjainkban:
Mindenkinek csodás hétvégét!

szerda

Barcelona ismét

Mint már említettem, egy késő esti órán nagyon kedvezményes repülőjegy árakba futottam a W..air oldalán, amit nem tudtam volna kihagyni. Így Barátnővel megvettük a két jegyet, később intéztem hozzá szállást is, és június 11.-én útnak indultunk.


2 napra mentünk, úgy, hogy annyi látnivalót sűrítünk a rendelkezésre álló időbe, amennyit csak tudunk, és amennyit csak bírnak a lábaink.
Miután a repülő menetrend szerint landolt, a csomagokkal eltrappoltunk a szállásunkra, ahol ideiglenesen még a szoba elfoglalása előtt lepakoltuk az aznapra felesleges holmit, majd célba vettük az első látnivalót, a Tibidabót.
Irány a Pl Catalunya, ahonnan a Tibidabo hegyen lévő vidámpark nyitvatartási idejében közvetlen járat megy negyedóránként a Tibidabóra 3 €/fő/menet A járat száma T2A.
Mutatom hol a buszmegálló, mert mi elég sokat keresgéltünk, mire megtaláltuk.
 Ott annak az épületnek a sarkánál, ami elvileg a Caja Madrid, de az épületen erre az elnevezésre való utalás nem volt található, és maga a buszmegálló táblája, is egy bódé takarásában volt.
Ő a busz, és a tábla. Ezt kell keresgélni, ha nem akartok többszörös átszállással eljutni a célig.
Forrás: http://www.alamy.com/stock-photo-bus-stop-the-bus-t2a-covers-the-route-from-the-plaa-catalunya-to-tibidabo-93786801.html
Nos miután megtaláltuk a buszt, kényelmesen eljutottunk a Tibidabora.
Beszéljenek helyettem a képek:








A sátán megkísérti Jézust. Lemutatva a hegyről ezt mondja "Neked adom" latinul: Tibi dabo innen a hegy neve: Tibidabo a jelenet a templom egyik ólomüvegablakán
Mikor már kigyönyörködtük magunkat a templomban, és a kilátásban, és kicsacsogtuk magunkat a spanyol hölgyekkel (nem beszélünk spanyolul, ők sem más nyelven, de ez őket nem zavarta, végül is minket sem) tovább indultunk.
Cél a Passage de Gracia és az ott található Gaudi házak, mellékesen az összes többi ház, ami szintén csodálatos, csak nem kap ekkora hírverést.










Részlet a fenti kapu boltívéből

Borostyán nekem nagy kedvencem (szintén egy kapu részlete)
Innen a Gótikus negyedbe fordultunk a Ramblas-ról:





















Majd a szállás felé indultunk elfoglaltuk a szobánkat, pihentünk, utána a Mágikus szökőkút műsorát néztük meg.
A szökőkút felé sétálva az egyik mellékutcában ilyen kis műalkotás egy deszka kapun:

Másnap időpontra mentünk a Sagrada Familiába, ahol most a tornyokba is felmentünk. Erre már áldoztam külön bejegyzést is, itt most csak néhány képet mutatok:



Majd átsétáltunk a Hospital de Sant Pau kórházba. Erről is mutattam januárban képeket, csak épp hogy ne maradjon ki, azért erről is néhány kép:

És találtam egy fotót a kórház, és a Sagrada építésének időszakából a kiállításon:
Innen a Güel Parkba mentünk, ahol szintén időpontra szóló jegyünk volt:
Januárban elég fárasztó séta után értünk el a parkba, ezért itt megírom, hogy a kórháztól pár méterre lévő buszmegállóban a 92-es buszra felszállva megspórolhatjuk a gyaloglást.







 Borzasztó hőség volt, de a látvány kárpótolt.
Hazafelé egy ajándékbolt:
Beültünk egy kis vendéglőbe, közben a kerthelységből figyeltük, szívtuk magunkba a katalán életérzést.
Lemetróztunk a kikötőbe:

Majd másnap korán keltünk és ismét repülőre szálltunk
 Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de nagyon jó út volt. Sokat számított, hogy nekem már volt helyismeretem, aránylag magabiztosan közlekedtünk, ritkán kellett keresgélni, kérdezősködni. A helyiek mind nagyon kedvesek, bárkit szólítottunk meg, - akár beszélt angolul, akár nem - mindenki segíteni próbált. A pincér az étteremben, aki felvette a rendelésünket, és még mielőtt fizettünk volna lejárt a munkaideje, távozáskor úgy integetett, és mosolygott, mintha minden nap náluk ebédelnénk.
Ha ajánlhatom azért próbáljatok legalább 4 napot rászánni erre a városra.