hétfő

péntek

Fedlap kész!

Mit is fűzhetnék hozzá?
Mindenkinek ajánlom ezt a mintát, aki kezdő folt varró, aki gyorsan szeretne látványosat varrni. Engem ennek a két színnek a kombinációja ragadott meg, de természetesen más szinekkel is nagyon szép lehet, pl. el tudom képzelni pasztell színekkel is.
Régebben vásárolt Pathwork-os újságban találtam is erre a mintára más szín kombinációjú takarót:

A szendvicselésével kicsit várnom kell, mert az ismeretségi körömben tegnap született egy kicsi fiúcska, neki szeretnék egy baba takarót varrni, szóval azt előre veszem.
Természetesen azt is mutatom majd.

csütörtök

Újabb gyarapodás, és anyagbeszerzés

Takaróval ennyit haladtam. Egyre közelebb van a végkifejlet.
Ugye, ahhoz, hogy tovább haladjak, anyagbeszerzést kellett eszközölnöm, minek folyományaként,  bár erős elhatározással érkeztem a Hunyadi utcába, hogy csak ezt az egy anyagot veszem meg,

és semmi többet, azért nem bírtam magammal, és még bepottyant a kosárba néhány anyag:





az ott egy szösz





Ebből bébi takaró lesz
Szerzeményeimmel boldogan tértem haza, hogy boldogan beavassam őket, de ez mindeddig nem történt meg, egyéb okok miatt. Ha minden jól megy, ma befejezem a fedlapot.

vasárnap

Rakott krumpli

Imádom! Gyerek korom nagy kedvence. Egészen addig, amíg a sors össze nem hozott a férjemmel, nem ismertem élő embert, aki ne szerette volna. Szerintem az univerzumban nincs több ilyen krapek, és én pont Ő hozzá mentem feleségül. Ritkán készítem, egyrészt mert a teremtés koronája nem szimpatizál az ötlettel, másrészt elég sok panccsal jár. Ma két verziót készítettem, az igazi kolbászos tojásos verziót, és egy kisebb jénaiban sonkás-tojásost. Vendéget is hívtam, a gyerekkori nagy barátnőmet, akivel rajongásunk a rakott krumpli iránt a mai napig töretlen.
Bár lassan már 20 éve külön háztartást vezetek, de anyukám rakott krumpliját soha nem sikerült reprodukálnom az Övé verhetetlen. Azért az enyém sem rossz, de anyué világbajnok.
Még holnapra is maradt 1-1 adag. Már alig várom a holnapi ebédidőt! :-)  

Újabb gyarapodás

Ismét hízott néhány centit a takaró.

Sajnos nem tudom tovább varrni, szükség van még kb. 35 centire a fehér anyagból.

szombat

Hízó kúra

Megint hízott egy kicsit a takaró.
Sajnos a fehér anyag nem lesz elég, úgyhogy el kell túráznom a Hunyadi utcába.
Most itt tartok.


péntek

Új családtag

Menhelyről mentett cica költözött hozzánk.
Most barátkozunk.

Dorombolni nagyon tud, szoba tiszta, kíváncsi, de egyenlőre még kissé félős.

hétfő

Beszámoló a Salza folyóval folytatott csatánkról

Tulajdonképpen szerencsés, hogy a társaság egy része az első nap után úgy döntött, hogy nem evez a második napon, így volt aki fényképes dokumentációt tudott készíteni a túránk azon részéről, amit a partról látni lehetett. A nagy része, és a legszebb része sajnos csak a vízről látható, oda viszont nem tudtam fényképezőt vinni, mert ha mi nem is borultunk be a vízbe, a víz állandóan fröcskölt bennünket. Szóval egyrészt nem lett volna a csónakban biztonságban a gép, másrészt a kezemben az evező volt, így fotózásra sehogy sem lett volna alkalmam. Két fős vadvizi kenuban eveztünk. Az én stratégiám, hogy túravezetővel vagyok hajlandó egy csónakba ülni. Legalább egy valaki tudja a hajóban, hogy mit kell csinálni. Ez egyrészről jó, mert megvan a biztonság érzetem, és valóban éles helyzetben egyszer sem borultunk (kivéve, amikor a túravezető jópofaságból borított be az elején, hogy gyakoroljam a bemászást a csónakba, illetve a végén, hogy én is átérezzem a többiek állapotát), másrészt ez sokkal keményebb meló, mert ha valaki a csapatból borul, nekünk, (illetve a túravezetőnek) ott segíteni kell, így nekem is eveznem kellett visszafelé a sodrással szemben elég sokszor. De az élmény, mindenért kárpótolja az embert. Megtapasztaltuk a természet erejét, miközben csodáltuk a szépségét. Rengeteget nevettünk, gyönyörű tájakat láthattunk, a folyó zúgós részei minden élménypark élményét felülmúlják, a csendesebb simább részeken csurogva pedig igazi relax érzéssel töltettek el.
Az első nap a megérkezés napja volt, másnap reggel kezdődött a kaland. Megkaptuk a felszerelést, persze kioktattak, mit, hogy csináljunk, milyen vészhelyzetre mi a megfelelő reakció, hogyan mentsük egymást,


a felszerelést indulás előtt, és a túra folyamán többször ellenőrizték rajtunk.
 Mielőtt csónakba szállunk, be kell mártózni a 7-8 fokos vízbe,
ami egyébként csak elsőre kellemetlen, de van, hogy kifejezetten kellemes megmártózni.

A második napon a folyó egy kicsit rázósabb szakaszán hajóztunk, de ez szépségében is felül múlta az előző szakaszt. Az idő csodaszép volt.

Teljes harci díszben, indulásra várva:

 Elindultunk:
 Első pihenő. Itt egy régi hídból kialakított helyről lehetett a vízbe ugrálni
 Ismét indulunk
 Jövünk (a hídról fotózva)

 Érkezés a második pihenő ponthoz:



 Kikötés:
  Erről jöttünk:
 Arra megyünk:

 És ez már a végpont felé közelegve:


Mint már írtam, sajnos azok a szakaszok, amik igazán gyönyörűek, csak a vízről láthatóak, gyalogosan csak nagy nehézségek árán megközelíthetőek, ezért azokról a részekről nagy bánatomra nem készültek fotók. Sisakra rögzített kamerával videók készültek, de azt nem mutathatom itt. (személyiségi jogok, illetve az evezés közben elhangzott esetleges nem ideillő tartalom miatt :-) )
A vég célba érkezéskor a jópofák még beborították a társukat (droidjukat)
 Majd a partról meredek ösvényen fel kellett cipelni a csónakokat, és az evezőket. Fiúk a kajakokat, lányok az evezőket.
Miután lenyúztuk magunkról a neoprén ruhákat, átöltöztünk, majd elindultunk haza felé.
Nagyon jól éreztük magunkat. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a programot. Én nem először eveztem, de ha adódik még alkalmam tuti nem hagyom ki.

csütörtök

Igazolt hiányzás

Kedveskéim!

Én most elmegyek egy kicsit raftingolni. Addig is mindenki legyen jó. (már amennyire ez egyáltalán lehetséges) Kollégáim szerint ezt nem úszom meg szárazon, és amit ők beígérnek ....
Majd jövök képes beszámolóval.

kedd

Csoki és türkiz

Ennél egyszerűbb minta talán nem is létezik. Mégis, a megfelelő színek kiválasztása, a blokkok elhelyezése, és a legkezdőbb foltvarró is gyönyörű takarót készíthet.

Az ötlet persze nem az enyém. Hónapokkal korábban miközben teljesen mást keresgéltem a neten, tulajdonképpen belebotlottam, és képletesen szólva keresztül is estem benne. Az, hogy megvarrom, nem volt kérdés, szeretem ennek a két színnek a párosítását. Csak ugye kizökkentem egy kis időre, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy az alkotókedvem szabadságolta magát. Az anyagokat már régen összeválogattam hozzá, még Svédországban is vettem egy darabkát a Panduroban. Tegnap este egyszer csak elkezdtem szabni a hozzávalókat, a négyzeteket össze is állítottam, ma este folytattam, és eddig jutottam. Fog még keretet is kapni, de nem lesz teljesen olyan, mint az ötletadó takaró.
Forrás 


fázis fotó
A további műveletekről még beszámolok. Mára elég volt ennyi.
Jó éjszakát!