péntek

Ismét itthon

Az elmúlt időszak postjai szűkölködtek az írásokban, igazából nem is nagyon volt időm írni, de a képeket mindenképpen szerettem volna megosztani az olvasóimmal.

Nos véget ért a nyaralás, időben most sem vagyok bővében, kicsit még mindíg kómás vagyok a hosszú autó úttól, bár már 2 napja itthon vagyunk, de valahogy még nem sikerült kipihenni a nyaralást.

Először is a Norvégiai utunk utolsó napjainkről még néhány kép:
Drága uram Horten-ban felfedezett egy hadászati múzeumot, amit természetesen fel kellett keresnünk.
A múzeum ingyenesen látogatható, és egyébként egy nagyon jó kiállítás, még annak is, aki egyébként nem feltétlenül érdeklődik a téma iránt (mint én)
Az udvaron egyből egy ütős kiállítási tárgy: egy tengeralattjáró:

 Belülről is megnézhető:
 A periszkópon a környező fák figyelhetőek meg piros alapszínben
 Nem tudom a megfelelő kifejezést: itt lehet a fedélzetre fel létrázni, mikor a hajó vízen van.
 Ez ugye a periszkóp:
 Valami kütyü:

 Lehet, hogy ez Batman egyik közlekedési eszköze volt?
 WC:
 Motor:

 Konyha:
 Propeller:
 Hátulról:
 Ez egy hadihajóés annak ágyúja
 A Svéd-Norvég unió idején a királyi pár hajója volt
 Makett:
 Csomók:
 Lezuhant, és tengerből felhozott repólőgép légcsavarja és motorja? (nem értek hozzá)
Természetesen ezeken kívül milló tárgy tekinthető meg.

A főbb helyek, amiket meglátogattunk:

Nos elérkezett a haza indulás napja.
Larvikból indult a komp Dánia irányába. Reggel 7 kor indultunk, hogy a 8 kor induló kompon rajta lehessünk.
Gyünyörű napos szélcsendes időben indult el a hajó, ez kicsit elaltatta az éberségemet, és nem vettem be semmit, ami enyhíthette volna a hullámzás által keltett bélboholygubancolódásomat.






Gondosan megvizsgáltam a mentőcsónakok elhelyezkedését:


Feltérképeztem a mellékhelységet is. Érdemes róla megtekinteni egy fotót:

Kb 1,5 órai út megtétele után a hajó egyik oldalán gyanus felhőre figyeltem fel.
Ilyen volt a menetirány szerinti bal oldal:
 Ilyen a jobb oldal felől a légköri helyzet:
Végül is sikerült egy kis esőt kifogni, ami az én szuperérzékeny bélbolyhaimat természetesen nagyon megviselte. Végül is csukott szemmel hátra dőlve sikerült hányás nélkül megúsznom (de azért körbe vettem magam hányós zacskókkal)
Dániában már ilyen idő várt:
Dániában felváltva ömlött az eső, és sütött a nap, Németországban kicsit javult a helyzet, ott időnként esett, de többnyire jó idő volt. Tempósan tudtunk haladni. Egy baleset miatt álltunk kb 1,5 órát valahol Németországban, ott gondosan kimanikűröztem a körmeimet, miközben arra vártunk, hogy tovább engedjenek minket, de egyébként nem volt semmi gond az úton. Hajnali 5-6 óra körül értünk Bécs környékére, itt már próbáltam a rádión a magyar adókat beállítani, az első szám Oláh Ibolya Magyarország című nótája volt, ami keveredett kicsit valami Karel Gott számmal, de ez már egyértelműen jelezte, hogy nemsokára magyar földet ér az autógumink. Végül is 7:30- kor érkeztünk haza, tehát majdnem pontosan 24 órán át utaztunk (kicsit többet). Haza érve -az itthon maradt - gyerekeinket körbecsókolgattuk, majd teljes átéléssel előadtam azt az IKEA reklámot, amikor a házaspár rázuhan az ágyára, és arról biztosítja, hogy soha többé nem hagyja el, és mély álomba zuhantam.
Azóta próbálok visszaállni a normál üzemmódomra (eddig kevés sikerrel).

Ha sikerült visszarázódnom a szokásos mederbe, és lesz mondanivalóm, jelentkezem.

Szép napot mindenkinek!

vasárnap

Kristiansands























































A férjem nagy érdeklődést mutat a világháborús történések, tárgyi emlékek, filmek ... iránt. Itt most egy újabb helyszínen élvezhette ki a fennmaradt háborús tárgyak épületek tüzetes megvizsgálását. Erről is néhány kép:
















Én viszont növények fotózásában éltem ki magam: