péntek

Nyaralás Pugliában

Régen jelentkeztem. Nem igazán történik semmi olyan, amit érdemes lenne a közérdemű elé tárni.
Nagyjából semmilyen kézműves dolgot nem művelek. Ami még esetleg érdeklődésre tarthat számot, az az utazás. 
Nyár elején Puglia tartományban voltunk Olaszországban (mert oda volt olcsó repülőjegy, és nekem határidőig felhasználandó bónuszom volt) Így esett a választás Bari-ra. Ez - a könnyebb betájolás érdekében mondom - a csizma sarka és a sarkantyúja közötti terület. Előzetes érdeklődés után úgy döntöttem, hogy nem Bariban lesz a főhadiszállás, hanem Monopoliban. A helyszínre érve ezt a döntést nem bántam meg. Illetve részben igen, de végül is jó volt ez így, ahogy adódott. Bari elég nagy város, Óvárosi résszel, nagy forgalommal, lüktető élettel, nem igazán a pihenés helyszíne, viszont minden innen indul, és ide érkezik. Mármint a vonatok, mivel nem akartunk kocsit bérelni anyagi okok miatt, ezért vonattal kellett mennünk minenhova. Ehhez Monopoliból bevonatoztunk Bariba, ott felszálltunk pl. az Alberobelloba induló vonatra. Végül túl sokat nem kirándultunk, mert nagyon meleg volt, és inkább strandoltunk.
Aznap, amikor megérkeztünk eléggé lógott az eső lába, ami végül nem következett be, épphogy csak megmutatta magát. A szállás városába érve Monopoliban inkább a szél fújt csak, és hullámzott a tenger. Monopoli sem kifejezetten kis falucska, de nem akkora, mint Bari. Bűbájos óvárossal. 
A szállásunk a tengertől 5 percnyire volt. Hatalmas lakás nagy teraszokkal , nagy konyhával, nagy nappalival, nagy hálószobákkal, és hatalmas fürdőszobával. Tökéletes volt. Egy ház 2. (legfelső) emeletén gyakorlatilag 3 utcára néző erkélyekkel. A ház utca szintjén zöldséges, ahol öklömnyi édes fügéket árultak többek között. Az első dolgunk volt 1 kg fügét venni. Onnantól kezdve az eladó akkor is hangos ciao-val köszöntött bennünket, hacsak az utcán elsétáltunk a bolt előtt. És ez a barátságos légkör az egész városra jellemző volt. Idegenek segítettek a férjemnek a cigaretta automata használatában: nem tudták, hogy miért nem kapják meg a bagót, már többen ácsorogtak mögöttük, az egyik oda adta a személyi igazolványát, ugyanis az kellett hozzá, hogy igazolja 18 év feletti a vásárló. És hasonló számtalan gesztus tette emlékezetessé a nyaralást. Az utazás előtt olyan információkat olvastam, hogy nem nagyon beszélnek az ottaniak angolul. Gondoltuk, ez nekünk nem lesz akadály, akkor majd kézzel lábbal, de elmutogatjuk, mit akarunk. Erre végül alig volt szükség, mert nagyon sokan, és nagyon jól beszéltek angolul. Az étteremben - ahova első nap betévedtünk, és onnantól kezdve törzsvendégek lettünk - például elmagyaráztuk, hogy egyszer Rómában ettünk egy ételt, és megkérdeztük, hogy nekik van e olyan kajájuk. Nem volt, de a pincér megfőzette a szakáccsal. Nagyon barátságosak. A pályaudvaron épp közelítettem egy vasutas kinézetű emberhez, hogy útba igazítást kérjek a vágányok közt, szinte kitépte a kezemből a jegyet, szaladt előre, és magyarázta, hogy ott le, a 13 vágánynál fel, és ott a vonat, de siessünk, mert mindjárt indul.
Szóval ennyi ömlengés után mutatok néhány képet:
A Balaton felül nézetből

Polignano a mare 
Alberobello


Polignano a Mare

Alberobello

Monopoli

Polignano a Mare

Monopoli

Trullók

Polignano a Mare


Monopoli (kilátás az erkélyről)

Monoploi

Monopoli

Alberobello trullók

Monopoli

Alberobello

Monopoli

Bari

Polignano a Mare

Monopoli

Polignano a Mare

Monopoli

Polignano a Mare

Bari

Monopoli kilátás az erkélyről panoráma

Alberobello

Alberrobello
A képek nem igazán sorrendben vannak, de valahogy így keverte a blogger 

csütörtök

Varrtam

Egy ismerősöm kért meg, hogy varrjak neki egy (kettő) ilyen cicát. Aztán a lányom is megkért, kiválasztotta az anyagokat. 

 Nemrég vettem egy varrógépet a másik lányom egyik ismerősétől. Hagyaték volt, nagyon jutányos áron adta az illető, ezért gondoltam örülne egy ilyen cicának. Örült. Sőt megbízott azzal, hogy nyuszisítsam a figurákat. Ilyenek lettek:
Most egy másik ismerősöm kért meg, hogy ló figurát találjak ki. A hosszú hétvégén ezen fogok gondolkozni.

szerda

Málta



Az 50. születésnapunk alkalmából megleptük egymást a férjemmel egy utazással. Ugyanis nem csak én értem el ezt a kerek évfordulót, hanem ő is. 15 nap különbséggel születtünk. Ő választotta az úti célt. Igazából az indulás napjáig nem tudtam ráérezni Máltára. Mielőtt Ő kitalálta volna, egyáltalán nem éreztem késztetést, hogy ide utazzak. Mondtam is neki, hogy rá leszünk hagyatkozva. Azt csináljuk, amit Ő mond, mert nekem nincs semmi, amit feltétlenül látni akarok. Általában úgy van, hogy én valamit nagyon meg akarok nézni, tájékozódok egyéb látnivalókról, megszervezem az egész utat, kinyomtatom, lespirálozom az útitervet, térképeket stb, és úgy indulunk neki, hogy idegenvezetőket megszégyenítő (na jó ez költői túlzás) tájékozottsággal rendelkezem.
Elárulom, hogy most, mikor már itthon vagyunk, találtam 1-2 dolgot, ami miatt szívesen visszamennék, ha adódna rá lehetőség, idő, és szuper olcsó repülőjegy.
Bár még nem sokan szegezték nekem a kérdést szemtől szembe, de van egy olyan érzésem, hogy ismerőseim közül sokak fejében megfordult, hogy mégis miből utazunk ilyen sűrűn az utóbbi időben. Nem mintha bárkinek magyarázattal kellene szolgálnom, elárulhatom, hogy tényleg csak akkor utazunk, ha nagyon olcsó repülőjegyet találok. Ezen felül a megelőző utazások kapcsán adódnak bónusz pontjaim, + Wizzair tagságival olcsóbbak a jegyek, és szerencsére egy hirtelen adódó lehetőség esetén aránylag szabadon tudom a szabadságomat kivenni. Ezen felül most igényeltem egy wizzair kártyát is, ezen gyűlnek majd az utazásra fordítható jutalékok.
Ennél a máltai útnál is a lehető legolcsóbb jegyet kerestük ki. Az ára nem az a "húdeolcsó" kategória volt, de úgy voltunk vele, hogy 50. születésnap kapcsán ennyit megérdemlünk. Amikor a fizetési felületre értem a jegyvásárlásnál, azt hittem rosszul látok. A felület felajánlott az előző utunk szállása kapcsán egy egész szép összegű bónuszt, amelynek érvényesítése után a két repülőjegy oda-vissza valamivel több volt, mint 10ezer forint. Ennyiért a hülyének is megérte (pláne nekem). Azt javaslom, hogy aki hasonlóan szeret utazni, ne habozzon tárja fel a lehetőségeit, és utazzon. Ez egy olyan befektetés, amit soha senki nem vehet el tőlünk.

Nos ennyi kitérő után térjünk vissza a bejegyzés témájához.
Sok komentet nem írnék, mert mint mondtam, előzőleg nem végeztem mélyebb kutató munkát, és esetenként fogalmam sem volt róla, hogy mi az amit nézünk, csak élveztük a látványt.
Mutatok néhány képet a máltai utunkról.

A repülőről kevéssel a leszállás előtt:
Valetta:









Máltai kereszt mindenhol:













Hajó kirándulás:








Gozo:



Popeye village:









In memoriam


teljesen indokolt a kép horizonthoz igazítása



Sliema:




Régi busz Már nem ilyenek járnak

Mdina:



Kaktuszok minden mennyiségben
Blue Grotto:




Blue Grotto
Rabbat:
Yukka pálma amikor akkorára nőhet, amekkorára akar


Szerencsére szép időnk volt. A férjem tökélyre fejlesztette a google map útvonaltervező használatát, ennek segítségével a szigeten mindenhova eljutottunk tömegközlekedéssel. Sliemai szállodánk előtti tengerparti sétányon találkoztunk egy hölggyel, aki városnéző buszjegyeket, hajós kirándulásokra jegyeket árult. Bár nem magyar volt, de 10 évig élt Magyarországon, így nagyon jól beszél magyarul. Ő is bármikor segített volna, ha valamiben segítséget kértünk volna. Minden nap lelkesen üdvözölt bennünket. Nagyon kedves volt.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat.