Málta

Az 50. születésnapunk alkalmából megleptük egymást a férjemmel egy utazással. Ugyanis nem csak én értem el ezt a kerek évfordulót, hanem ő is. 15 nap különbséggel születtünk. Ő választotta az úti célt. Igazából az indulás napjáig nem tudtam ráérezni Máltára. Mielőtt Ő kitalálta volna, egyáltalán nem éreztem késztetést, hogy ide utazzak. Mondtam is neki, hogy rá leszünk hagyatkozva. Azt csináljuk, amit Ő mond, mert nekem nincs semmi, amit feltétlenül látni akarok. Általában úgy van, hogy én valamit nagyon meg akarok nézni, tájékozódok egyéb látnivalókról, megszervezem az egész utat, kinyomtatom, lespirálozom az útitervet, térképeket stb, és úgy indulunk neki, hogy idegenvezetőket megszégyenítő (na jó ez költői túlzás) tájékozottsággal rendelkezem.
Elárulom, hogy most, mikor már itthon vagyunk, találtam 1-2 dolgot, ami miatt szívesen visszamennék, ha adódna rá lehetőség, idő, és szuper olcsó repülőjegy.
Bár még nem sokan szegezték nekem a kérdést szemtől szembe, de van egy olyan érzésem, hogy ismerőseim közül sokak fejében megfordult, hogy mégis miből utazunk ilyen sűrűn az utóbbi időben. Nem mintha bárkinek magyarázattal kellene szolgálnom, elárulhatom, hogy tényleg csak akkor utazunk, ha nagyon olcsó repülőjegyet találok. Ezen felül a megelőző utazások kapcsán adódnak bónusz pontjaim, + Wizzair tagságival olcsóbbak a jegyek, és szerencsére egy hirtelen adódó lehetőség esetén aránylag szabadon tudom a szabadságomat kivenni. Ezen felül most igényeltem egy wizzair kártyát is, ezen gyűlnek majd az utazásra fordítható jutalékok.
Ennél a máltai útnál is a lehető legolcsóbb jegyet kerestük ki. Az ára nem az a "húdeolcsó" kategória volt, de úgy voltunk vele, hogy 50. születésnap kapcsán ennyit megérdemlünk. Amikor a fizetési felületre értem a jegyvásárlásnál, azt hittem rosszul látok. A felület felajánlott az előző utunk szállása kapcsán egy egész szép összegű bónuszt, amelynek érvényesítése után a két repülőjegy oda-vissza valamivel több volt, mint 10ezer forint. Ennyiért a hülyének is megérte (pláne nekem). Azt javaslom, hogy aki hasonlóan szeret utazni, ne habozzon tárja fel a lehetőségeit, és utazzon. Ez egy olyan befektetés, amit soha senki nem vehet el tőlünk.

Nos ennyi kitérő után térjünk vissza a bejegyzés témájához.
Sok komentet nem írnék, mert mint mondtam, előzőleg nem végeztem mélyebb kutató munkát, és esetenként fogalmam sem volt róla, hogy mi az amit nézünk, csak élveztük a látványt.
Mutatok néhány képet a máltai utunkról.

A repülőről kevéssel a leszállás előtt:

Valetta:

Máltai kereszt mindenhol:

Hajó kirándulás:

Gozo:

Popeye village:

In memoriam

teljesen indokolt a kép horizonthoz igazítása

Sliema:

Régi busz Már nem ilyenek járnak

Mdina:

Kaktuszok minden mennyiségben

Blue Grotto:

Blue Grotto

Rabbat:

Yukka pálma amikor akkorára nőhet, amekkorára akar

Szerencsére szép időnk volt. A férjem tökélyre fejlesztette a google map útvonaltervező használatát, ennek segítségével a szigeten mindenhova eljutottunk tömegközlekedéssel. Sliemai szállodánk előtti tengerparti sétányon találkoztunk egy hölggyel, aki városnéző buszjegyeket, hajós kirándulásokra jegyeket árult. Bár nem magyar volt, de 10 évig élt Magyarországon, így nagyon jól beszél magyarul. Ő is bármikor segített volna, ha valamiben segítséget kértünk volna. Minden nap lelkesen üdvözölt bennünket. Nagyon kedves volt.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat.