hétfő

Kis anyagbeszerzés

Az elkészült Nagy Kék szendvicseléséhez szükséges volt "egy kis flíz" (4,5 méter).
Ha már meglátogattam egy erre szakosodott intézményt, nem tudtam ellenállni néhány anyagnak:



 Hát nem gyönyörűek?


 Most ehhez az anyaghoz keresek valami aránylag modern, de azért kissé romantikus takaró tervet 18 éves gyermekem részére:
Van valakinek esetleg ötlete? A gyerek kiegészítő anyagként a fenti madaras, és feliratos anyagot szeretné. Bennem még nem kristályosodott ki a koncepció.

Nagy Kék egyébként egész jól áll a tűzését tekintve. Még az is lehet, hogy nemsokára teljesen elékészül.

péntek

Nagy KÉK

Kész a fedlap. Nem mondom, hogy nem jojózik a szemem, mert igen.
Valahol olvastam, hogy egy quilter megszámolta, hogy a takarója hány darabból állt össze. Hát abszolút jellemző rám, hogy nanáhogy én is megszámoltam 1085 kisebb-nagyobb darab anyag összevarrásával értem el ezt: (egyébként többre tippeltem)
Terveztem, hogy a tesójával készítek egy közös képet, de esélytelen, hogy akkora felületet találjak, ahová egymás mellé a két takaró kifektethető.
 Kék anyagaim jelentősen megcsappantak a projekt kapcsán, de azért nem kell félni, van még!
Kiteregetést követően jött a tesztelő csapat és megvizsgálták (nyuszi, és a cica), mennyire jól lehet rajta nyalakodni, nyújtózkodni, feküdni. Úgy tűnik átment a vizsgán. Itt csak a cica tesztje látható:
 Mutatnám ezt a tört fehér anyagot, amibe beleszerettem, anyaga, mintája, színe a tökéletes kategóriába sorolva nálam. Nagyon jó volt vele dolgozni.
Most következik a szendvicselés. A taki mérete 220 × 208 cm, tehát elleszek vele egy jó darabig.

hétfő

Helyzet

Ismét nem egy jó kép.
Egy újabb sorminta,majd egy kis bontás után jelenleg így áll a takaró.

vasárnap

Csajos nap

Ma régen látott barátnőimmel tartottunk csajos napot.
Gyönyörű időnk volt, sokat beszélgettünk, aztán sétálgattunk Ráckevén.
Életképek:

























Hajómalom múzeumban is voltunk, ahol legnagyobb meglepetésünkre egy zsák búzát meg is őröltek a tiszteletünkre. Vettünk is az itt őrölt lisztből.









Nagyon jó napunk volt.

Mandulás pisztráng

Nem nagyon szoktam halat sütni / főzni. Ennek oka szerintem elsősorban abban rejlik, hogy apukám egy legénykori negatív élmény miatt nem ette meg a halat, ami azzal a következménnyel járt, hogy anyukám nem is használta ezt az alapanyagot. Tehát gyerekként nem volt alkalmam megszeretni a halat.

Fiatal koromban gyakran látogattunk barátokkal egy éttermet Újpalotán a Kék Pisztrángot, aminek az egyik specialitása a mandulás pisztráng volt, amit, nagyon szerettem, de olyat azóta sem ettem, hiába volt ugyanez a neve az adott ételnek más étteremben. Mikor a Lidlben észre vettem, hogy árulnak pisztrángot, elhatároztam, hogy megpróbálom reprodukálni azt "a mandulás pisztrángot"

Nos a halat megpucoltam, beirdaltam belül besóztam, és citromos borssal bedörzsöltem egy-egy ág rozmaringot, és egy félbe vágott citrom karikát tettem a hasüregbe. Kívülről sóval, fokhagymasóval dörzsöltem be, majd mandula liszttel beszórtam, szilikonos kenőecsettel felvert tojással kentem be, és durvára vágott mandulába hempergettem. A tojás kenőecsettel történő felvitele egy új ötlet részemről. Egyrészt nincs olyan hosszúkás tányérom, amibe a felvert tojást tehettem volna, és a hal is belefér, másrészt így elég volt 4 db halhoz 1 db tojás. Olajozott alufóliával bélelt tepsin mehetett a sütőbe 200 fokra 20 percre a sütőbe. Tálaláskor jót tesz neki egy kis frissen csavart citromlé, sőt én készítettem hozzá egy kis durvára vágott fokhagymás petrezselymes olivás öntetet.
Nem lett olyan, mint az az ominózus mandulás pisztráng, de nagyon finom volt.

Ez a recept maradéktalanul megfelel a paleo szabályoknak is.

péntek

Csak úgy varrogatok

Nem a legjobb kép, de ilyen sikerült.
Ezen munkálkodom mostanában.
Az előző kék csillagos takaróból maradt elemeket szeretném hasznosítani, persze ki kell egészíteni újabb elemekkel. Ilyen például a kék alapon fél drezdai tányér. Igazából improvizálok, úgyhogy még csak sejtem, hogy milyen blokk lesz a következő, de mostanában nem vagyok alkalmas konkrét tervek készítésére.

Mit gondoltok róla?

vasárnap

Rendezkedés

Tegnap eljött az a pillanat, amiről már azt hittem soha nem következik be. A zuram szelíd noszogatásomra végre felszerelte azt a polcot a falra, amit kb 3 hónapja szereztem be annak érdekében, hogy a varrós, és egyben kreatívkodós szobámban felhalmozódott "egy-két" dolgot el tudjam raktározni. Több akadállyal is meg kellett küzdenem, míg a célomat elértem. Ugye először is beszereztem a polcokat, és a tartó konzolokat 3 hónapja. Majd megkértem az én uramat, hogy ugyan má, rakja fel. Mondta jó. Aztán vártam. Majd vártam, s vártam. (Ez egy szokványos stratégia részéről: bele egyezik, aztán hosszasan húzza az időt, hátha elfelejtem)  Közben beszereztem 2 db parafatáblát is, mert éppen akciós volt, és rájöttem, hogy az nekem milyen praktikus lenne a falon. Parafa táblák a polcok mellé kerültek társaságként, hogy ne unatkozzanak. Mikor egy hete ismét felhoztam a polc témát, azt válaszolta kifogásként, hogy nincs otthon megfelelő csavar, és tipli ami ebbe a falba (Ytong) megfelelő lenne. Erre fogtam az egyik tartó konzolt, és elvonultam az egyik barkácsáruházba, hogy ott majd szakavatott szakember segítségét kérve beszerezzem a kellő csavarokat, tipliket. Ott szembesülnöm kellett azzal, hogy a csavar osztályon működő szakemberek részéről a hülyének nézés esete forgott fenn, amikor lenéző mosoly kíséretében a kezembe nyomtak egy olyan tiplit, amilyet még az életbe nem láttam, mondván, hogy ytonghoz ez az egy féle létezik. Végül magam bogarásztam át a kínálatot, hogy szimpatikusabb és ismerősebb darabot találjak, és láss csodát a tiplik csomagolásán képekkel jelölve (a gyengébbek, és a nők kedvéért, gondolom) ott volt a tipli választék jó 80 %-án a képes jelölés, hogy jó ytong-hoz is. Mivel a polcoknak elég nagy terhet el kell bírni, ezért totál laikusként (ugye a jelenlévő szakemberekben már nem bízva, a továbbiakban nem is kérdeztem tőlük semmit) kiválasztottam, egy olyan méretet, ami valószínűsíthetően nem szakad majd ki a falból, ha ráteszem azt az egykét valamit a polcra. Diadalittasan tértem haza, és mutattam drága férjemnek a beszerzett anyagot, mondván, megszűnt a kifogás. Ahol is az én egyetlen életemnek az egyetlen párja közölte velem, hogy egyel kisebb méret szükséges. Ismét vissza a barkácsáruházba, be a csavarok tiplik polcai közé, újabb fél óra bogarászás múltán, a megfelelő méretű tiplikkel felszerelkezve indultam haza. Délután 5 -kor  megjelent létrával, fúróval felszerelkezve a férj, és munkához látott kis morgásos aláfestéssel. (minek az a polc). Kb fél óra munkát követően a falon ékeskedett legújabb berendezési tárgyam. Ekkor éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy bemutassam férjet a parafatábláknak, ekkor már férj úgy is erősen felindult lelkiállapotban volt, ezért gondoltam egy balhéval intéződjön el ez is, és valóban a parafa táblák is felkerültek a kijelölt helyre. Tehát elkezdtem átalakítani a szobát. Felpakoltam mindent, amire ritkán lesz szükségem, elhúztam a varrógépasztalt, áthúztam egy másik helyre, a szabó asztalomat szintén áthelyeztem, miközben a kaotikum vált jellemzővé mind a szobámra, mind a nappalira, ahová kipakoltam azokat a dolgokat, aminek a helye még nem egészen volt kigondolva. Éjjel 1 órára végeztem. Gyakorlatilag minden testrészem sajgott addigra.
Tádámmm: