Advent 1.

Készítettem néhány koszorút. Anyukámnak, barátnőmnek, magunknak.
Ma elkezdődik az adventi időszak. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan múlik az idő.

 

 

Fotózás közben a kertben ezeket fedeztem fel:

(mondjuk ezt nem volt nehéz, mert jó nagy területen friss hajtásokat hoz a menta, és a citromfű)

 Ez a jácint pedig a borostyán alatt megbújva úgy döntött, hogy bimbót hoz.

Szegénykémet majd meg kell mentenem, mert egyre hidegebbek vannak éjjel már.

 

Nagy KÉK

Most már elárulhatom, hogy mi lett a sorsa a Nagy KÉK takarónak.
Végül is ajándék lett belőle. A megajándékozott reakciójáról itt olvashattok.
Ez a takaró volt, ami az általam varrt takarók közül talán a legrövidebb idő alatt elkészült, főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy milyen részletgazdag a mintája. Elkészítési idő rövidségében talán a csoki-türkiz takaró vetekedhet vele, de az mennyivel egyszerűbb minta!
Nos amikor elkezdtem varrni, még nem tudtam, hogy elajándékozom. Csak úgy elkezdtem hasznosítgatni az előző takaróból kimaradt blokkokat, aztán folytattam lehetőleg saját készletből bővítve. Igyekeztem úgy kiegészíteni, hogy minél nagyobb legyen, de azért aránylag kevés anyagot kelljen hozzá venni. Ez persze nem sikerült, mert pl. a fél drezdai tányérok alapja egy színben passzoló kék színű anyag, csillagos mintával, azt muszáj volt megvenni hozzá, majd a legszélső kék kerethez is kellett vennem anyagot, de egyénként az összes többi anyag a saját készletemet csappantotta. Igaz, hogy szinte teljesen elhasználtam azt a törtfehér anyagot, amit már kb egy éve vettem, és azóta csak simogattam, tutujgattam.
Amikor elkészült, és a tűzésnek neki álltam, akkor már motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ha elég gyorsan meg tudnám tűzni, mondjuk addig, míg indulunk kedves barátosnőmékhez, akkor egy nagy meglepetés lehetne belőle. Szó szerint, hiszen a mérete is hatalmas.
Végül is az elkészülés érdekében meg is hoztam a kellő áldozatot, hiszen 2 héten keresztül szinte minden nap éjfélig, 1 óráig tűztem kézzel, rendületlenül, és titokban.
Végül is az indulás előtti éjjel elkészült. Végre aludhattam.

Most kis szünet következik takaró varrásban, amíg kisebbik gyerkőc kitalálja, hogy milyen mintával varrjam meg neki a takarót abból az anyagból, amit kiválasztott. De egyébként meg a zuram miatt is, aki kissé rosszallotta, hogy állandóan csak varrok. Ezt onnan tudom, hogy hallottam, amikor több ízben megbeszélte a macskával a családot ért sérelmet, és tanácsot kért tőle, hogy mit csináljon velem. Maja megértően meghallgatta, együttérzően dorombolt neki, de érdemleges javaslatot nem tett az ügyben. Szóval most kicsit nagyobb figyelmet szentelek a családnak, és férjnek.

Komment nélkül

Nagy KÉK

Kész a fedlap. Nem mondom, hogy nem jojózik a szemem, mert igen.

Valahol olvastam, hogy egy quilter megszámolta, hogy a takarója hány darabból állt össze. Hát abszolút jellemző rám, hogy nanáhogy én is megszámoltam 1085 kisebb-nagyobb darab anyag összevarrásával értem el ezt: (egyébként többre tippeltem)

Terveztem, hogy a tesójával készítek egy közös képet, de esélytelen, hogy akkora felületet találjak, ahová egymás mellé a két takaró kifektethető.

 Kék anyagaim jelentősen megcsappantak a projekt kapcsán, de azért nem kell félni, van még!
Kiteregetést követően jött a tesztelő csapat és megvizsgálták (nyuszi, és a cica), mennyire jól lehet rajta nyalakodni, nyújtózkodni, feküdni. Úgy tűnik átment a vizsgán. Itt csak a cica tesztje látható:

 Mutatnám ezt a tört fehér anyagot, amibe beleszerettem, anyaga, mintája, színe a tökéletes kategóriába sorolva nálam. Nagyon jó volt vele dolgozni.

Most következik a szendvicselés. A taki mérete 220 × 208 cm, tehát elleszek vele egy jó darabig.

Helyzet

Ismét nem egy jó kép.

Egy újabb sorminta,majd egy kis bontás után jelenleg így áll a takaró.

Csak úgy varrogatok

Nem a legjobb kép, de ilyen sikerült.
Ezen munkálkodom mostanában.

Az előző kék csillagos takaróból maradt elemeket szeretném hasznosítani, persze ki kell egészíteni újabb elemekkel. Ilyen például a kék alapon fél drezdai tányér. Igazából improvizálok, úgyhogy még csak sejtem, hogy milyen blokk lesz a következő, de mostanában nem vagyok alkalmas konkrét tervek készítésére.

Mit gondoltok róla?

Még mindíg kék

Maradt néhány fel nem használt elem a kék csillagos takaróból.
Ezeket próbálom hasznosítani.

Még nem tudom mi lesz belőle.
Talán baby takaró, talán valami nagyobb.

Kész!

Ma este végre beszegtem a takarót, amin hónapok óta dolgoztam. Az előzőleg már mutatott képek alapján túl nagy meglepetést nem okozok úgy gondolom a küllemét illetően.

 Az ágyon, amire készült:

Blue stars takaró

Az egész azzal kezdődött, hogy vettem egy sablont

Ezzel készítettem egy próba blokkot:

Majd arra gondoltam, hogy beépítem egy takaróba. A takaró blokkjainak két közös nevezőt terveztem. A kék szín minden árnyalatát, és valamilyen csillag (vagy arra hajazó) mintát, de szándékosan minden blokk különböző technikával készült.

 A drezdai tányért is a 22,5 fokos sablonnal készítettem:

 Odáig vetemedtem, hogy terveztem egy saját mintát is:

Amikor ezeket a blokkokat összeállítottam, keletkezett egy belső blokk, aminek a mérete még messze nem érte el a takaró végső méretét:

Ezt a belső blokkot különböző technikával készült bordűrökkel kereteztem:

Majd kapott egy széles sötétkék keretet:

A takaró jó nagy 200 × 240 cm.
Kézzel tűzöm.

A takaró tűzése jelenleg 3/4 részben van kész. Pár napon belül várható a végkifejlet, amit azonnal mutatok, amint bekövetkezik.
A témában született bejegyzések a cimkefelhőben a blue starts cimke alatt található.
Tavaly előtt Karácsonyra már varrtam egy hasonlóan véletlenszerűen csillagos takarót a nagyobbik lányomnak:

Igaz, hogy ezek a csillagok egységesen le moyne star mintával készültek, csak a méretük eltérő. Készülésének fázisairól persze készültek bejegyzések. 
Azóta ez a takaró nyugdíjba is vonult, mivel a leányzó kapott egy nagyobb ágyat, amire ez a takaró már túl kicsi.

Képek

Haladok

Fedlap kész

A teljes méret 200 × 240 cm. Az eddigi legnagyobb méretű takaróm.

Tűzés indul!
Mivel ez már nem a leglátványosabb része a munkafolyamatnak, aránylag ritkásan tudósítok majd a készültségi fokról, de azért jelentkezem, ha van valami érdekes!

Ma esti állapot

Az előbb végeztem a forgó sorminta kerettel.

 Lefényképestem ezt a blokkot, mert a totálban valahogy mindig úgy néz ki, mintha nem is lenne ott semmi.

Most egy kis töprengés következik, mert még 15 centis sormintához kell találnom egy mintát, ami passzol az eddigiekhez.

Mindenkinek jó éjszakát!

Híztunk

... remélem én nem, csak a takaró, bár ebben a húsvéti időszakban még az sem kizárt... :-(.
Na de ne tereljem a szót a lényegről.
Ma kirándulni voltunk (a jelenség biztosan ismerős főleg a lányos családoknál, így Húsvét hétfőn), így a nap nagy részében nem tudtam a takaróval foglalkozni, de azért megalkottam a takaró forgó keretének a 3. oldalát is:

 Kirándulásunkról is szólok néhány szót.
Imádom a várakat, igyekszem ilyenkor kis családomat is rávenni a váras mániám támogatására, ezt több, de inkább kevesebb lelkesedéssel meg is teszik. (vagy nem)
Most sikerült a Somoskői vár irányába navigálnom őket, bár nem volt teljes a sikerem, mert én szerettem volna megnézni a Salgó várát is, de sajnos azt csak Somoskőről láthattam a távolban (kép lentebb)
Nos Somoskő érdekessége, hogy a vár alja magyar terület, de a vár maga már Szlovákiához tartozik. Míg a kocsit a várral egy vonalban Magyarországon parkoltuk le a parkolóban, a várhoz felvezető kis salakos úton már határt léptünk.

 Egyik lábbal Magyarországon, másikkal Szlovákiában:

 Kilátás a várból:

 Gyermekeim:

Salgó vára a nem is olyan nagy messzeségben:

 Egy legenda szerint egy magyar vitéz Somoskő várából átlőve a török kézen lévő Salgó várba, kilőtte a török aga (vagy bég) kezéből a kanalat. (ennyire azért nincs közel a két vár, de ugye, mint tudjuk, a magyar vitézek tökös legények voltak)

 A vár egykori vulkán kürtőre épült, melynek megkövült láva folyama látható a vár alján a Szlovák oldalon, a vár építéséhez is felhasználták a bazaltoszlopokat. Ez itt a lépcső:

 de a vár falában is egyértelműen azonosíthatóak a bazalt oszlop építő elemek:

Ha már Szlovákiába tettük a lábunkat, elmentünk a Füleki várat is megnézni

Itt már türelmét vesztette kicsi családom. Vélhetően a várban rendezett húsvéti rendezvény, és a sült kolbászt sütő lacikonyhák által árasztott illat nagy szerepet játszott ebben, és kereken megtagadták, hogy a teljes várat keresztül kasul botladozzák velem, úgyhogy nekem is meg kellett elégednem a fél vár megtekintésével.
Azt hiszem erre a környékre majd visszatérek a barátnőmmel. Ha jó korán elindulunk, lehet, hogy Salgó, Fülek, Somoskő, és még Hollókő is bele fér majd egy napba.