szombat

Ajándékot varrtam

A barátnőmnek szülinapja van ma. Már régóta mondogatta, hogy nincs köténye. Hát most már van!


vasárnap

Szárnyas oltár

Elkészültem a szárnyas oltárral



Szerintem jó lett.
A férjem, aki nem feltétlenül csodálója a tevékenységeimnek (sőt inkább kritikus, nem a minőség okán, inkább, hogy egyáltalán csinálom), szóval a férjem azt mondta, hogy ez sokkal jobb, mint amit méregdrágán vettünk Görögországban a Meteoráknál. Igaz, hogy ez nem az ortodox stílus, de ebből lejött neki, hogy akár azt is kivitelezni tudnám.
Viszem a megrendelőmnek.

csütörtök

Takaró most

Tehát ez az az ominózus IKEA-s ágynemű: Így állunk a takaró meg én.
Nem lesz időm mostanában foglalkozni vele, mert hétvégén szárnyas oltárt készítünk, egy hittan tanár részére, akit pappá avatmak (nem forgok otthonosan a vallás világában, lehet, hogy nem ez a megfelelő kifejezés rá), de remélem, most már nem sokára a használhatóság stádiumát eléri.

vasárnap

Takarót varrok

A barátnőimel elhatároztuk, hogy varrunk egy barátság takarót. Mindenki varr 2 blokkot barátnőnként, azt eljuttatjuk egymáshoz, és amikor az összes blokk ott van mindenkinél, abból össze tudja mindenki állítani a saját takaróját. Mint utóbb kiderült, nem mindenki volt olyan lelkes, vagy időközben valami fontos dolga akadt némelyikőnknek, úgyhogy egyenlőre úgy állunk, hogy én szinte indenki blokkját megcsináltam, elküldtem, viszont én még egyet se kaptam. Miközben a blokkokhoz ötleteket szereztem, egyre több blogban kirándulva egyre több mintába szerettem bele. többek között ebbe a LeMoyne star elnevezésűbe. Azon kaptam magam, hogy egyre több blokkot varrok belőle, amikből akár egy takarót is összehozhatok, úgyhogy elhatároztam, hogy varrok egy takarót. Azelőtt még soha nem varrtam ekkora darabot, úgyhogy most, amikor már a bélelés, és a letűzés van soron, szenvedek is vele. Mivel a képek fordított időrendi sorrendbe kerültek be, és most nincs türelem átrendezni, ezért mindenki rakja magának sorrendbe lécci.











Nem igazán forgok patchworkos körökben, ezért lehet, hogy nem mondok újdonságot:
a takaró alábéleléséhez ugye nem feltétlenül szükséges valami extra minőségű anyag, viszont már mindennek olyan ára van, hogy ha nem lennék olyan mindent saját kivitelezésben szerető valaki, akkor jobban megérné készen megvenni amit elképzeltem, úgyhogy örültem, amikor rájöttem, hogy az IKEA-ban kapható olcsóbb ágyneműket szétszedve nagyszerű alábélelő anyagot kapok fillérekből. Az IKEA-ban egyébként is szívesen szerzek be olyan dolgokat, amihez a saját kezem munkáját hozzáadva egyedi tárgyakat, ajándékokat tudok létrehozni.
A takaró jelenlegi állapotáról, és a végkifejletről még írok, de most meg kell ebédeltetnem a családot.

Ancsa