hétfő

Séta-fika a Budapesti Palotanegyedben (Mágnásfertály)

Wenckheim Palota

Károlyi Palota
Sajnos nagyon rossz állapotban

Festetics Palota
A kapu mögötti épületre szerintem nincs ésszerű magyarázat

Festetics Palota

Festetics Palota

Festetics Palota

Festetics Palota

Volt Törley Palota

Volt Törley Palota 

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Károlyi-Csekonics Palota

Károlyi-Csekonics Palota

Károlyi-Csekonics Palota
Érdemes a saját városunkban is sétákat tenni, felnézni a felettünk magasodó épületekre, mert legalább olyan csodálatos, mint Barcelona, Bécs, London ... Ezzel egyik város csodálatosságát sem akarom csökkenteni, csak arra akarok rávilágítani, hogy a szépségek körülöttünk is itt vannak.
Az általam készített képek nem a teljesség igényével készültek. Egy kellemes szombat kora délutáni séta eredményei.
További feltérképezést igényel a környék :-)

Újabb farmer átlényegülés táskává




Ugyanaz a tulipán fazon, igazából a varrási technológiát akartam tökéletesíteni. 2 különbség: egy karabiner, ami a cipzár végéhez van rögzítve, illetve + 1 belső zseb, amivel gazdagabb a táska.

Táska, avagy farmer újrahasznosítás

Május óta adós vagyok a húgomnak a névnapi ajándékával. Azt kérte, hogy táska legyen és kék. Eddig a múzsa nem nagyon (egyáltalán nem, messze elkerül az utóbbi időben) csókolgatott össze, így mindig csak szabadkoztam. Arra nem nagyon hivatkozhatok, hogy nincs időm, mert az igazából sosincs, viszont ha elkap a gépszíj, az időhiány engem nem tántoríthat vissza, ha rám jön a varrhatnék, képes vagyok éjjel 2-ig is brümmögni (ahogy a gyerekeim szokták mondani) a varrógéppel.
Tehát az egyedüli kifogásom az volt, hogy nem volt kedvem, ötletem, késztetésem.
A minap a Facebookon jött szembe velem egy hasonló (de nem teljesen ilyen) fazonú táska.
Épp a felgyülemlett farmernadrágok darabolásával voltam elfoglalva, mert a kutya, és a cicák kosarába akarok új szivacsot tenni, és a nadrágszárak összevarrásával fogom a kellő méretű aránylag strapa bíró huzatot elkészíteni.
Ezt a farmert egy kicsit jobban megnézegettem, és arra jutottam, hogy nincs szívem ezt a farrészt kidobni (muszáj szanálnom, mert már nem férek be a szobámba)
Ez a fazon valljuk be nem kifejezetten praktikus táska fazon. Az eredetinek (amit a fb-on láttam) nem volt záródása sem, ami nemcsak a zsebtolvajok miatt érdekes, de én például simán kiönteném egy ilyen táska tartalmát a kocsiban, amikor egy nagyobb fékezéskor a táska leborulna az ülésről.
Első fázisban megvarrtam a táska testet. Sokáig guberáltam az anyagaim között, mire rátaláltam erre a virágosra, ami kék is, és a mintában a farmer tűzésének a színei is visszaköszönnek, így szerintem szép összhang van a két anyag közt. Akkor még ötletem sem volt, hogy a táska záródását hogy fogom megoldani, de úgy voltam vele, hogy majd menet közben jön az ihlet a záródással kapcsolatban. Végül tényleg kitaláltam, hogy hogy legyen: A táska szájánál a cippzár két külön részből áll, és középről indul.
Túl sok zseb nincs benne, mert ez a fazon nem különálló béléssel készül, hanem az oldalak összevarrása után be kell bélelni, ferde pánttal az íves részt leszegni, és ezután összevarrni a két fél részt az íves vonal mentén.


 A szabásminta:


A megadott méretek irányadóak, hiszen a rendelkezésre álló farmernadrág mérete nagyban befolyásolja, hogy mekkora rész vágható ki belőle.

Wenckheim palota

Nos, mint ahogy előző bejegyzésemben írtam ellátogattam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ami eredetileg a Wenckheim család palotája volt.
Az úgy kezdődött, hogy a Facebook egy kastélyos, palotás, váras csoportjában valaki megosztott pár képet egy szabadkígyósi kastélyról, amiről - bevallom - előtte még nem is hallottam. Rákerestem a google-ban. Képeket, leírásokat, történeteket találtam amit rendkívül érdekesnek találtam.
A kastélyt a Wenckheim család éppíttette Ybl Miklós tervei alapján (még a Szabadkígyósi kastélynál tartok) Ennek a családnak a története olyan érdekes volt, hogy még Jókai Mórt is megihlette.
A Harruckern és a Wenckheim család két tagjának házasságával egyesült a két család. Mind a Harruckern, mind a Wenckheim eredetileg osztrák család volt, akiknek tagjai a török háborúban olyan érdemeket szereztek, amelyet a császár grófi címmel, és a Harruckern család esetében hatalmas területtel jutalmazott az akkor még lápos, és mezőgazdasági célokra nagyjából alkalmatlan, néptelen Békés megye területén. A család vízgazdálkodási fejlesztésekbe kezdett, jobbágyokat telepített be, és fellendítette a térség mezőgazdaságát. 
Az egyik leszármazott Wenckheim József Antal is sikeresen gazdálkodott, bérlői szerették, tisztelték. Iskolát építtetett a parasztok gyerekeinek, támogatta a rászorulókat.
József Antal 3 házasságából csupán az utolsóban sikerült örököst nemzeni, ekkor már a gróf elég idős volt (majd 70 éves) és az örökrészére vágyakozó öccse családja nem is nézte jó szemmel, hogy újból megnősült. Főleg, mivel egy alsóbb rendű sorból származó, nála jóval fiatalabb feleséget választott. Miután lánya Krisztina megszületett, nem sokkal később felesége meghalt, és hogy a gróf megerősítse Krisztina örökösi mivoltját, József Antal mindenhová magával vitte lányát, pénzt osztogatott, hogy minél nagyobb feltűnést keltsen, minél több tanúja legyen annak, hogy a gyermek az ő gyermeke. Ezen felül a legjobb gyámokat rendelte lánya mellé, gondoskodott a legjobb neveltetéséről mielőtt ő is meghalt. Krisztina csupán 3 éves volt, mikor árván maradt. Természetesen a család másik ága minden követ megmozgatott, hogy az örökséget megkaparintsa, de ebben a formában nem sikerült elérni céljukat.
Akinek esetleg ismerős ez a történet, ne csodálkozzon, mert Jókai is hírét vette az öreg gróf történetének, és annyira megihlette, hogy írt is belőle egy regényt, az Egy magyar nábob-ot.
Nos a szálak végül úgy futottak össze, hogy Krisztina felnőve felesége lett első unokatestvérének (annak a családnak a legkisebb sarjának, aki ki akarta túrni örökségéből) Házasságuk - úgy tudni -szerelem házasság volt, 7 gyermek született a frigyből. Tulajdonképpen ők virágoztatták fel igazán a Wenckheim nevet, és birtokaikat. Krisztina jótékonyságairól volt híres. Árvaházat létesített, szegény nők részére menhelyet üzemeltetett, támogatta a szegényeket, a gyulai gimnázium létesítésére alapítványt hozott létre, jelentős összeggel támogatva azt.
Próbáltam érthetően, mégis lényegre törően leírni a család történetét, de nem volt egyszerű. A család történetéről itt olvashattok bővebben. (nem egyszerű, a családban ki kinek az unokatestvére, férje, nagybátyja is egy személyben, ez a mai viszonyok közt elég bizarr)
Nos, hogy visszakanyarodjak a palotához:
Krisztina, és Frigyes 7 gyermekének iskoláztatása miatt, és hogy közelebb legyenek a társadalmi élethez építtettek egy palotát Pesten, az akkori palotanegyedben. Jóformán az utolsó telket sikerült elcsípniük, amelyre Meinig Artúr tervei alapján építtették palotájukat, ami drezdai barokk, és XV. Lajos stílusokat hordoz. Krisztina és Frigyes halála után az épületet az örökösök eladták az államnak, aki könyvtári célra átalakította, később újabb átalakításon esett át, de szinte végig könyvtári feladatokat látott el.
Kis nyomozás után kiderítettem, hogy a könyvtárban havonta 1 alkalommal történelmi, művészettörténelmi séta keretében bemutatják az épületet, ami éppen a múlt hétvégére esett. Gyors regisztráció után nekem is alkalmam nyílt a megtekintésére.
Kívülről: (drezdai barokk)


Az egykori palota udvara, amit mára befedtek:
A lépcsőházat tartó törpék:
Az eredeti bejárat kandelábereit ölelgető huncut puttók:
A lépcsőház:
A lépcső korlátjain érdekes sárkányok (mintha kölyök sárkányok lennének)


A fogadó terem, ami jelenleg olvasó teremként funkcionál:


A madaras terem:
Krisztina budoárja volt.
Ott láthatóak a kis madárkák:
Dohányzószoba:
Jelenleg szintén olvasó terem

Az ezüst szalon Frigyes társalkodó szobája volt.


Kis bálterem:
Kilincsek az ajtókon:
 Az eredeti velencei tükrök egyike:
 Ott fenn ültek a zenészek:

Nagy bálterem:


Az ebédlő (most olvasó terem) Ebben a helyiségben eredeti a tapéta, és a 2 tonnás csillár is. Bár a háborúk, és az 56-os harcok során több találat is érte a palotát, ez a terem nem sérült, mert a csillárt több acél gerenda tartja, és ez megóvta magát a helyiséget is
A kastély eredeti berendezéséből nem sok maradt, de ez az asztal valószínűleg az eredeti berendezés része lehetett.

A lépcsőház:
A reneszánsz stílusú palotarész ólomüveg ablakai:

Az épület több díjat is kapott, a különböző stílusok és a modern építészet összehangolásáért, én a modern épületrészeket most nem mutatnám be, de egyébként tényleg szép összhangot teremtettek a különböző stílusok keverésével.
Barátnőmmel el is határoztuk, hogy nyugdijas korunkban ide fogunk járni olvasni.
Végezetül néhány kép az internetről, amelyek vagy sokkal jobbak, mint az enyémek, vagy más funkcióban mutatják be az egyes termeket.
A dohányzószobáról készült néhány sokkal jobb fotó. Forrása az internet:

 

A nagy bálterem, amikor olvasó terem:
 és, amikor rendezvényre van berendezve:

Fantasztikus, hogy ilyen jó állapotban megőrződött ez a palota, amellett, hogy napi szinten használják. Örülök, hogy láthattam, és mindenképpen vissza fogok térni ide (remélem többször is).