szerda

Közös varrás

Szégyenlem magam, de nagyon le vagyok maradva a közös varrás blokkjaival. A többiek már a 23.-nál tartanak, én meg még csak a 15. et varrtam meg az előbb. (nem a kapott feladatok sorrendjében)

Sőt jut eszembe a 14.et sem mutattam (kép szokásosan frenetikus képminőség)


Együtt:


Most már összekapom magam, és igyekszem behozni ezen a téren is a lemaradásomat.

kedd

Ajándék Lucának

Most, hogy már rutinná vált a trükkös fényképezőgép kártya beolvasás, megmutatom, hogy mit készítettem Luca szülinapjára. Múlt hét vasárnap (tehát két napja) meglátogattak bennünket, jó nagy traccspartit csaptunk. Szerencsére a férjeink is nagyon jól kijönnek egymással, így ők is jót beszélgettek.
Így személyesen át tudtam adni az ajándékot, és nem kellett postáznom Norvégiáig, végig izgulni az egészet, hogy oda-ér, nem ér oda, ha odaér, épségben megérkezik e stb...
Nos. Miután Luca varrni tud, és a posta miatt sem kellett olyan témát választanom, ami nem sérülékeny, ezért a párnahuzat most csak ötlet szinten merült fel. Valami olyat akartam, aminek funkciója van, használni lehet. Végül egy papírzsebkendő tartót készítettem neki.

A rózsás szalvéta még elől volt, ráadásul Luca szereti a rózsát (és a többi virágot is persze), benne is voltam a lámpák miatt a rózsás hangulatban, így jól összerózsáztam neki :-)



Végül igazi romantikus darab született.

Luca! Használd egészséggel!

Gasztropuccs

Ajándék ötleteken merengek pár napja. Hol van még a Karácsony gondolhatjátok mindannyian, én azonban tapasztalatból tudom, hogy ha az ember saját kezűleg készíti az ajándékok java részét, akkor nem árt időben neki látni, és az előtt persze a tervezés, előkészítés is időt igényel.
Eszembe jutott, hogy sógoromnak, aki előszeretettel kempingelteti családját, és barátait, egy olyan fűszertartó dobozt készítek, mint annak idején a TV Paprika Bandi a hegyen című műsorában volt látható.
Emlékszik még valaki? Sajnos a neten hiába kerestem illusztrációt erről a dobozról, se videót, se képet nem találtam, de miután ez így eldőlt bennem (mármint hogy az ötletet megvalósítom), majd arról mutatok egy képet, feltéve, ha valami csoda következik be a fényképezőgépemmel kapcsolatban, ugyanis valami érintkezési hiba miatt az elkészített képeket nem tudom a számítógépre átjátszani. Néhány hete egy bő órás procedúra után tudtuk kinyerni a fényképezőgépről a képeket. Az átjátszó zsinór ugye kaputt. A család egyik laptopja rendelkezik ugyan kártya olvasóval, de murphy nagyon kitett magáért, mert a kártyaolvasó meg nem érzékelte a kártyát. Végül egy olyan trükk segítségével oldottuk meg a problémát, hogy a fg. kártyáját áttettük gyermek aránylag új (mindenesetre korszerű) telefonjába, annak működött az átjátszó zsinórja. No, szóval ilyen viszontagságok jellemzik az utóbbi időben a fotográfiai ténykedésemet.
No hogy a gondolatmenetemet folytassam, így elérve a címben megadott témához, a video keresgélés közben ráakadtam a pár évvel ezelőtt a TV Paprikán vetített kedvenc műsoromra a gasztropuccsra. Rajongásom már annak idején sem talált követőket az ismerőseim körében, mert senki nem értette, hogy mi tetszik nekem ezen a műsoron. Nos. Elsősorban Döme humora volt rajongásom legfőbb tárgya. Percekig tudtam röhögni olyan kijelentésein, amire gyerekeim értetlenül csak ennyit mondtak: "anya ez nem is vicces".
Be is gyűjtöm a you tube-on talált epizódokat ebbe a bejegyzésbe, talán nem is annyira az olvasóim, mint inkább a saját örömömre, hogy később is akadálytalanul megnézhessek egy-két epizódot .


















szerda

Kirándultam

Virtuálisan...

Úgy veszem észre az olvasóim eltévedtek, vagy elvesztették érdeklődésüket a blogom iránt, legalábbis a kommentek erre engednek következtetni. El is gondolkodtam rajta, hogy minek csinálom. Konklúzió még nem született, addig is megmutatom, hogy az utóbbi napokban mi foglalkoztatott.

Eszembe jutott egy film, amit régen láttam. Nem is állíthatom, hogy nagy kedvencem lenne, bár a főszereplőért egy bizonyos életszakaszomban oda voltam (nem igazság, hogy így megöregedett, látom a szigetek iránti vonzalma nem változott a Bounty óta). A film nincs meg, ezért a neten keresgéltem, és miközben a film is előkerült, sikerült nagyon sok háttér információt is begyűjtenem a valós eseményeken alapuló történetről.

A film címe A Bounty

A történet ugye ismerős mindenkinek (legalábbis a hozzám korban közelállóknak)
A Bounty nevű angol királyi hadihajón az 1800-as években lázadás tört ki a kapitánnyal és tisztjeivel szemben. A lázadás vezére Fletcher Christian volt. A kapitányt hű embereivel egy kis csónakba tették. A lázadók pedig a Bountyn megpróbáltak eljutni Tubuai szigetére, és ott letelepedni, azonban az őslakosok nem látták őket szívesen. Végül a legénység tahiti nőket, és néhány férfit rabolt, és mivel a zendülés miatt Angliába nem térhettek vissza, próbáltak alkalmas élő helyet találni a szigetvilágban. Végül megtalálták a Pitcairn szigeteket, ami nem szerepelt a tengerészet térképein. A hajóról minden haszna vehető dolgot levittek, és a hajót felgyújtották. A szigeteken máig az ő leszármozattaik élnek.

Kíváncsi lettem erre a szigetre, ezért megnéztem:
Új-Zéland és Panama között fél úton, Polinézia keleti végén elhelyezkedő, négy apró szigetből álló sziget csoport, melyekből a fő sziget vulkanikus eredetű a további három pedig korall-atoll. Adamstown, a szigetek fővárosa, 50 állandó lakosával a világ legkevesebb lakosú fővárosa. A szigeteket nem könnyű megközelíteni, mert légi közlekedés nincs, a kb. 5300 km-es hajóút pedig Aucklandből (Új-Zéland) egy hétig tart. A másik megközelítési lehetőség a Francia Polinéziához tartozó Mangareva-szigetről induló hajókkal. Ez a hajóút 30 órás. A szigetnek nincs kiépített kikötője, azért ha az időjárási viszonyok nem kedvezőek, nem biztos, hogy a látogató a szigetre teheti a lábát.

Forrás: Wikipédia

Megnéztem a google Earth-on is. Olyan nagy felbontású felvételek is elérhetőek, hogy a házak teteje is látszik.


a kockák nem háztetők, hanem a szigeten készült képeket jelzik

Itt láthatóak a háztetők, utak, növényzet









A képre kattintva a kép készítőjétől az Oeno szigeteken készült további képek láthatóak. A fotós neve nem véletlen egybeesés. Leszármazottja a Bounty lázadás vezetőjének.
 Ez a kedvencem, bár sérelmezem, hogy Budapestet nem táblázták ki :-)



Nagyon szépek a képek, de kemény dolog lehet itt élni.

És végül a film:

hétfő

Éjjeli lámpák

Elkészült a 2 éjjeli lámpa, amit a barátnőm kérésére készítettem.
Ezt a lámpa típust már régóta szívesen díszítem, Ő kifejezetten rózsás motívumot kért.



A készítés technikájáról:
Az üveg búrára először a rizspapírt ragaszom fel vízbázisú lakkal (mivel sima a felület, nem kell a rizspapírt feltépkedni, mehet rá egyben), majd amikor a rizspapír ragasztója megszáradt, a szalvétából kivágott mintát ragasztottam fel, melyet pittorico technikával árnyaltam, majd az egészet lelakkoztam. 

Almás muffin


Almás muffin:
Hozzávalók:
15 dkg liszt
15 dkg cukor
15 dkg vaj, vagy margarin
3 tojás
1/2 csomag sütőpor
2 ek kakaópor (cukrozatlan)
2 ek. tojás likőr
2 ek. lekvár
2 ek. búzacsíra
maréknyi durvára vágott dió
1 tk fahéj
kockára vágott alma


A muffin tészta összeállításának szabályai szerint összeállítjuk a tésztát, és annyi kockára vágott almát teszünk bele, amennyit csak a tészta felvesz. Muffin tepsit kibélelünk muffin papírral, a tésztát bele kanalazzuk a mélyedésekbe, és 180 fokos sütőben 20 - 25 perc alatt készre sütjük.

szombat

Alma a köbön

Idén veterán almafáink kitettek magukért, rengeteget termettek.



 Még nem mind érett be teljesen, de sajnos nagyon potyog, ezért el kellett kezdeni leszedni. A lepotyogott almát sem dobom ki, hiszen azon kívül, hogy megütötte magát, nincs más baja. Szóval most igyekszem az ipari mennyiséget hasznosítani. Ma almás rétes volt, tegnap alma leves, holnap almás pite..
 Az olvasóimhoz fordulok. Ha valakinek lenne ötlete, egy jó receptje, aminek az alma fő alkatrésze, az kérem ossza meg velem (és a többiekkel).

Köszönöm!

csütörtök

Idézet

Egy e-mailben kaptam, jót nevettem rajta, ezért gondoltam másra is ráfér egy kis vidámság.

Szép napot mindenkinek!

„A pénz nem boldogít. 50 millió dollárom van, de pontosan ugyanannyira vagyok boldog, mint amikor 48 millióm volt.”




Arnold Schwarzenegger

kedd

A hétvégén hirtelen kitört rajtam az alkotói láz.
Elsőként egy balesetet szenvedett papírzsebkendő tartót részesítettem elsősegélyben, majd átalakítottam, mégpedig az idei első munkám kiegészítőjeként, ugyanazzal a színnel festettem és ugyanazzal a papírral díszítettem. majd hozzá illő szalvétatartót is készítettem.
Nem nagy szám, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy hónapok óta szinte semmit nem készítettem. 
Jobbnál jobb képeket sikerült készítenem róluk:




Majd a barátnőm kérésére egy IKEA-s éjjeli lámpát hoztam romantikusabb stílusba. (ebből még egyet kell majd készítenem) 


Szintén megcsillogtattam fantasztikus fotós tehetségemet, amiért elnézést kérek mindenkitől.