vasárnap

Rendezkedés

Tegnap eljött az a pillanat, amiről már azt hittem soha nem következik be. A zuram szelíd noszogatásomra végre felszerelte azt a polcot a falra, amit kb 3 hónapja szereztem be annak érdekében, hogy a varrós, és egyben kreatívkodós szobámban felhalmozódott "egy-két" dolgot el tudjam raktározni. Több akadállyal is meg kellett küzdenem, míg a célomat elértem. Ugye először is beszereztem a polcokat, és a tartó konzolokat 3 hónapja. Majd megkértem az én uramat, hogy ugyan má, rakja fel. Mondta jó. Aztán vártam. Majd vártam, s vártam. (Ez egy szokványos stratégia részéről: bele egyezik, aztán hosszasan húzza az időt, hátha elfelejtem)  Közben beszereztem 2 db parafatáblát is, mert éppen akciós volt, és rájöttem, hogy az nekem milyen praktikus lenne a falon. Parafa táblák a polcok mellé kerültek társaságként, hogy ne unatkozzanak. Mikor egy hete ismét felhoztam a polc témát, azt válaszolta kifogásként, hogy nincs otthon megfelelő csavar, és tipli ami ebbe a falba (Ytong) megfelelő lenne. Erre fogtam az egyik tartó konzolt, és elvonultam az egyik barkácsáruházba, hogy ott majd szakavatott szakember segítségét kérve beszerezzem a kellő csavarokat, tipliket. Ott szembesülnöm kellett azzal, hogy a csavar osztályon működő szakemberek részéről a hülyének nézés esete forgott fenn, amikor lenéző mosoly kíséretében a kezembe nyomtak egy olyan tiplit, amilyet még az életbe nem láttam, mondván, hogy ytonghoz ez az egy féle létezik. Végül magam bogarásztam át a kínálatot, hogy szimpatikusabb és ismerősebb darabot találjak, és láss csodát a tiplik csomagolásán képekkel jelölve (a gyengébbek, és a nők kedvéért, gondolom) ott volt a tipli választék jó 80 %-án a képes jelölés, hogy jó ytong-hoz is. Mivel a polcoknak elég nagy terhet el kell bírni, ezért totál laikusként (ugye a jelenlévő szakemberekben már nem bízva, a továbbiakban nem is kérdeztem tőlük semmit) kiválasztottam, egy olyan méretet, ami valószínűsíthetően nem szakad majd ki a falból, ha ráteszem azt az egykét valamit a polcra. Diadalittasan tértem haza, és mutattam drága férjemnek a beszerzett anyagot, mondván, megszűnt a kifogás. Ahol is az én egyetlen életemnek az egyetlen párja közölte velem, hogy egyel kisebb méret szükséges. Ismét vissza a barkácsáruházba, be a csavarok tiplik polcai közé, újabb fél óra bogarászás múltán, a megfelelő méretű tiplikkel felszerelkezve indultam haza. Délután 5 -kor  megjelent létrával, fúróval felszerelkezve a férj, és munkához látott kis morgásos aláfestéssel. (minek az a polc). Kb fél óra munkát követően a falon ékeskedett legújabb berendezési tárgyam. Ekkor éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy bemutassam férjet a parafatábláknak, ekkor már férj úgy is erősen felindult lelkiállapotban volt, ezért gondoltam egy balhéval intéződjön el ez is, és valóban a parafa táblák is felkerültek a kijelölt helyre. Tehát elkezdtem átalakítani a szobát. Felpakoltam mindent, amire ritkán lesz szükségem, elhúztam a varrógépasztalt, áthúztam egy másik helyre, a szabó asztalomat szintén áthelyeztem, miközben a kaotikum vált jellemzővé mind a szobámra, mind a nappalira, ahová kipakoltam azokat a dolgokat, aminek a helye még nem egészen volt kigondolva. Éjjel 1 órára végeztem. Gyakorlatilag minden testrészem sajgott addigra.
Tádámmm:


  

3 megjegyzés:

Marcsi és Ági írta...

Hurrá! Talán végre tudok ide írni :-))
A bejegyzésed olvasásakor azt hittem, hogy én írtam ezt az irományt.. mert a "fel kellene fúrni" esete az nálunk is körülményes. De ha egyszer felkerült a falra, akkor minden a legnagyobb rendben. (megjegyzem van egy bolt, ahol már ismernek, a legtürelmesebb eladó sóhajtva jön felém ha bemegyek, és szerencsére mindenben szakképzetten segít - tehát keress másik boltot)
Ági

Luca írta...

Csatlakozom hozzátok. Ez nálunk is így megy.....
Ancsa szuper lett így szobád. Látom ollókban nem szenvedsz hiányt. Egyébként meg marhára irigykedem a szobádért....

ancsapancsa írta...

Úgy látszik a férfiaknak fóbiája van a falfúrással kapcsolatban. Ez nálunk különösen problémás. Férj védelmére elmondanám azért, hogy férj klímás, ebben az időszakban annyit fúr, hogy úgy kell az ujjait lefejteni a fúróról nap végén.
Kiegészíteném egyébként a fent leírtakat azzal, hogy megkaptam apától a kis létráját, ami már kissé leamortizálódott a klímaüzletágban. :-)