Anya fest

Ma evés helyett inkább megint festettem. Most magam választottam témát. Rengeteg fényképet kikerestem az egyik kedvenc városomban található látványosságról, mielőtt nekiálltam megfesteni.
Délután pedig beültem az ablak elé, szépen elrendeztem a képeket, hogy festés közben jól lássam a színeket, a helyet több nézőpontból. Mikor leültem, és elkezdtem festeni, megérkezett Panda cica, és befészkelte magát a képek, ecsetek, ecsetmosó doboz, festékek közé, és vadul csóválta a farkát, amikor el akartam hessegetni. Már pedig ő ott marad! És ott is maradt végig, néha dorombolt, néha sóhajtozott, szuszogott, aludt, szóval jól érezte magát.
Én pedig festegettem, eleinte kényelmetlenül, mert még nem vettem festőállványt, és próbáltam a vásznat jól tartani, közben a festékeket ecseteket, kéznél tartani. Az én drága férjem azt mondta, mikor úgy félig készen megmutattam neki. "Ugye most nem fogsz festeni, mert nem tudjuk kitenni a képeket" (utálja, ha szöget kell a falba verni - az az ő alkotása a fal, a fal vakolása, a fal festése) Nos erősen ráfaragott, mert egyre jobban tetszik a festés.

Végül aránylag elégedett vagyok a végeredménnyel. Facebook-os közvélemény kutatás alapján kiderült, hogy felismerhető a helyszín, ezért megmutatom itt a blogomon is.

Szándékosan nem írtam, hogy mi a festményem témája. Szeretném, ha kommentben megírnátok a tippjeiteket.