Beszámoló a Salza folyóval folytatott csatánkról

Tulajdonképpen szerencsés, hogy a társaság egy része az első nap után úgy döntött, hogy nem evez a második napon, így volt aki fényképes dokumentációt tudott készíteni a túránk azon részéről, amit a partról látni lehetett. A nagy része, és a legszebb része sajnos csak a vízről látható, oda viszont nem tudtam fényképezőt vinni, mert ha mi nem is borultunk be a vízbe, a víz állandóan fröcskölt bennünket. Szóval egyrészt nem lett volna a csónakban biztonságban a gép, másrészt a kezemben az evező volt, így fotózásra sehogy sem lett volna alkalmam. Két fős vadvizi kenuban eveztünk. Az én stratégiám, hogy túravezetővel vagyok hajlandó egy csónakba ülni. Legalább egy valaki tudja a hajóban, hogy mit kell csinálni. Ez egyrészről jó, mert megvan a biztonság érzetem, és valóban éles helyzetben egyszer sem borultunk (kivéve, amikor a túravezető jópofaságból borított be az elején, hogy gyakoroljam a bemászást a csónakba, illetve a végén, hogy én is átérezzem a többiek állapotát), másrészt ez sokkal keményebb meló, mert ha valaki a csapatból borul, nekünk, (illetve a túravezetőnek) ott segíteni kell, így nekem is eveznem kellett visszafelé a sodrással szemben elég sokszor. De az élmény, mindenért kárpótolja az embert. Megtapasztaltuk a természet erejét, miközben csodáltuk a szépségét. Rengeteget nevettünk, gyönyörű tájakat láthattunk, a folyó zúgós részei minden élménypark élményét felülmúlják, a csendesebb simább részeken csurogva pedig igazi relax érzéssel töltettek el.
Az első nap a megérkezés napja volt, másnap reggel kezdődött a kaland. Megkaptuk a felszerelést, persze kioktattak, mit, hogy csináljunk, milyen vészhelyzetre mi a megfelelő reakció, hogyan mentsük egymást,

a felszerelést indulás előtt, és a túra folyamán többször ellenőrizték rajtunk.

 Mielőtt csónakba szállunk, be kell mártózni a 7-8 fokos vízbe,

ami egyébként csak elsőre kellemetlen, de van, hogy kifejezetten kellemes megmártózni.

A második napon a folyó egy kicsit rázósabb szakaszán hajóztunk, de ez szépségében is felül múlta az előző szakaszt. Az idő csodaszép volt.

Teljes harci díszben, indulásra várva:

 Elindultunk:

 Első pihenő. Itt egy régi hídból kialakított helyről lehetett a vízbe ugrálni

 Ismét indulunk

 Jövünk (a hídról fotózva)

 Érkezés a második pihenő ponthoz:

 Kikötés:

  Erről jöttünk:

 Arra megyünk:

 És ez már a végpont felé közelegve:

Mint már írtam, sajnos azok a szakaszok, amik igazán gyönyörűek, csak a vízről láthatóak, gyalogosan csak nagy nehézségek árán megközelíthetőek, ezért azokról a részekről nagy bánatomra nem készültek fotók. Sisakra rögzített kamerával videók készültek, de azt nem mutathatom itt. (személyiségi jogok, illetve az evezés közben elhangzott esetleges nem ideillő tartalom miatt :-) )
A vég célba érkezéskor a jópofák még beborították a társukat (droidjukat)

 Majd a partról meredek ösvényen fel kellett cipelni a csónakokat, és az evezőket. Fiúk a kajakokat, lányok az evezőket.

Miután lenyúztuk magunkról a neoprén ruhákat, átöltöztünk, majd elindultunk haza felé.
Nagyon jól éreztük magunkat. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a programot. Én nem először eveztem, de ha adódik még alkalmam tuti nem hagyom ki.