Meggyszezon

Az utóbbi néhány napban igyekeztem minél több meggyet nyerni kis fiatalka meggy fánkról, ami annál inkább is büszkeségre ad okot, hogy maga a fa egy magról kelt kis fácska volt, saját kivitelezésben oltottuk be, hogy termő fa legyen belőle, és az egyáltalán nem gondos nevelgetés eredményeképp ma már a meggy szükségletünk java részét Ő adja.
Szedtem, birkóztam a nagy alumínium létráinkkal, szedtem, magoztam, fagyasztottam, meggy leves, meggy szósz, meggyes süti mindenféle kivitelben.
Ma a meggyes pite volt műsoron.

Recept?
Tésztához:
500 g liszt
250 g hideg vaj
50 g cukor
1 tojás
20 g élesztő
1 dl tej
1 csipet só
A hideg vajat belevagdaljuk a lisztbe elmorzsoljuk a liszttel, mehet bele a többi hozzávaló, egynemű tésztává gyúrjuk. Nem szükséges pihentetni, de ha pihen az nem árt neki. (én ebből a tésztából készítem a bejglit is)
A  töltelékhez:
1,5 kg meggy
cukor
2 csomag vaníliás puding por
fahéj
A meggyet kimagozzuk, lecukrozzuk, engedjük, hogy levet eresszen. (1-2 óra) A meggy lét használjuk 6-7 dl kell hozzá, ebből és a puding porból sűrű pudingot főzünk a zacskón lévő elkészítési javaslat szerint, ebbe keverem a meggyet, amit lehet fűszerezni izés szerint fahéjjal, vaníliás cukorral, de e nélkül is elég karakteres a meggy íze szerintem.
A tésztát két felé vesszük, egyenként kinyújtjuk, sütő papírral bélelt tepsibe simítjuk az elsőt, erre megy a langyosra hűlt töltelék, rá a másik tészta lap, villával megszurkáljuk, felvert tojással lekenjük, mehet a sütőbe 20 perce 170 fokra.

Végezetül megmutatom nyuszink milyen frizurát növesztett:

Még nyár sem volt, de én már az őszre készülök?

A terv, hogy ilyen blokkokból egy olyan takarót varrok, mintha a levelek a fáról hullanának.

A blokkokat olyan rendszertelenül tervezem összevarrni, mint amilyen szabálytalanul hullanak a levelek ősszel. Egyelőre csak néhány blokk van készen. Mint mondtam már épp a halogatós korszakomat élem. :-)

A témában jobbnál jobb ötletek találhatóak a google segítségével.
Nekem ez tetszik a jegjobban.

a minta forrása a képre kattintva elérhető

Újra itt

Kedveseim!
Nagyon régóta nem írtam egy posztot sem, ennek két (illettve több) oka is van.
1. a google letilttotta az oldalam elérését, mert valamilyen rossz indulatú program került fel rá. Úgy tűnik sikerült megtisztítani.
2. cicám sajnos hirtelen megbetegedett, sokáig ápoltuk bízva a gyógyulásában, de sajnos nem sikerült megmenteni. Legyen itt róla egy fénykép:

Nyuszinkkal vígasztalódtunk:
Ekkora volt, amikor hozzánk költözött

pedikűr közben:

Néhány napja a kertben:
Rúfuszt sem hanyagoltuk. Egy sétánk alkalmával készült képekből egy kis ízelítő:

 Kertészkedtem is:

Közben  eltelt a blog 3. szülinapja, de nem tudtam róla megemlékezni, most már nem is teszem. Ezen kívül mást nem kreatívkodtam, most a halogatós korszakomat élem. Ehhez persze hozzájárultak az események, hogy a blogomhoz nem tudtam hozzájutni inspiráció tekintetében is hátra vetett, hiszen a kedvenc blogjaim is mind itt vannak, és az azokon íródott posztokat sem tudtam ezáltal követni.

Na de most már!!! Itt vagyok, és igyekszem a hajamnál fogva kirángatni magamat a posványból.

Töltött karalábé

Mióta nyuszink van, megnőtt a karalábé fogyasztása a családnak. Nyuszi viszont csak a levelét szereti, ezért maga a gumó a miénk.
Az a stratégiám, hogy veszek 2 db karalábét, és kérek hozzá még levelet (vagy kiguberálom a szuper markettban a kidobandó retek, karalábé, egyéb levelek tárolására rendszeresített tárolóból)
Ma a piacon nem sok sikerrel jártam, mert ott nem találtam olyan árust, aki levéllel együtt árulta volna a karalábét. Hazafelé betértem egy bio piacra, hátha. És az egyik őstermelő árusnál találtam szép egészséges levélzettel, sőt a bácsi mögött egy jó nagy kupac levelet meglátva, rákérdeztem, hogy kaphatok e belőle. Természetesen kaptam egy jó nagy csokorral. Meg is beszéltük, hogy érthetetlen, hogy miért szedik le a leveleket, mert pl a töltött karalábéhoz a levél is kell.

Ettől persze beindult nálam a pavlovi reflex, és el is határoztam, hogy a mai ebéd töltött karalábé lesz.

Az én konyhaművészetemet, nagyban befolyásolja Lajos Mari munkássága.

Az összes könyve megvan, és használom is őket. Tulajdonképpen ezekből a könyvekből tanultam meg főzni. Ez a recept is az Ő könyvéből származik. Az tudható, hogy számomra szentírás márpedig nem létezik, tehát ez a recept is módosítva lett ici-picit, de nem markánsan. Annyiban tér el az eredetitől, hogy a töltelékbe került 3 levél medvehagyma felaprítva, illetve a mártásba ment egy csipetnyi őrölt kömény is. A karalábé édességét ellensúlyozni kell aránylag erősebben kell fűszerezni.

Tehát a recept: 

8 zsenge karalábé

400 g darált hús

80 g rizsből főtt rizs

1 tojás

1 nagy csokor petrezselyem

3 levél medvehagyma (elhagyható)

só

bors

30 g vaj

40 g liszt

2 dl főző tejszín, vagy tejföl

fél liter húsleves (ha nincs, kockából)

A karalábét meghámozzuk, kivájjuk (a gyökér felőli részén), A nagyobb levelekből néhányat félre teszünk (a kimaradó töltelékkel fogjuk megtölteni), a zsenge belső leveleket megmossuk, vékonyra metéljük.

A húst összedolgozzuk a tojással, rizzsel, apróra vágott petrezselyemmel, medvehagymával, sóval, borssal (erőteljesen borsozzuk) a keverékkel megtöltjük a kivájt karalábékat, és a leveleket (mint a töltött káposztát).

A karalábé vájadékot egy nagyobb lábas aljára szórjuk közé szórjuk a felmetélt karalábé levelet, a tetejére ültetjük a megtöltött karalábékat, és megtöltött leveleket, aláöntjük a húslevest, és forrásig hevítjük, majd lassú tűzön fedő alatt puhára főzzük.

A megpuhult karalábékat, és levél göngyölegeket óvatosan kiszedjük a léből, azt a vajon világosra pirított liszttel berántjuk, hozzáadunk 1,5 dl vizet, és a tejszínt, vagy tejfölt, jól kiforraljuk. Visszatesszük a főzelékbe a karalábékat, és még egyszer felforraljuk. Vágott petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Ez csak egy verzió. Nagyon sokfélét olvastam a neten. 

Ha valaki ki akarja próbálni, addig tegye, amíg még finom zsenge karakábékat lehet kapni.

Virágzik a meggyfa

És a cseresznye is.
Alig vártam.

Madártej szelet diétásan

A tésztához:
8 tojás fehérje
4 evőkanál kukoricakeményítő
4 evőkanál diabestar liszt
8 evőkanál nyírfacukor
1 teáskanál sütőpor

A krémhez:
8 tojás sárgája
1 csomag vaniliás cukor
2 csomag vaniliás pudingpor
1 evőkanál diabestar liszt
8 dl tej
15 dkg nyírfacukor
25 dkg vaj, vagy margarin

A tetejére:
3 dl tejszín
2 teáskanál nyírfacukor
habfixáló

Elkészítés:
A tésztát a klasszikus piskóta tésztához hasonlóan készítjük, csak tojássárgája nélkül
Tehát tojásfehérje felver, bele apránként a cukor, és a liszt, sütőpor. Előmelegített sütőben közepes kipapírozott tepsiben 15-20 perc alatt megsütjük.

A krémhez a tojássárgákat a vaniliás cukorral kikeverjük, hozzáadjuk a 2 csomag pudingport, a lisztet, tejjel simára kikeverjük, állandóan kevergetve sűrűre főzzük. a vajat a cukorral kikeverjük, és a kihűlt főzött krémmel összedolgozzuk. Rákenjük a tészta tetejére.
Erre felkenjük, a kemény habbá vert tejszínt.

Az eredeti recept persze sima lisztet, és sima cukrot ír. Akinek nem kell figyelnie a vércukor szintjére, az nyugodtan használja a sima alapanyagokat.

Én legközelebb a tésztát 6 tojásfehérje -  6 ek. liszt - 6 ek. cukor felhasználásával készítem, hogy vékonyabb legyen a tészta réteg.

Ébredező kert

Találós kérdés

Hol voltunk hétfőn?

Igaz!
A Mátyás templom. Régen jártam a várban (tiszta szégyen) gyönyörűen helyre lett állítva a Mátyás templom.
További képek:

Egyébként a sziklakórház volt a kirándulásunk fő célja. Ott nem készíthettem képeket, de ajánlom mindenkinek, hogy látogassanak el. Nekem még volt egy kis plusz szakmai érdekesség is, aminek a részleteibe kicsit bővebben betekinthettem, és az erre vonatkozó kérdéseimre is elég kimerítő választ kaptam a tárlatvezetőtől.