Kert és tavaszi fáradtság

Úgy tűnik kitört rajtam a tavaszi fáradtság- Egész nap ide-oda lézengtem. Biztosan nem segített az sem, hogy reggel esett az eső, délután esett az eső. Kora délután viszont volt néhány óra, amikor sütött a nap. Gondoltam, hogy kihasználom a napsütést, és készítek a kertről néhány képet.
A paradicsom töveim közül hárman már pici parik vannak.

 A körömvirág virágzás előtt:

 Menta illata bódító:

 Paradicsomtövek szépen erősödnek:

 Egy videón láttam fejjel lefelé lógatott paradicsom töveket. Előnye, hogy nem kell őket kötözni, és helyhiány esetén is könnyen megvalósítható a kertész vénánk kielégítése. Próbaképp én is készítettem 3 kísérleti példányt. Majd beszámolok az eredményről.

 Ő paprika tő:

 Próbáltam művészi fotókat készíteni szeretett levenduláimról:

Mint látható, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

 Meggy még nem érett meg.

 Rufi a teraszról szemlélte erőlködésemet.

Szép hetet kívánok mindenkinek!

Óvó nénik és dadus ajándéka

Eljött az ideje, hogy az unokahúgom is elhagyja az ovit. Tesóm e-mailban kért tanácsot, valami nem túl szokványos búcsú ajándék ügyében. Gondolkodtam, de nem jutott semmi eszembe. Úgyhogy kénytelen voltam azt válaszolni, hogy nem jut eszembe semmi. Tehát el is kezdtem gépelni az e-mail-t, de miután leírtam azt a szót, hogy " Nem tudom" hirtelen homlokon rúgott a mázsa, és kipattant a szikra.
Naná, hogy párna. Talán ez nem olyan szokványos, és nem kerül egyből egy titkos ládába a többi ajándék közé,  aminek semmi hasznát sem veszi szegény óvónéni. A mintájának utalnia kell a búcsúzásra. Az óvónénit helyettesítse Sunbonet Sue. Ezzel a klasszikus patchwork motívummal nagyon sok jelenetet lehet ábrázolni. Nekünk ugye most arra volt szükségünk, hogy az elválást szimbolizáló jelenetet kerüljön a párnára. Mivel a vegyes csoportból most csak 7-en mennek suliba, ezért azt gondoltam, hogy Suzy körül lebegjen néhány lufi (pontosan 7, ezekre neveket hímeztem) (alapötlet egyébként transzferpapírral anyagra felvitt fotó lett volna), amit már nem tart zsinóron az óvónéni. Pár lufi szimbolizálja az oviban maradókat.

No tehát ötlet fel lett vezetve a húgomnak, ő továbbította a többi anyukának, az ötlet elnyerte a tetszést, tehát indulhatott a munka.
Ma délelőtt fejeztem be.

Remélem tetszeni fog!

Kiegészítés 06. 09.
Az átadás megtörtént szemtanuk szerint nagyon tetszett a megajándékozottaknak.
Örülök neki!

Újabb díj

Luca barátnémtól kaptam, gyorsan felteszem, de mivel még az előzővel kapcsolatban is restanciám van, ezt sem tudom továbbadni Pláne 15 blogernek (ráadásul Luca jól be is előzött azoknál a bloggereknél, akinek én is szívesen adtam volna) szóval ne haragudjon rám senki, akitől ilyen megtisztelő díjakat kapok, de tényleg elvagyok havazva az utóbbi időben. Mentségemre szeretném felhozni, hogy van egy megrendelésem, amivel határidőre el kell készülnöm: az unokahúgom ballag el az oviból, és az óvónéniknek varrok ajándékot. Majd mutatom, ha kész lesz mind.

Egy kis környezettudatosság

Tegnap mutatta ezt a videót egy barátnőm, akivel a szappan készítés, és a kemikália mentes életmód a közös nevezőnk.
Alapvetően nem vagyok egy "hittérítő," rábeszélő alkat, azonban azt gondolom, hogy földünk szennyezettségi foka ezt mindenképpen indokolná, ezért felteszem az alábbi videókat, hátha elgondolkodik rajta néhány olyan olvasóm, aki eddig nem tulajdonított nagyobb jelentősséget ennek a kérdésnek.

Én a magam részéről már több mint 1 éve nem vettem mosószert, kizárólag mosószódával, mosógolyóval, mosószappannal, mosódióval, saját készítésű folyékony mosógéllel, erős szennyeződés esetén nátriumperkarbonáttal mosok. A ruháink állapotából kiindulva ezt senki nem mondaná meg. Takarításkor előnyben részesítem a citromsavat, szódabikarbónát, ecetet. A mosogatószert 50%-ban ecettel hígítva használom, amennyiben a szennyeződés mértéke egyáltalán indokolja a mosogatószer használatát. Azt a vizet, amibe nem kerül vegyszer pl. mosogatószer nélkül mosogattam alig szenyezett tányérokat, vagy zöldség pucoláskor használtam a zöldségek lemosására, nem a lefolyóba öntöm, hanem a kertbe, vagy a virágokra.



Ezenkívül igyekszem a hazai termelőket támogatni azzal, hogy közvetlenül náluk vásárolok termelői piacon.





Természetesen szelektáltan gyűjtöm a szemetet. És még látom, hogy ezen kívül nagyon sok mindent tehetnék, és igyekszem is áttérni ezekre a módszerekre.



Ezek, és egyéb praktikák pl. itt is olvashatók

Nem gondolom, hogy mindezek olyan mértékben módosítanák az életvitelünket, hogy kényelmetlenséget okozzon, viszont sokat jelenthet a biológiai lábnyomunk csökkentésének érdekében, és még spórolhatunk is, ha odafigyelünk.

A fenti videókban lévők kipróbálását szívből ajánlom mindenkinek!

Életjel

Kedveseim!

Jelentem megvagyok ám! Csak hát munka, munka, munka....

Aztán olvasok.
Kezembe került egy könyv, illetve ajánlotta egy kedves barátnőm. A könyv írója a hősnő Anita Blake köré 18 könyvre való történetet kerekített, úgyhogy van mit olvasnom. Nem jut idő szinte semmi másra. A könyvek témája egyébként elég fantasztikus, ami nem nagyon áll hozzám közel, vámpíros vérfarkasos, alakváltós, ebben a témakörben nekem eddig az Twilight sorozat volt a maximum, amit bevett a gyomrom, és azt hiszem ez így is fog maradni. Emlékszem amikor pár éve valaki javasolta az Alkonyatot, és megemlítette, hogy vámpírokról szól, túl is léptem a javaslatán, majd a lányaim extázisát látva lapoztam bele a könyvbe, és a kedvencemmé vált, többször is olvastam a könyveket. Nos ezzel a sorozattal ez több mint valószínű, hogy nem fog megtörténni, (mármint, hogy többször elolvasom).

Nos, azért ha valami jelenteni valóm, mutogatni valóm akad azonnal jelentkezem!

Mindenkinek szép hetet!

Kretív decoupage hétvége Boda Gabival

Szeretnék ajánlani minden decoupage rajongónak valamit.
Boda Gabiék ismét megrendezik az Egri kreatív hétvégét, amin tavaly én is részt vettem. Idén sajnos nem fogok, mivel pont erre az időpontra terveztük a nyaralásunkat.
A tavalyi tapasztalataim alapján szívből ajánlom mindenkinek a részvételt. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság, dekupázsolhattunk reggeltől estig, sőt ha akartunk volna, akár még éjjel is, mivel a helyszín lehetővé tette volna, hogy a többiek zavarása nélkül megtegyük. Sokat nevettünk, tanultunk. A résztvevők az ország minden tájáról jötek, sőt Erdélyből is volt résztvevő (nagyon finom padlizsánkrémet hozott :-)

További információ

Tavalyi beszámolóm

Díjat kaptam

Lucától, és MrsSame-től

A díj továbbadásáról később tudok csak gondoskodni, de mindkettőtöknek nagyon köszönöm!

11. és 13. feladat a közös varrásból

Anyukámnak vannak aranyköpései, amiket máshol még nem nagyon hallottam, maximum a nagynénéimtől.
Ilyen pl. a "nem akarásnak nyögés lesz a vége", és a "mindent lehet, csak akarni kell".

No ez a "mindent lehet" néhányszor nagyban is bebizonyosodott, csak én eddig úgy hívtam "minden a fejben dől el", de tulajdonképpen egyről szól ez a két megfogalmazás.

Huszonakárhány évesen pár hónappal az esküvőnk után autó balesetem volt. A húgom is velem volt, de szerencsére neki nem lett semmi baja. Én bevertem a fejemet, felhasadt a szemem közvetlen közelében a bőr, nem is tudom hány öltéssel varrták össze, és a jobb felkarom ripityára tört, elvesztettem az eszméletemet is ezalatt valamit "álmodtam" is, máig sem tudom, hogy mi volt ez az "álom". Mindenesetre fényt nem láttam.
A Honvéd Kórházban raktak össze. 2 műtét után a mai napig benn van a karomban 8 csavar, és egy hosszú fém lemez. DE! Sérült egy ideg, ami a kézfejem mozgatását végezte. Gyakorlatilag csak lógott a kézfejem, és az ujjaimat csak összeszorítani tudtam, kinyújtani nem. És ez a JOBB kezem volt. Több mint 8 hónapon keresztül tartott a gyógyulásom, és az elején mindenki meg volt győződve róla, hogy így marad a kezem (szerencsére ezt nekem nem mondták, mert lehet, hogy bele is nyugodtam volna) mindennapos gyógytorna után 6 hónap múlva kezdett halvány remény derengeni, hogy fel tudom emelni a kézfejemet a lógó helyzetből. Szorgalmasan jártam a gyógytornára, holott semmi változás, javulás nem történt. Ősszel volt a baleset, és májusban amikor elkezdődött a nyári meleg, egyszer csak dühös lettem. A lógó kézfejem miatt a csukló belső felén összetorlódó bőr a melegben beizzadt. Máig emlékszem erre a dühre, elegem lett ebből a tehetetlenségből. Rá pár napra a gyógytornásznőnek mutattam először, hogy a kézfejem nagy erőfeszítés árán fél centivel meg tudtam emelni. Az egész kórház összecsődült (na jó! csak azok, akik engem kezeltek, és műtöttek). Innen már aránylag gyorsan javult. A gyerek kori barátom doktorrá avatásán, már kezet tudtam fogni azokkal, akiket bemutattak nekem, és nem csak beleejtettem a kézfejem a kezükbe. A banketton már tartani tudtam jobb kézzel a villát. Mondjuk a húst még mindig másnak kellett felszeletelni. Nemsokára az ujjaimat is ki tudtam nyújtani. Tudtam mutatni, hogy 1, 2, 3, 4, és nagy nehezen, de végül mind az 5 ujjamat ki tudtam nyújtani. Minden egyes ujjamon hetekig dolgoztunk. Ez után jött az örökösen felkötött karom könyök ízületének a kinyújtásának megtanulása (mai napig nem sikerült teljesen, de ezt már csak én veszem észre). Ez összességében majdnem egy teljes év volt.

Bocs a kitérőért,  ezt csak annak illusztrálására írtam le, hogy nagyban is működik a "mindent lehet, csak AKARNI kell" elv.
Nem akartam én erről beszélni, nem is értem, hogy hogy bukott ki belőlem. Na mindegy, ha már leírtam, maradjon.

Kicsiben pedig:
Nagyon nem volt kedvem a 11. feladathoz a seminol technikához, de tegnap egyszer csak minden különösebb elhatározás nélkül leültem a varrógépemhez, és megvarrtam. Nem állítom, hogy meseszép (a kép különösen randa, homályos lett), de elkészült, a rongyos zsákból származik minden alkotó eleme.
A 13. feladat a 3D-s nyakkendő minta. Nem ismertem eddig, de egyébként hihetetlenül egyszerű a megvarrása. Mondjuk nem egy látványos blokk, gondolom attól nyakkendő minta, hogy 45 fokban elfordítva csokor nyakkendőre emlékeztet.
A Vad ludas blokkot is szétbontottam, és egy kicsit látványosabbá tettem azzal, hogy elforgattam a ludakat.

Méretileg  a blokkok kezdenek kicsit eltérőek lenni, majd akkor  fogom őket közös nevezőre hozni, ha mind a 25 feladat elkészül.

csoport kép

nyakkendő

Seminol

Vadludak

400.

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit írjak. Az előbb vettem észre, hogy eddig 399 bejegyzést követtem el ez alatt a 2 év alatt, és valahogy rögtön késztetést éreztem rá, hogy a 400.-at is megtegyem.

No, hogy némi tartalommal töltsem meg azt a kerek bejegyzést, mesélek.

Miután feltettem főni a gyümölcs levest, kivonultam a teraszra, hogy krumplit pucoljak. Gyönyörű idő van odakinn, ha befejezem ezt az írást ki is megyek megint, mert erre a békés napsütésre van szükségem már régóta.
Tehát miközben pucoltam a krumplit, elgyönyörködtem a kertben, az egyre inkább burjánzó növényekben, paradicsom palántáimban. Mert hogy paradicsom palántákat nevelgetek. Szeretném ellátni magunkat a nyár folyamán paradicsommal. Annak idején, amikor a kert struktúráját kialakítottuk a fő hangsúlyt a fűre helyeztük. A meglévő gyümölcsfákhoz persze nem nyúltunk, de veteményben nem gondolkodtunk. Nem voltam (illetve még most sem vagyok igazán) kertészkedő beállítottságú, és akkoriban még az sem volt szempont, hogy ezzel takarékoskodhatunk, arra akkor még nem gondoltunk, hogy bio zöldségeket együnk, tehát ez sem vezérelt bennünket, szóval az esztétikára mentünk. Ráadásul ugye a kutya is mindig ott volt, akit azért szerettünk (szeretünk) mert mafla, édes, aranyos. Nem fegyelmeztük soha, úgyhogy a kert az Ő területe volt, és most is az. Most, hogy anyagilag is sokat jelentene egy saját kiskert, már nem nagyon tudok ennek teret találni. Szóval a kerítés mellett fogom elhelyezni a balkon ládába ültetett paradicsom töveimet. Ezek olyan apró koktél méretű hosszúra megnyúló fajta tövek, majd a kerítéshez kötözöm az ágait. Lesz sárga, piros, sárga körte alakú. Már ha meghálálja a gondoskodásomat, és bő terméssel jutalmazza meg a lelkesedésemet.

Ezeknek normál méretű termései lesznek

Őt a piacon vettem, és már virágzik is!

Miközben a birtokban gyönyörködtem, az odvas almafából szűrődő cinke fiókák hangos csipogását hallgattam. Merthogy most már 3. éve tisztelnek meg bizalmukkal cinke anyuka, és cinke apuka, és nálunk költik ki az aktuális fészek aljára való 5-6 tojásukat. A fészek kialakításában nagy segítségükre van maga az odú a legalább 50 éves fában, és Rúfusz levedlett szőr pamacsai, amellyel lakájosabbá, és kényelmesebbé teszik az odút.
Nem könnyű cinkéket fényképezni, de nekem most sikerült. A képeket javaslom kinagyítani, mert cinke papa (vagy mama) elég kicsike, a fa lombjai között nehéz kicsiben megtalálni.

Az odú egyik bejárata

belülről

Ott alul 4 vagy 5 tátott csőr várja a kukacokat

Ez sikerült a legjobban cinke uraság egy kicsit még pózolt is, mielőtt elugrált volna

Tehát ezen merengtem ebéd készítés közben, de most elmegyek és befejezem az ebédet.
További kellemes május 1.-ét!