Leérettségiztünk!

Meggy project

Mai napom tömören a meggyről szólt. Leszedni a fáról, megmosni, kimagozni, üvegbe, fagyasztóba rakni.
Hulla fáradt vagyok.

És még van a fán kb 20-30 kg.

A végtermékek a dunsztban.

Újabb párna

Igazából túl sok kommentet nem fűznék hozzá. A szülinapi szervezkedés, és a marathoni meggy szedés közben relaxációs céllal varrtam egyet, Heni lányom kérésére.

18

Érdekes, hogy ezen a napon valahogy mindig úgy alakul, hogy valami miatt nem tudok aludni. Ma konkrétan Maja cica keltett fel, hogy engedjem ki, 18 éve pedig a negyedik-ötödik hajnali WC látogatást követően döbbentem rá, hogy itt kérem nem cső(hugyhólyag)repedés van, hanem a magzatvíz szivárog, és rohanni kell a kórházba. Rohantunk is, és 9 óra 45 perckor meg is született a kisebbik lányom. Nagyon jó baba volt. Szinte csak evett és aludt.... kb. 1 éves koráig .... akkor öntudatára ébredt, és azóta folyamatosan cincálja az idegeimet. :-) Hát igen, az ő személyisége ilyen. Ami fontos a számára, azt tűzön vízen keresztül viszi.
Tehát nem olyan sokára nagykorúvá válik.
Még szoknom kell a gondolatot.

Egy másik torta 1 héttel később bővebb családi körben

Még mindíg kék

Maradt néhány fel nem használt elem a kék csillagos takaróból.
Ezeket próbálom hasznosítani.

Még nem tudom mi lesz belőle.
Talán baby takaró, talán valami nagyobb.

Kész!

Ma este végre beszegtem a takarót, amin hónapok óta dolgoztam. Az előzőleg már mutatott képek alapján túl nagy meglepetést nem okozok úgy gondolom a küllemét illetően.

 Az ágyon, amire készült:

Képek a kertből

Ezt nem hiszem el!

Ennél a takarónál már másodszor esem abba a hibába, hogy hétvégén (ráadásul 2 napos ünnepen) elfogy a cérnám! Most a sötétkék.

Így hát más irányú tevékenységet keresve szedtem egy kis cseresznyét.

Friss ropogós.

Ajándék az Angol tanárnőnek

Gyermekeim a minél jobb tanulmányi eredmény elérésének érdekében külön tanárhoz járnak. Még télen valahogy kiderült, hogy a tanárnő nagy rajongója a patcworknek, de nem mint a technika művelője, hanem  mint csodálója. Így a tanév végéhez közeledve adta magát, hogy olyan ajándékkal köszönjük meg a lelkiismeretes munkáját, ami ezzel a technikával készül.
Tegnap este félre téve a takarót (ami már elég jól áll egyébként) ezt a párnát varrtam neki.
Lányaim a legféltettebb anyagaimat válogatták ki hozzá, szóval remélem tetszeni fog neki.

Nekem is jól esett a találkozás a varrógépemmel, akivel ugye a kézi tűzés miatt régen volt alkalmam randevúzni.
Egy kép ami a kertben készült: