szombat

Anya fest

Ma evés helyett inkább megint festettem. Most magam választottam témát. Rengeteg fényképet kikerestem az egyik kedvenc városomban található látványosságról, mielőtt nekiálltam megfesteni.
Délután pedig beültem az ablak elé, szépen elrendeztem a képeket, hogy festés közben jól lássam a színeket, a helyet több nézőpontból. Mikor leültem, és elkezdtem festeni, megérkezett Panda cica, és befészkelte magát a képek, ecsetek, ecsetmosó doboz, festékek közé, és vadul csóválta a farkát, amikor el akartam hessegetni. Már pedig ő ott marad! És ott is maradt végig, néha dorombolt, néha sóhajtozott, szuszogott, aludt, szóval jól érezte magát.
Én pedig festegettem, eleinte kényelmetlenül, mert még nem vettem festőállványt, és próbáltam a vásznat jól tartani, közben a festékeket ecseteket, kéznél tartani. Az én drága férjem azt mondta, mikor úgy félig készen megmutattam neki. "Ugye most nem fogsz festeni, mert nem tudjuk kitenni a képeket" (utálja, ha szöget kell a falba verni - az az ő alkotása a fal, a fal vakolása, a fal festése) Nos erősen ráfaragott, mert egyre jobban tetszik a festés.

Végül aránylag elégedett vagyok a végeredménnyel. Facebook-os közvélemény kutatás alapján kiderült, hogy felismerhető a helyszín, ezért megmutatom itt a blogomon is.


Szándékosan nem írtam, hogy mi a festményem témája. Szeretném, ha kommentben megírnátok a tippjeiteket. 

hétfő

Új berendezési tárgy költözött hozzánk.

A komódról van szó.
Már régóta szerettem volna erre a helyre egy komódot. Az ilyen terveket Apának cseppenként kell adagolni, mert alapvetően minden változást szívből utál, tehát időt kell hagyni neki, sőt nem árt, ha a dolgot úgy intézem, hogy úgy érezze, az egész az ő ötlete volt (tudjátok: "a férfi a fej, de az asszony a nyak. A fej arra fordul, amerre a nyak fordítja" idézet a Bazi nagy görög lagzi c. filmből) Na szóval, valahogy így volt most is. Szombaton csak úgy tájékozódási szándékkal elvittem Apát pár bútor áruházba. Hát katasztrofális a kínálat. Bútorlapból összetákolt valamiket hívnak komódnak, messziről lerí róluk, hogy MŰANYAG! És még arcátlanul drágák is. Vagy a másik véglet, ami most úgy látszik divatos, raklap minőségű deszkák minimális felületkezeléssel, baltával faragva, darabolva. Borzasztó! Apa végül is azt javasolta, hogy nézzek körül a Jófogáson, vagy valamilyen internetes eladó felületen. Sőt odáig vetemedett, hogy Ő kezdett el nézelődni, és Ő mutatott pár darabot. Végül is ez tetszett az egész családnak, a mérete is megfelelő, és a színe is. Vasárnap délelőtt viszont azzal szembesültem, hogy az adott oldalon nem lehet az eladóval közvetlenül kapcsolatot teremteni, csak miután kosárba tettem - kvázi megvettem - akkor kapom meg az eladó elérhetőségét. Na ne már! Azért ebben az árkategóriában szeretek átgondolt, megalapozott döntést hozni, személyes mustra után. Végül is elkezdtem keresgélni, és szerencsére az eladó hirdetett más felületen is, ahol viszont mindenféle regisztráció, egyéb vegzatúra nélkül hozzájutottam a telefonszámához. Felhívtam, megbeszéltük hogy mikor megyünk, mentünk, megnéztük, megvettük, haza hoztuk, és én boldogan belepakoltam, és rárendezgettem néhány virágot, vázát, képet, madárkát.
Most elégedett vagyok, és Apa is, hiszen eltűnt a színről néhány kupac olyan dolog, aminek az utóbbi időben már egyszerűen nem találtam helyet. Most a komód elnyelte. És még szép is.

Néha...

... ránézek, hogy a blogomat milyen helyekről látogatják.
Néha egészen elképedek, mert olyan helyek nevét olvasom, olyan zászlókat látok a helység neve mellett, amiről fogalmam sincs, hogy melyik országhoz tartozik, merre található az adott helység.
Ma is így jártam.
Persze a google jó barátom, így kiderítettem, hogy
innen talált valaki rám.
Kedves ismeretlen olvasó! Remélem, hogy érdekes volt, amit nálam olvastál!

Festőmúvészkedtem

Lányaimtól egy festő tanfolyamot kaptam születésnapomra A fenti alkotás született.
Az alkotás szót szarkasztikus hangsúllyal olvassátok. :-) De egyébként nagyon jó kikapcsolódás volt.
A festmény, amit próbáltunk reprodukálni Adilov Kabul A tenger illata című képe.

Up date: (2018. 02.09.)
Nyilván elégedetlen vagyok a festésemmel, és ez engem arra késztet, hogy gyakoroljak, hogy minél jobb lehessek. Így készült egy másik kép ugyanerről a festményről. Örömmel konstatálom, hogy bátrabban használom a színeket, azok a részletek, amit egyszerűen nem tudtam jobban megfesteni, ezen a képen már egész jók, legalábbis határozottan javuló tendenciát mutat.
Látom már, hogy a festés tartogat számomra örömöket, ezért egészen biztosan folytatom