Új berendezési tárgy költözött hozzánk.

A komódról van szó.
Már régóta szerettem volna erre a helyre egy komódot. Az ilyen terveket Apának cseppenként kell adagolni, mert alapvetően minden változást szívből utál, tehát időt kell hagyni neki, sőt nem árt, ha a dolgot úgy intézem, hogy úgy érezze, az egész az ő ötlete volt (tudjátok: "a férfi a fej, de az asszony a nyak. A fej arra fordul, amerre a nyak fordítja" idézet a Bazi nagy görög lagzi c. filmből) Na szóval, valahogy így volt most is. Szombaton csak úgy tájékozódási szándékkal elvittem Apát pár bútor áruházba. Hát katasztrofális a kínálat. Bútorlapból összetákolt valamiket hívnak komódnak, messziről lerí róluk, hogy MŰANYAG! És még arcátlanul drágák is. Vagy a másik véglet, ami most úgy látszik divatos, raklap minőségű deszkák minimális felületkezeléssel, baltával faragva, darabolva. Borzasztó! Apa végül is azt javasolta, hogy nézzek körül a Jófogáson, vagy valamilyen internetes eladó felületen. Sőt odáig vetemedett, hogy Ő kezdett el nézelődni, és Ő mutatott pár darabot. Végül is ez tetszett az egész családnak, a mérete is megfelelő, és a színe is. Vasárnap délelőtt viszont azzal szembesültem, hogy az adott oldalon nem lehet az eladóval közvetlenül kapcsolatot teremteni, csak miután kosárba tettem - kvázi megvettem - akkor kapom meg az eladó elérhetőségét. Na ne már! Azért ebben az árkategóriában szeretek átgondolt, megalapozott döntést hozni, személyes mustra után. Végül is elkezdtem keresgélni, és szerencsére az eladó hirdetett más felületen is, ahol viszont mindenféle regisztráció, egyéb vegzatúra nélkül hozzájutottam a telefonszámához. Felhívtam, megbeszéltük hogy mikor megyünk, mentünk, megnéztük, megvettük, haza hoztuk, és én boldogan belepakoltam, és rárendezgettem néhány virágot, vázát, képet, madárkát.
Most elégedett vagyok, és Apa is, hiszen eltűnt a színről néhány kupac olyan dolog, aminek az utóbbi időben már egyszerűen nem találtam helyet. Most a komód elnyelte. És még szép is.

Rendezkedés

Tegnap eljött az a pillanat, amiről már azt hittem soha nem következik be. A zuram szelíd noszogatásomra végre felszerelte azt a polcot a falra, amit kb 3 hónapja szereztem be annak érdekében, hogy a varrós, és egyben kreatívkodós szobámban felhalmozódott "egy-két" dolgot el tudjam raktározni. Több akadállyal is meg kellett küzdenem, míg a célomat elértem. Ugye először is beszereztem a polcokat, és a tartó konzolokat 3 hónapja. Majd megkértem az én uramat, hogy ugyan má, rakja fel. Mondta jó. Aztán vártam. Majd vártam, s vártam. (Ez egy szokványos stratégia részéről: bele egyezik, aztán hosszasan húzza az időt, hátha elfelejtem)  Közben beszereztem 2 db parafatáblát is, mert éppen akciós volt, és rájöttem, hogy az nekem milyen praktikus lenne a falon. Parafa táblák a polcok mellé kerültek társaságként, hogy ne unatkozzanak. Mikor egy hete ismét felhoztam a polc témát, azt válaszolta kifogásként, hogy nincs otthon megfelelő csavar, és tipli ami ebbe a falba (Ytong) megfelelő lenne. Erre fogtam az egyik tartó konzolt, és elvonultam az egyik barkácsáruházba, hogy ott majd szakavatott szakember segítségét kérve beszerezzem a kellő csavarokat, tipliket. Ott szembesülnöm kellett azzal, hogy a csavar osztályon működő szakemberek részéről a hülyének nézés esete forgott fenn, amikor lenéző mosoly kíséretében a kezembe nyomtak egy olyan tiplit, amilyet még az életbe nem láttam, mondván, hogy ytonghoz ez az egy féle létezik. Végül magam bogarásztam át a kínálatot, hogy szimpatikusabb és ismerősebb darabot találjak, és láss csodát a tiplik csomagolásán képekkel jelölve (a gyengébbek, és a nők kedvéért, gondolom) ott volt a tipli választék jó 80 %-án a képes jelölés, hogy jó ytong-hoz is. Mivel a polcoknak elég nagy terhet el kell bírni, ezért totál laikusként (ugye a jelenlévő szakemberekben már nem bízva, a továbbiakban nem is kérdeztem tőlük semmit) kiválasztottam, egy olyan méretet, ami valószínűsíthetően nem szakad majd ki a falból, ha ráteszem azt az egykét valamit a polcra. Diadalittasan tértem haza, és mutattam drága férjemnek a beszerzett anyagot, mondván, megszűnt a kifogás. Ahol is az én egyetlen életemnek az egyetlen párja közölte velem, hogy egyel kisebb méret szükséges. Ismét vissza a barkácsáruházba, be a csavarok tiplik polcai közé, újabb fél óra bogarászás múltán, a megfelelő méretű tiplikkel felszerelkezve indultam haza. Délután 5 -kor  megjelent létrával, fúróval felszerelkezve a férj, és munkához látott kis morgásos aláfestéssel. (minek az a polc). Kb fél óra munkát követően a falon ékeskedett legújabb berendezési tárgyam. Ekkor éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy bemutassam férjet a parafatábláknak, ekkor már férj úgy is erősen felindult lelkiállapotban volt, ezért gondoltam egy balhéval intéződjön el ez is, és valóban a parafa táblák is felkerültek a kijelölt helyre. Tehát elkezdtem átalakítani a szobát. Felpakoltam mindent, amire ritkán lesz szükségem, elhúztam a varrógépasztalt, áthúztam egy másik helyre, a szabó asztalomat szintén áthelyeztem, miközben a kaotikum vált jellemzővé mind a szobámra, mind a nappalira, ahová kipakoltam azokat a dolgokat, aminek a helye még nem egészen volt kigondolva. Éjjel 1 órára végeztem. Gyakorlatilag minden testrészem sajgott addigra.
Tádámmm:

  

Hogyan készítsünk műanyag poharakból világító gömböt?

Ötletes!

Hasonló ötlet műanyag üdítős palackok aljából:



Seprű petpalackokból:

A terem búrája

Először a Kicsi ház blogon olvastam róla. Persze szerelem volt első látásra. Be is szereztük a fitness labdát Te..o gazdaságos kivitelben. Nem volt drága, és ráadásul még akciós is volt éppen, de miután felfújtuk, nem volt szívem erre használni (ki kellett volna lukasztani) Aztán Csoki foltos Ági is megcsinálta a lányának, (Bocs a lányával a lányának) Ő strandlabdával. Na de honnan szerezzek télvíz idején strandlabdát? Persze felvettem Ágival a kapcsolatot, és sikerült nekem is beszerezni ( Köszi Ági!) . Röpke 2-3 hét kellett hozzá, hogy a tervet, a kivitelezés kövesse, de végül mi is megcsináltuk! Beszereztem még egy festéshez használatos takaró fóliát (ezt el ne hagyja, aki erre vetemedik!) Volt otthon egy doboz keményítőm régebbről, és egy 1€-os boltban 350.- Ft-ért / gombolyag beszereztem 2 gombolyag fehér fonalat. Ehhez a 60 cm átmérőjű gömbhöz elég volt 1 gombolyag. És a svéd lakberendezési árúházban egy csillár felszereléséhez szükséges vezetéket is vettem (kb 7-800 Ft). Szükséges még 2 pár gumikesztyű, és olyan ruházat, amiért nem kár (vagy szeretnénk, hogy száradás után megálljon a sarokban) és egy fő segítség, aki a keményítőbe tunkolja a fonalat, majd a felesleges keméynítő mennyiséget lehúzva adagolja a tekerést végzőnek. Illetve a labdát nagyon nem árt bekenni a munka előtt vazelinnel, vagy valami krémmel.

Még nincs a helyén, mert ehhez szükség lesz családunk fejére, hogy elektrónyikusan is korrekt legyen, ehhez szükség lesz némi könyörgésre, dícsérgetésre, hájjal kenegetésre, de a végén úgyis kötélnek áll majd.

Zárójelben jegyezném meg, hogy az Ági által leírtak mindenben megfelelnek az igazságnak. Ketten voltunk nyakig keményítősek (legalábbis könyékig), a labda apró cafatokban jött ki belőle. Viszont tényleg nagyon klassz! Megérte!

Jaj! Ezt még elmesélem! A mi kutyánk imádja a labdákat. Van neki teniszladéja, foci labdája, kosár labdája, persze ezek azért lettek az övé, mert kiharapta. Hurcolja őket a kertben, ha alkalmas delikvenst talál, akkor könyörgő boci szemekkel arra kényszeríti, hogy rugdossa a labdáit, amit ő elkap. Amikor haza hoztuk a fitness labdát, és apa felfújta a kompresszorral, és a kutya meglátta! Esküszöm olyan mimikája volt a kutyának, mint egy rajzfilm figurának:

- Ekkora labda!!!- lafaty lafaty- Ide nekem!

Persze nem kapta meg. :-)

Kiegészítésként: a Neten találtam több ebben a témában készült videót:

Na és hogyan készítsünk műanyagpoharakból lámpát?