Visszatérés

Újra itt.

Hű! A legutolsó bejegyzésem évekkel ez előtti. Igazából nem is nagyon tudtam mit mutatni, picit elveszett az ihlet is, meg el is kedvetlenedtem a visszajelzések hiánya miatt: Minek írjak, ha senkit nem érdekel. Nos, most megpróbálok visszatérni.

A kreatív énem - bár most szunnyadó állapotban van - persze mindig, minden percben a személyiségem meghatározója. Így, ha valaki (pl lányaim) mutat valamit, hogy "Nézd de jó! Veszek egy ilyet!" felébred bennem az "ezténismegtudomcsinálni" érzés. Így történhetett, hogy a kisebbik unokám érkezése előtt (TUDOM! Szörnyű kimondani is, hogy már nagymama vagyok. Nem azért mert unokáim vannak, hanem azért, mert már nagymama korban vagyok. Ez biztos csak valami hiúsági kérdés. Nem kell velem törődni, mikor emiatt nyafogok!) 

Szóval, mikor kisebbik lányom a terhessége utolsó szakaszában a babaszoba berendezését végezte, dekoráció koncepcióját a hőlégballon minta köré építette. Megmutatott néhány képet, hogy milyen dekorációt fog vásárolni. Elöntötte az agyam a "dehátezténismegtudomcsinálni" érzés. Minek költenél rá?

(a férfiak ezt úgy fogalmazzák meg röviden és tömören: "Fogd meg a söröm". Na tehát Kislányom megfogta a nem létező sörömet, én pedig készítettem vagy 6 hőlégballont az előre leegyeztetett színvilágban.

Így sikerültek:

https://www.facebook.com/reel/2087368135045846