Takaró most, és titkos project

A vadludas takaróm jelenleg így áll:

20 blokk összevarrva. Ez lesz a takaró belső magja, ezt keretezem majd sormintával (vadludas lesz).

Sajnos nem sok időm van rá, mivel idén kisebik gyermekem is a gimnáziumi éveinek utolsó napjait éli, ami azt jelenti, hogy Ő gőzerővel tanul (de tényleg!) a többi osztálytársa is (elvileg), de azt nem tudom alátámasztani, a szülők meg (azaz én és néhány másik anyuka) az év végével kapcsolatos dolgokat intézzük. Úgymint érettségi büfé megszervezése, búcsú ajándék megkeresése megvétele, gravíroztatása a tanári karnak, érettségi bankett helyszín felkutatása, ajándék az osztályfőnöknek, és helyettesének, közben vívni a gyerkőcökkel, akik ugyan ezekből a feladatokból nem igazán veszik ki a részüket, viszont kritizálni azt nagyon tudnak. (talán kiérződik a finom iróniából, hogy a feladat nem túl hálás időnként)
Mivel a blogomat az érintettek nem valószínű, hogy olvassák, ezért be merek számolni a titkos projectről:
Nos a mai délelőtt, és kora délután az egyik anyuka ötletének megvalósításával tellt. Azt találta ki, hogy az osztály első tantermének ajtajával díszített napló borítót készítsünk, a naplót pedig az osztály képekkel, idézetekkel, aranyköpésekkel töltse meg.
Mi a naplóborítót kiviteleztük ma. Jó kis beszélgetéssel egybe kötött munka volt, élveztem csinálni. Remélem, hogy az osztályfőnöknek is tetszeni fog.
Az ajtónak története is van. Mikor megkapták az osztálytermet elég lepusztult állapotban volt. Hogy szebb legyen, elhatározták, hogy kifestik, illetve az ajtót is lefestik. Sikerült valami ordenáré kék színű festéket beszerezni, ami az egész iskola megrökönyödését vívta ki. Nos e mögött az ajtó mögött kezdett 38 gyerek, és a pályája elején álló fiatal osztályfőnök első osztályával osztályközösségé csiszolódni. Azóta már másik teremben laknak, és ez az ajtó is le lett festve fehérre, de sanszos, hogy a sztori az elkövetkező osztálytalálkozók egyik kedvelt története lesz kb 20-30 évig. "Emlékszel, amikor kékre festettük az ajtót?"
Nos a napló borító:

 Még üresen:

Nem ez lesz az egyetlen ajándék persze. Folyamatban van egy ujjlenyomatfa kivitelezése is. Aki nem ismerné, esküvőkön divat mostanában, hogy egy lomb nélküli festett fa ágaira a násznép a saját ujjlenyomatából készít lombot, ezt bekeretezik, és örök emlék az ifjú párnak. Nos azt gondoljuk, hogy ez erre az alkalomra is elég személyre szabott ajándék lesz.

A fentiekben felvázolt feladatok miatt a szabadidőm eléggé leredukálódik most 1-2 hónapra, de azért igyekszem a történésekről beszámolni.

Még egy kis Karácsony

Ezt a faliképet még Karácsony előtt készítettem, de nem mutattam, mert a barátnőm, csak most kapta meg. Úgy beszéltük meg, hogy tekintettel a tetemes posta költségre, majd akkor adom át, amikor személyesen találkozunk, aminek most jött el az ideje.

Azért remélem, hogy jövő karácsonykor már része lehet a dekorációnak.

Papírra varrás, túró torta, tiramisu és tápióka puding

Ma névnapi buli zsúr lesz nálunk, ezért tegnap rittyentettem egy túró tortát, egy jó nagy tál tiramisut.
Este rajzolgattam.

Majd szerkesztettem.
Majd varrtam.
Aztán lefeküdtem.
Ma a minden vasárnap délelőtti egyéb teendőim mellett nem bírtam magammal, és befejeztem.

Nem mondom, hogy gyönyörű, hogy pontos, és azt sem mondom, hogy ez csak a prototípus, és tökéletesítem, mert nem fogom. Én találtam ki a mintát, én szerkesztettem ki, én agyaltam, hogy hogyan lehet megvarrni. csak a tervre ráment 2-3 órám, majd a varrása is volt jó pár óra, a legnagyobb igyekezetem ellenére, sajnos itt ott pontatlan lett, de ez már így marad! ÉS SOHA TÖBBET!!
Nem is értem magamat. Nem szeretek papírra varrni. Erre kitalálok egy ilyen bonyolult mintát. Valamiféle elhúzódó pillanatnyi elmezavar lehetett ez nálam. :-) Mindenesetre, ha valakinek megtetszik, a kiszerkesztett mintát szívesen elküldöm.

Főztem ám ebédet is közben. Desszertnek tápióka pudingot készítettem. Egy pár hete keresgélek receptet a tápióka pudingra. Először az Esőember című filmben hallottam róla, majd a Csengetett Mylordban Lady Levender dobálta önfeledten Ivyhoz, majd  a Miért éppen Minnesotában is visszatért, birizgálva a kíváncsiságomat. Már régóta ki akartam próbálni. A neten található recept mind egyforma, minimális eltéréssel. Amit én olvastam, az mind kókusztejjel készül. Be kell áztatni a tápióka gyöngyöket, meg kell főni, felengedni kókusz tejjel, tovább főzni, édesíteni, ízesíteni, és a legtöbb recept valamilyen gyümölcs öntetet ajánl hozzá. Szóval beáztattam, majd feltettem főzni, felöntöttem a kókusztejjel, tettem bele egy csipet sót, ízesítettem mézzel, fahéjjal, citromlével. Kívánt valami savanykás ízt, ezért a készleten lévő lekvárokból többet is kipróbáltunk, szerintem a sárgabarack, és az áfonya volt a legjobb, de lehet kísérletezni. Szerintem borzasztóan laktató, szóval aránylag kis adagokat ajánlok tálalni, egyébként finom.

Újabb blue star blokk

Mint a takaró blokkjai közül sok másik is, ez is papírra varrós technikával született. A minél hatékonyabb maradék felhasználás érdekében a minta egyes elemeiben is található toldott anyag, de ez egyébként egyáltalán nem feltűnő,  lenti képen is csak azért látszódik, mert ez tulajdonképpen nem fotó, hanem szkennelve lett a blokk. A nevét nem tudom, a neten keresgélve találtam.
Jut eszembe: ha esetleg tudnátok ajánlani olyan csillag mintát, ami eddig még nem található meg a blokkok közt, azt szívesen venném.

Ezt a képet találtam a neten, de sajnos a forrás nincs meg:

Nem bírom magamban tartani :-)

Ugye a blogom olvasói előtt nem titok, hogy részt vettem egy közös varrásban, amit Hopp Mónika indított.
A játék a finisben van, az összes blokk feladata ki lett adva, a játékban résztvevők egy része már meg is varrta a takaróját, egy másik része még csak a fedlapot, és a béleléssel, tűzéssel foglalkozik, egy másik része a lemaradását próbálja behozni, szóval dolgozunk rajta.
Én a magam részéről a tűzéssel lennék elfoglalva, ha egyéb dolgok nem jönnének közbe mindig.
Az elkészült takarókat Mónika blogján lehet megnézni.

Mikor megkaptuk az utolsó feladatot, felmerült az ötlet, hogy viszonzásképpen a csoport tagjai varrhatnának Mónikának 1-1 blokkot, amiből ő egy barátság takarót állíthatna össze magának emlékül.
Az ötlet maradéktalanul tetszést aratott, és az elmúlt hetekben azzal voltam elfoglalva, hogy ezt a titkos projektet koordináljam. Nagyon felemelő élmény volt, ennyi ember közös munkája, hozzáállása 1 cél érdekében. Nem csak az országból (az ország minden tájáról), de a bolygó túloldaláról, Európa különböző országaiból is érkeztek blokkok. Végül múlt héten szombaton adtam az összegyűlt blokkokat postára, ami a hét elején érkezett el a címzetthez. Lélegzet visszafojtva lestük a reakciót. Hétfőn semmi, kedden semmi. Már kezdtem pánikba esni, majd mikor ma reggel benéztem az e-Malijeimbe, ott volt a levél, amit Mónika írt. Persze nagyon örült neki, szerintem minden érintett a könnyeit nyeldeste, miközben olvasta.
Szóval 62 db blokk készült, ebből 56 db rajtam keresztül érkezett Mónikához. Szebbnél szebb munkák.
A blokkokról készült képeket megnézhetitek a kollázsra kattintva.

Ez a pár hét megmutatta nekem, hogy nem veszett ki még az emberekből az összefogásra való készség, és bebizonyosodott, hogy adni jó (néha jobb, mint kapni)

25. Itt a vége...

... de nem futok még el vele, mert az elkészült blokkokból még takarót kell kreállni.

A 25. blokk tekintetében Mónika szabad kezet adott nekünk. Mindenki azt varrta (varrja, varrni fogja), amit akart, szeretett volna, kedvence stb...
Említettem már, hogy nem szeretek papírra varrni?
Mégsem tudtam szabadulni a késztetéstől, hogy ezt a blokkot varrjam meg. Kemény meló volt, de végül én győztem!

Szép napot!

Mariner compass párna

Mivel az iránytű mintát egy másik színben megvarrtam a gyűjteményes takaróhoz, ezért ezt a kék színűt most másképp hasznosítottam.

Javítgatás, igazítás

Crazy rózsámon eszközöltem egy kis átalakítást (talán így jobban érvényesül, hogy rózsának szánom

 Az iránytű más hang(szín)szerelésben :

Még mindig nem sikerült megkedvelnem a papírra varrást.

 És a csoportkép még mindig ludak nélkül (ez már jövő hétre marad!)

Csak úgy mondom: Kisebbik (nehezen nevelhető) gyermekem csapata bronzérmet nyert gyermekem hathatós közreműködésével pénteken a serdülő bajnokságban.

7. feladat

Közös varrásunk keretében a foltvarrás "poklának" újabb bugyrát próbálhattam ki, a papírra varrást. Nagyon hálás vagyok Mónikának, mert nélküle nem próbáltam volna ki ezt a technikát sem, bár azok a minták, amit az interneten bóklászva különböző bogokon találok, meseszépek.
Elnézést azoktól, akik szeretik ezt a technikát! Én alaposan megszenvedtem vele, azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy ennyit még soha nem bontottam (amit tudvalévőleg ki nem állhatok), 2 estém ment rá. Fényképezésnél fedeztem fel rajta egy illesztési hibát, de alapvetően első próbálkozásnak végül is nem lett rossz. Nekem kicsit olyan volt, mint tükörből fodrászkodni. Az agyam nehezen fordította le, hogy nem a megszokott módon kell illeszteni az anyagot.
Maga a varrás folyamata számomra több hibalehetőséget is adott, amit mind ki is próbáltam.
- Megvarrtam az egyik blokk nyolcadot, úgy, hogy a papír rossz oldalára varrtam, így a tükörképe lett annak, amire szükségem lett volna
- illsztettem fonák oldalt a színoldal helyett
- varrtam fel úgy anyag darabkát, hogy az nem fedte az adott minta elemet (nem is egyszer)
- a blokkrészletek összevarrásakor az egyik illesztési pont nem találkozik a másikkal
- sőt végül nem is jött ki az a méret, amire kiszerkesztettem a mintát
- egy teljes napra bedugva felejtettem a vasalót

Szóval megszenvedtem ezért a blokkért alaposan, ennél fogva büszke is vagyok rá, még ha mások szemében a benne maradt hibák miatt nem szép. Az én alkotásom, vállalom.

Tegnap sikerült vennem még abból az anyagból, ami a drezdai tányéros takaróm szegélyezéséhez kell, úgyhogy a kiadott feladattal végezve folytatom azt a munkát.