Nem bírom magamban tartani :-)

Ugye a blogom olvasói előtt nem titok, hogy részt vettem egy közös varrásban, amit Hopp Mónika indított.
A játék a finisben van, az összes blokk feladata ki lett adva, a játékban résztvevők egy része már meg is varrta a takaróját, egy másik része még csak a fedlapot, és a béleléssel, tűzéssel foglalkozik, egy másik része a lemaradását próbálja behozni, szóval dolgozunk rajta.
Én a magam részéről a tűzéssel lennék elfoglalva, ha egyéb dolgok nem jönnének közbe mindig.
Az elkészült takarókat Mónika blogján lehet megnézni.

Mikor megkaptuk az utolsó feladatot, felmerült az ötlet, hogy viszonzásképpen a csoport tagjai varrhatnának Mónikának 1-1 blokkot, amiből ő egy barátság takarót állíthatna össze magának emlékül.
Az ötlet maradéktalanul tetszést aratott, és az elmúlt hetekben azzal voltam elfoglalva, hogy ezt a titkos projektet koordináljam. Nagyon felemelő élmény volt, ennyi ember közös munkája, hozzáállása 1 cél érdekében. Nem csak az országból (az ország minden tájáról), de a bolygó túloldaláról, Európa különböző országaiból is érkeztek blokkok. Végül múlt héten szombaton adtam az összegyűlt blokkokat postára, ami a hét elején érkezett el a címzetthez. Lélegzet visszafojtva lestük a reakciót. Hétfőn semmi, kedden semmi. Már kezdtem pánikba esni, majd mikor ma reggel benéztem az e-Malijeimbe, ott volt a levél, amit Mónika írt. Persze nagyon örült neki, szerintem minden érintett a könnyeit nyeldeste, miközben olvasta.
Szóval 62 db blokk készült, ebből 56 db rajtam keresztül érkezett Mónikához. Szebbnél szebb munkák.
A blokkokról készült képeket megnézhetitek a kollázsra kattintva.

Ez a pár hét megmutatta nekem, hogy nem veszett ki még az emberekből az összefogásra való készség, és bebizonyosodott, hogy adni jó (néha jobb, mint kapni)