A hét második felében kaptunk egy meghívást attól a cégtől, akinek a termékeit a férjem szereli, forgalmazza, a tűzijáték megtekintésével egybekötött dunai hajókázásra.
Így idén sok év kihagyás után olyan helyről nézhettük végig az ünnepi látványosságot, ahonnan mi még soha, illetve rajtunk kívül is csak nagyon kevesek. Persze jellemző híg agyvizemre, hogy a fényképezőgépet itthon fejeltettem. Sebaj - gondoltam - az új telefonommal, majd fényképezek. Maradjunk annyiban, hogy a fényképező géppel jobb képek készültek volna.
A hajó fantasztikus (kívülről nem készítettem fotót) ez a rendezvényre berendezett felső szintje:
A menü:
Én csak cézár salátát ettem, tekintettel folyamatban lévő diétámra, de minden nagyon finom volt.
Az asztalokon ilyen csokrok voltak:
Miközben a vacsorát fogyasztottuk, a hajó elindult.
Rajtunk kívül még jó néhány hajó igyekezett a Gellért hegy lábához.
A város a Dunáról alkonyatkor:
Leparkoltunk a Duna közepén, az Erzsébet hídtól nem messze,
a Szabadságszobor alatt (kicsit homályos)
Elkezdődött a tűzijáték. Mintha csak nekünk robbantgattak volna. Fantasztikus volt.
A tűzijáték után elhajóztunk majdnem a Margit hídig. Itt tudott ugyanis a hajó megfordulni. Elhajóztunk a kivilágított országház előtt:
Nagyon szép élmény volt.
Éjjeli alvásom mondhatni 0-ra redukálódott, tekintve, hogy kisebbik gyermekem baráti társasággal nézte végig a tűzijátékot, majd mindenki az egyik barátnőnél aludt. Anyai lelkem nem tudott nem aggódni, ezért hogy a többieket ne zavarjam, levonultam a kis szobámba, és befejeztem a guberált üvegemet:
Csoportkép:
Néhány közelebbi fotó a részletekről:
És egy tegnap délutáni ténykedésem szappan ügyben, ami ma reggel lett szeletelve. A doboz közepén a csillagosok (körömvirágos: körömvirág tea, oliva, kakaóvaj, kókuszvaj, ricinus. a csillagok a színüket fahéjtól kapták)
Kisebbik gyermek rendben haza ért, aggodalom elmúlt, hyper fáradtság maradt, de délutánra vendégek jönnek, így inkább nem fekszem le.