kedd

Tádámmm!

Baba takarót varrok.
Már február óta adós vagyok egy kollégám ajándékával (kislánya született), de abban az időben apukám ápolása minden időmet felemésztette (Bár még mindig ápolhatnánk) :-( 
Később pedig mentálisan alkalmatlan voltam a varrásra. Nyárra sem sokat javult a helyzet, és még mentségem is volt, mert milyen béna ajándék lett volna már a 30-35 fokban takarót adni.

Az utóbbi időben azért egyre többször gondolkodtam, hogy milyen takarót kellene varrni Laurának.
Kezembe akadt Imola barátnőmtől kapott Tilda anyag válogatás, és gondoltam, hogy ennek a színvilága alkalmas lenne egy kislány takaró varrására. ebben 21×2 db 12,5×12,5 cm-s négyzetek vannak különféle mintával (ilyen) 
Végül ennél a mintánál maradtam. Ez egy nagyon egyszerű, haladós minta, már hasonlót varrtam, ha valaki emlékszik a csoki-türkiz takarómra, amit a nagyobbik lányomnak varrtam.
Ma 01:00 óra körül végeztem ezzel a darabbal. (este fél hétkor álltam neki) Kap még egy keretet (még nem tudom, hogy pontosan milyet), majd mehet a szendvicselés tűzés, és át is adom a delikvensnek. 
Nektek hogy tetszik?





alatta az alábélelő anyag, kb ekkora lesz majd a takaró

péntek

Egy pipa a bakancslistámon 5.

Az utolsó napon szállást elhagyva korán indultunk az utolsó 2 uticél felé.
Sajnos elromlott az idő. Éjszaka is esett az eső, induláskor is lógott a lába, de reméltük, hogy talán megússzuk.
Az első célpont a Linderhof kastély II. Lajos által építtetett 3. kastély (nem az építés időrendjében), ezt sikerült befejezni is, és elég sok időt is töltött itt.
Itt sem lehet sem fotózni, sem nyúlkálni. Nincs magyar nyelvű audio guider, de kapunk egy dossziét magyar nyelvű leírással (amit persze vissza kell adni a végén)
A kastély méretéből fakadóan ember léptékűbb, lakályosabb, de persze itt is mértéktelen pompa jellemzi a berendezést, és a parkot is.
Képeslapos fotók:








Utólag dühít, hogy nem fotózhattunk, mert olyan kis apróságokat képeslapokon nem mutatnak, mint a mennyezeti freskók 3D-sítése azáltal, hogy a festmény egy részlete (jellemzően a freskón szereplő alak egyik végtagja) szoborrá válva kinyúlik a térbe a festményből. Úgy látszik aki ezekre az apróságokra kíváncsi, annak el kell látogatni Linderhofba (és Herrenchiemsee-be is, mert ott is felfedezhető ilyen 3D freskó, de ott nem említettem)
Mire kiléptünk a kastélyból a tárlatvezetés végén, már ömlött az eső, így a parkról sajnos nem igazán tudtam jó képeket készíteni, csak lövöldöztem a fotókat, arról, amit éppen megláttam.
Saját képeim:












Találtam egy videót a kastélyról

Mielőtt haza indultunk volna, először is a kocsi fűtését maximumra állítva a megszárítottuk a hajunkat, és átöltöztünk.
Oberammergau felé kanyarodva még megnéztük ezt a nagyon szép kis települést.
Oberammergau több dologról is nevezetes, egyik, hogy a házainak java része a homlokzatán festménnyel büszkélkedik. Ez egyébként nagy divat erre felé. Máshol is láttunk hasonló házakat. Egy másik nevezetesség a fafaragvány kultúrája. Az utcákon fafaragványokat árúsító boltok sorakoznak, a szobrok jellemzően vallási témakörben készülnek, de állatok egyebek is láthatóak. Másik nevezetessége a Passió játék, amit 10 évente rendeznek meg, de ez éppen nem volt aktuális, mikor ott jártunk.
Az egész település olyan mint egy kis ékszerdoboz. Kellemes a hangulata. Jó kikapcsolódás.
Még a templom kertben lévő temető is gyönyörű.
Kis ízelítő:












Még ettünk egy kolbászt a helyi hentesnél, azután haza felé vettük az irányt, és cirka 7-8 óra alatt szerencsésen haza is értünk.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt a körutat (akár szervezett buszos formában, akár egyénileg)



szerda

Egy pipa a bakancslistámon 4.

Másnap egy olyan úti célt vettünk irányba, amit a férjem nem is annyira szeretett volna, de én erőltettem. Végül Ő volt az, akinek annyira tetszett, hogy le sem akart jönni a hegyről.
a Zugspitze Németország legmagasabb pontja.

Mi a legkényelmesebb módját választottuk a feljutásnak, azaz felvonóval jutottunk fel az Eibsee tó partjáról induló felvonóval.
A felvonó egy teraszhoz visz,

ahonnan még át lehet (saját felelősségre) mászni a ténylegesen legmagasabb ponthoz, ami véleményem szerint (mint dilettáns hegymászó) nem veszélytelen, de azért napi szinten több száz (talán több ezer is) ember vállalkozik rá, és végül is valószínűleg nem sűrűn fordul elő baleset. Én mindenesetre kapaszkodtam az utolsó hajszálammal is, amibe csak tudtam.
A látvány lenyűgöző, az élmény fenomenális.
 Mászunk:
 Szűkös a hely, először meg kellett várni, hogy lejöjjenek, akik már kiélvezték a csúcsot
A csúcsot jelző kereszt a kereszt tövéből fotózva
 Nem mondhatom, hogy a madár sem jár arra, mert madarak is és emberek is voltak dögivel.


A light-os hegymászási élmény után a többszintes teraszt fedeztük fel.
A terasz egy része Németországhoz tartozik, a másik része Ausztriához

Különböző éttermek, büfék látják el a megéhezett túrázót.
Van lehetőség nyugágyakban napozni, pihenni, élvezni a pillanatot.

A terasz bővítése folyamatban van:

 Ebben a hüttében ebédeltünk:



Összességében nagy élmény volt, és legközelebb sem fogok visszariadni hasonló kirándulástól.

A szállásunk München melletti külvárosban volt, így a délután fennmaradó részében Münchent próbáltuk megnézni, de mint kiderült, annál sokkal több látnivaló van ott, hogy egy fél délután alatt letudjuk. (Ezt persze gondoltuk)

München
Sajnos Münchenre nem maradt csak egy fél délután, és bevallom őszintén, hogy nem is végeztem előtanulmányokat a várossal kapcsolatban, szóval odamentünk, és néztük, amit láttunk, és amire időnk volt. Legközelebb legalább 2 napot kell majd áldozni erre a városra.
Képek:






















 Új városháza (belülről)

Ami kimaradt, és feltétlenül be szeretném pótolni a Nymphenburg kastély
Forrás
Kedvcsináló olvasmányok