A vadludas takaróm jelenleg így áll:
20 blokk összevarrva. Ez lesz a takaró belső magja, ezt keretezem majd sormintával (vadludas lesz).
Sajnos nem sok időm van rá, mivel idén kisebik gyermekem is a gimnáziumi éveinek utolsó napjait éli, ami azt jelenti, hogy Ő gőzerővel tanul (de tényleg!) a többi osztálytársa is (elvileg), de azt nem tudom alátámasztani, a szülők meg (azaz én és néhány másik anyuka) az év végével kapcsolatos dolgokat intézzük. Úgymint érettségi büfé megszervezése, búcsú ajándék megkeresése megvétele, gravíroztatása a tanári karnak, érettségi bankett helyszín felkutatása, ajándék az osztályfőnöknek, és helyettesének, közben vívni a gyerkőcökkel, akik ugyan ezekből a feladatokból nem igazán veszik ki a részüket, viszont kritizálni azt nagyon tudnak. (talán kiérződik a finom iróniából, hogy a feladat nem túl hálás időnként)
Mivel a blogomat az érintettek nem valószínű, hogy olvassák, ezért be merek számolni a titkos projectről:
Nos a mai délelőtt, és kora délután az egyik anyuka ötletének megvalósításával tellt. Azt találta ki, hogy az osztály első tantermének ajtajával díszített napló borítót készítsünk, a naplót pedig az osztály képekkel, idézetekkel, aranyköpésekkel töltse meg.
Mi a naplóborítót kiviteleztük ma. Jó kis beszélgetéssel egybe kötött munka volt, élveztem csinálni. Remélem, hogy az osztályfőnöknek is tetszeni fog.
Az ajtónak története is van. Mikor megkapták az osztálytermet elég lepusztult állapotban volt. Hogy szebb legyen, elhatározták, hogy kifestik, illetve az ajtót is lefestik. Sikerült valami ordenáré kék színű festéket beszerezni, ami az egész iskola megrökönyödését vívta ki. Nos e mögött az ajtó mögött kezdett 38 gyerek, és a pályája elején álló fiatal osztályfőnök első osztályával osztályközösségé csiszolódni. Azóta már másik teremben laknak, és ez az ajtó is le lett festve fehérre, de sanszos, hogy a sztori az elkövetkező osztálytalálkozók egyik kedvelt története lesz kb 20-30 évig. "Emlékszel, amikor kékre festettük az ajtót?"
Nos a napló borító:
Még üresen:
Nem ez lesz az egyetlen ajándék persze. Folyamatban van egy ujjlenyomatfa kivitelezése is. Aki nem ismerné, esküvőkön divat mostanában, hogy egy lomb nélküli festett fa ágaira a násznép a saját ujjlenyomatából készít lombot, ezt bekeretezik, és örök emlék az ifjú párnak. Nos azt gondoljuk, hogy ez erre az alkalomra is elég személyre szabott ajándék lesz.
A fentiekben felvázolt feladatok miatt a szabadidőm eléggé leredukálódik most 1-2 hónapra, de azért igyekszem a történésekről beszámolni.
Sajnos nem sok időm van rá, mivel idén kisebik gyermekem is a gimnáziumi éveinek utolsó napjait éli, ami azt jelenti, hogy Ő gőzerővel tanul (de tényleg!) a többi osztálytársa is (elvileg), de azt nem tudom alátámasztani, a szülők meg (azaz én és néhány másik anyuka) az év végével kapcsolatos dolgokat intézzük. Úgymint érettségi büfé megszervezése, búcsú ajándék megkeresése megvétele, gravíroztatása a tanári karnak, érettségi bankett helyszín felkutatása, ajándék az osztályfőnöknek, és helyettesének, közben vívni a gyerkőcökkel, akik ugyan ezekből a feladatokból nem igazán veszik ki a részüket, viszont kritizálni azt nagyon tudnak. (talán kiérződik a finom iróniából, hogy a feladat nem túl hálás időnként)
Mivel a blogomat az érintettek nem valószínű, hogy olvassák, ezért be merek számolni a titkos projectről:
Nos a mai délelőtt, és kora délután az egyik anyuka ötletének megvalósításával tellt. Azt találta ki, hogy az osztály első tantermének ajtajával díszített napló borítót készítsünk, a naplót pedig az osztály képekkel, idézetekkel, aranyköpésekkel töltse meg.
Mi a naplóborítót kiviteleztük ma. Jó kis beszélgetéssel egybe kötött munka volt, élveztem csinálni. Remélem, hogy az osztályfőnöknek is tetszeni fog.
Az ajtónak története is van. Mikor megkapták az osztálytermet elég lepusztult állapotban volt. Hogy szebb legyen, elhatározták, hogy kifestik, illetve az ajtót is lefestik. Sikerült valami ordenáré kék színű festéket beszerezni, ami az egész iskola megrökönyödését vívta ki. Nos e mögött az ajtó mögött kezdett 38 gyerek, és a pályája elején álló fiatal osztályfőnök első osztályával osztályközösségé csiszolódni. Azóta már másik teremben laknak, és ez az ajtó is le lett festve fehérre, de sanszos, hogy a sztori az elkövetkező osztálytalálkozók egyik kedvelt története lesz kb 20-30 évig. "Emlékszel, amikor kékre festettük az ajtót?"
Nos a napló borító:
A fentiekben felvázolt feladatok miatt a szabadidőm eléggé leredukálódik most 1-2 hónapra, de azért igyekszem a történésekről beszámolni.
.JPG)
.jpeg)
.jpg)
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése