vasárnap

Néha úgy érzem minden hiába

Ezen a héten szabadsággal egészítettem ki a 4 napos hosszú hétvégét, így egy teljes hetem volt az itthoni dolgokra, kedvtelésre, családra. Az idő is gyönyörű volt, a kertben is a tavasz egyértelmű megnyilvánulásait észleltem, nevezetesen az ősszel eldugdosott jácint hagymáim kidugták a földből a fejecskéiket.

Ha tavasz, akkor nagy takarítás. Így hát nagy takarítottam, ezzel szerezve meg erre a hétre az egyik hiába való tevékenység tapasztalatát. Ugyanis a világon semmi sem látszik abból a 2 napos tevékenységből, amit Heni lányommal ketten kiviteleztünk. Igaz, hogy hetente ki van takarítva, Heni rend és tisztaság mániájából kifolyólag ez semmiképp nem maradhat el, igaz, hogy ennek ellenére az ablakokról több liter fekete lé jött le, de alapvető és szembeötlő változás ezzel nem következett be a lakás kinézetében. Végül is, ha más nézőpontból értékelem a helyzetet, meg lehetek elégedve, hiszen elmondhatom, hogy nálunk általánosságban rend, és tisztaság van. Hurrá!

Másik hiába való ténykedésem érzete kisebbik gyermekem nevelésével kapcsolatban fogalmazódik meg bennem időről időre. Ő az a gyermek, aki a két fülét nem az akusztikai, vagy sztereo hatások elérésének érdekében növesztette a fejére, hanem a számára felesleges információk be-, és - főként - kiengedésére. Pucolja is rendesen a fülét, nehogy benn rekedjen véletlenül valami nem oda való infó. Ráadásul még én érzem magam banyának az ezzel kapcsolatos vitáink miatt. Tegnap este is azzal a kényelmetlen érzéssel térhettem nyugovóra, hogy az orrom érc tartalma jelentősen növekedett. Huuuuuuuuu (levegő kifúj) Remélem eme idegi befektetésem azért végül meghozza a maga hasznát, és még aránylag ép elmével meg is érem, hogy láthassam ezt a megtérülést.

Panasz napot ezennel berekesztem.


4 megjegyzés:

mibolyka írta...

Értem én a problémát, nagyon is. Hidd el, elmúlik, megoldódik. Majd lesznek később sokkal nagyobbak. :) Azt egy perceg se gondold, hogy a gyerek fülén ki- és be. Maradnak ott dolgok bőven. Majd tapasztalni fogod. Semmi sincs hiába!

ancsapancsa írta...

Ez reménysugár számomra :-) Köszönöm!

Luca írta...

Nem hiszem hogy annyira vasorrú lennél. Ez tök természetes ebben a korban, már a gyermek korát tekintve.
A takaritás meg sajnos ilyen. Nálunk is csak akkor van rend, amikor éppen befejezem a takaritást.

ancsapancsa írta...

:)Nem vagyok annyira vasorrú, :) ez tök természetes ebben a korban :D

Jól van! Tudom, hogy hogy értetted! :D