Kisebbik gyermekem kb 15 éve rágja a fülünket egy nyusziért. A téma általában húsvét tájékán szokott kicsucsosodni. Eddig mindíg kitértünk előle. Felelős állattartók lévén, minden esetben elmondtuk, a nyuszi tartással kapcsolatos nehézségeket, amit látszólag minden évben megértett a gyerek (legalábbis úgy csinált) aztán a következő évben kezdődött minden előlről. Idén már januárban rákezdett. Odáig fajult a dolog, hogy utána is néztem néhány tenyésztőt ki is néztem, a facebookon like-oltam az oldalukat, figyeltem a nyuszkókat, tájékozódtam az árakról, felszerelésekről, a nyuszi tartásról. Végül is eddig mentem el. Én imádom az állatokat, még ha nehézségeket okoz a tartásuk akkor is, tehát nem rajtam múlt, hogy lesz-e nyuszi. Családunk alfa (és egyetlen) hímje volt a szűk keresztmetszet. Márpedig ő nem. Nem és NEM! Nem értitek? Menydörögte. Végül is belenyugodott a gyerek is. (értsd: a következő húsvétig pihentette volna a témát)
Húsvét előtti pénteken épp hogy elhelyezkedtem az íróasztalomnál a munkahelyemen, amikor egyszercsak csöngött a telefonom.
Apa:
- Itt vagyok a piacon. (soha nem jár a piacra)
- Klassz. És?
- Vannak nyulak... (a következetesség mintapéldánya!)
...
Szóval vettünk egy nyuszit a tenyésztő ráadásul középsulis osztálytársa volt a férjemnek.
Egy icipici szürke kis gombolyag.
Volt nagy boldogság. Nyuszi egy hihetetlen báror, barátságos, kiváncsi kis jószág. Azóta körülötte forog az univerzum. Órákig el tudom nézegetni, ahogy eszik, játszik, alszik stb... Bújik hozzánk, dobbant, vagy ágaskodik, ha ki akar jönni.
Szobatisztaság is megoldottnak tűnik. Egy helyre intézi a kis és nagydolgait. (az erre kialakított nyuszi WC-be)
Valamiért nagyon szeret a kanapén lenni velünk (ezért le is kellett takarni a bőrt, hogy ne karmolja ki szaladgálás, ugrálás közben) de a non plusz ultra, ha Apa is ott ül. A nyuszi kartávolságból vetődik az ölébe. Imádja! És a szerelem kölcsönös. A majd 2 méter magas kemény pasi elolvad, ha meglátja ezt a 440g-os pici szőrcsomót. :-)
Az első videóm. Nagyon amatőr, de nézzétek el:
Húsvét előtti pénteken épp hogy elhelyezkedtem az íróasztalomnál a munkahelyemen, amikor egyszercsak csöngött a telefonom.
Apa:
- Itt vagyok a piacon. (soha nem jár a piacra)
- Klassz. És?
- Vannak nyulak... (a következetesség mintapéldánya!)
...
Szóval vettünk egy nyuszit a tenyésztő ráadásul középsulis osztálytársa volt a férjemnek.
Egy icipici szürke kis gombolyag.
Volt nagy boldogság. Nyuszi egy hihetetlen báror, barátságos, kiváncsi kis jószág. Azóta körülötte forog az univerzum. Órákig el tudom nézegetni, ahogy eszik, játszik, alszik stb... Bújik hozzánk, dobbant, vagy ágaskodik, ha ki akar jönni.
Szobatisztaság is megoldottnak tűnik. Egy helyre intézi a kis és nagydolgait. (az erre kialakított nyuszi WC-be)
Valamiért nagyon szeret a kanapén lenni velünk (ezért le is kellett takarni a bőrt, hogy ne karmolja ki szaladgálás, ugrálás közben) de a non plusz ultra, ha Apa is ott ül. A nyuszi kartávolságból vetődik az ölébe. Imádja! És a szerelem kölcsönös. A majd 2 méter magas kemény pasi elolvad, ha meglátja ezt a 440g-os pici szőrcsomót. :-)
Az első videóm. Nagyon amatőr, de nézzétek el:
.JPG)
.jpeg)
.jpg)
.JPG)
.jpg)
3 megjegyzés:
Letakartál egy pár ezer forintos kanapét egy felbecsülhetetlen értékű pacsvörkös, saját készítésű takaróval??????? Ancsaaaaaaaaaaaaa! :))))
Milyen pár ezer forintos kanapé? :-) 2 évig spóroltunk rá! :-)
Viccet félre: ez csak egy ideiglenes megoldás volt. Nem voltunk felkészülve, hogy a nyuszi majd ennyire igényli a komfortot. Egyébként erről le lesz szoktatva,(már folyamatban) még a kezdetek kezdetén.
Egyébként köszi a takaróm magasztalását! :-)
Csókollak!
Nagyon kis csinos nyuszkó! :))
Tényleg szobatisztaságra lehet őket nevelni (tapasztalat), de a vezetékeket ajánlott eldugni, nehogy megrágja őket.
Megjegyzés küldése