Szombaton ismét bulipázsoltunk. Bár az elmúlt héten beteg voltam, és az utolsó percig kétséges volt, hogy a program létre jön-e egyáltalán, minden nagyon jól sikerült. Csodálatos helyszínere hívtak meg bennünket, egy Monor melletti kistelepülésre.
Épp ehhez a programhoz megfelelő volt az időjárás, bár kissé túl szeles.
Üvegtányérokat készítettünk (az enyém az alapozást, és a kép felragasztását követően vakvágányra került, hogy a további lépésekben tudjak segíteni a többieknek)
A felületet alapozást követően struktúráltuk, festettük. Cirádázás, és aranyozás is tervbe volt véve, de mindenki annyira meg volt elégedve enélkül is a művével, és félt, hogy a további műveletek során csak ront rajta, hogy ezeket a technikákat majd legközelebb próbáljuk ki.
Épp ehhez a programhoz megfelelő volt az időjárás, bár kissé túl szeles.
Üvegtányérokat készítettünk (az enyém az alapozást, és a kép felragasztását követően vakvágányra került, hogy a további lépésekben tudjak segíteni a többieknek)
A felületet alapozást követően struktúráltuk, festettük. Cirádázás, és aranyozás is tervbe volt véve, de mindenki annyira meg volt elégedve enélkül is a művével, és félt, hogy a további műveletek során csak ront rajta, hogy ezeket a technikákat majd legközelebb próbáljuk ki.
Egy tündéri kiskutyussal is játszhattunk, aki nagyon igényelte a szeretetet, simogatást, gondosodást...
Mint látható, szinte a tenyerünkben elfért.