Még a Karácsony bűvöletében...

Szerintetek is gáz, hogy még mindíg Karácsony? Komolyan fontolgattam (fontolgatom), hogy az ünnepek előtti időhiányos időszakban meg nem varrt karácsonyfatalp takaró szoknyát januárban megvarrom. ( Hogy jövőre már meglegyen) Az elhatározást egyenlőre nem követte a gyakorlati magvalósítás, mivel egyéb elhatározásaim megelőzték ezt, és időrendi sorrendiséget állítottam fel. Az első elhatározásom nevezetesen a kb. 1 éve elkezdett drezdai tányéros takaróm tűzése, befejezése. Esténként egyenlőre ezen dolgozom. Majd, ha elkészültem vele, természetesen megmutatom.

Tegnap este azonban kis szünetet tartottam a tűzésben.
Szilveszterkor baráti társaságunkkal ünnepeltünk. Idén nem én voltam a házigazda. Vendéglátónkat egyszer régebben megajándékoztam egy ilyen üveggel, és ez - mint a karácsonyi dekoráció része - kinn volt egy komód tetején. Társaságunk egy másik tagja észre vette, és megkérdezte, hogy én készítettem-e. Majd szelíden unszolni kezdett, hogy nekik is készítesek egyet. Értsd: majd 2 méternyi magasságával, és kb 100 kg-jával felém tornyosult (ültem, de 156 centim fölé akkor sem nehéz tornyosulni, ha állok): - Csinálj már egyet nekünk is! - dörögte mély, bariton hangján. Persze vicc volt.
Úgyhogy csináltam.

Persze szívesen tettem. Egyrészt szeretek dekupázsolni, és már úgyis nagyon régen volt alkalmam, másrészt ha alkalmam nyílik valakinek örömet szerezni, nagyon szívesen teszem, főként ha ilyen kedves barátról van szó.

(A kép beszúrása másnál is változott? Csak a picassáról tudtam feltölteni)