Tatabánya

Tegnap Tatabányán voltam. Életem első közös varrásán vettem részt. Nagyon meg is voltam illetődve. Ha Imola barátnőm, és Gulyás Andi nem lett volna ott, valószínűleg nem is vettem volna a bátorságot, hogy jelentkezzek.
Sajnos egy kicsit késve indultam, ennél fogva késve is érkeztem. Így az elejéről lemaradtam.
Végül is sokakkal találkozhattam, akiket a blogjukon keresztül már ismerhettem. Többek között Borit is, akivel már volt alkalmam találkozni az internet bugyraiban, a közös takaró varrásakor és azóta is látogatjuk egymás blogját. Mindenki nagyon kedves volt.
Bevallom, hogy alig használtam a fényképező gépet, talán túl sok volt az élmény, amit igazából megélni akartam, minthogy fotózni, ezért javasolnám Bori beszámolóját, ő sokkal jobb beszámolót írt, mint amit én írhattam volna.
Néhány kép azért készült:

Volt tombola, kiállítás, táskaszépségverseny, büfé. Nagyon szép, és jó volt minden. Gratulálok a szervezőknek, és köszönet a tartalmas programért.

Az volt a kérés, hogy mindenki varrjon egy blokkot valamilyen fa ábrázolásával. Én egyrészt kicsit túl teljesítettem, mert 3 blokkot varrtam, másrészt viszont a méretet illetően figyelmetlen voltam, mert én 20×20 cm-s blokkokra emlékeztem, de a többi blokkot látva derült ki számomra, hogy 25×25 cm-s blokkokat kértek. Remélem azért megtalálják a módját, hogy hasznosítsák a blokkjaimat.



Andi kérésére elvittem a jégcsillagos takarómat, amit többen is megcsodáltak (jaj ez most nagyon fellengzősen hatott) A feathered star mintára rá is kérdeztek. Megadtam a blogom címét, hogy a leírást el tudják olvasni, de pontosan nem tudtam megadni, hogy hol találják meg, ezért itt most ismét belinkelem a készítéséről készült fázis fotókat.

A képre kattintva eljuttok a picasa albumhoz.



A program végeztével én még kicsit maradtam Tatabányán, Imolával gondoltuk megnézzük, a szintén aznap tartott Bányásznapot. El is indultunk, de éppen hogy pár lépést tettünk a rendezvényen, amikor elkezdett csepegni az eső, és olyan hirtelen olyan felhőszakadás kerekedett belőle, hogy egy fa alatt állva is, szó szerint bőrig áztunk. Érdekesség, hogy a város másik felén pedig egyetlen csepp eső sem esett. Tehát visszavonultunk szárítkozni, Imola férjével jókat vihorásztunk egy nagyon gyenge filmen, miközben törülközőbe voltam csavarva tetőtől talpig, majd kölcsön ruhákban haza indultam (még jó, hogy nem vonattal utaztam), pedig a Turult még szerettem volna megnézni. Mindenesetre jól éreztem magam még így is.
Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a jó hangulathoz!