Kari aji anyukámnak

Mikor pár hónapja kitört rajtam a táska varrási láz, kijelentettem, hogy karácsonyra mindenki táskát kap tőlem. Aztán el is felejtkeztem erről a kijelentésről, illetve a korai memóriazavaromhoz ráadásul még heveny időhiány is társul, és szinte be sem jutok a varrógépemhez. Azon törtem a fejem, hogy anyunak mit vegyek. Már mindenféle eszembe jutott, az egyik majdnem meg is valósult, de aztán mégsem. Aztán anyukámnak a minap volt egy megjegyzése, hogy ő táskát fog kapni. (azt hiszem a lányaim fikázták kritizálták a jelenlegi táskáját). Erről eszembe jutott, hogy Ja?! Tényleg!
A minap eljutottam Cserhegyiékhez. Más miatt mentem, de ez a pillangós anyag konkrétan az ölembe ugrott, mindenáron jönni akart velem haza. Végül is örökbe fogadtam, minden kifejezett terv nélkül. Szombaton aztán homlokon rúgott a mázsa (homlokon csókolt a múzsa után szabadon), és megvettem hozzá a cipzárakat. Kivállogattam hozzá egy halvány bambusz zöld textilbőrt, ami kiderült (mikor kivittem a természetes fényre, amikor a cipzár vásárlás miatt elvittem magammal színmintának), hogy természetes fénynél nem annyire passzol a lepkés anyaghoz, ezért választottam hozzá mégis ezt a drappot.
Nos tegnap este beástam magam a szobámba (konkrétan utat kellett törnöm, mert mindent oda dobálok be. Botrányosan néz ki szegény szoba!) és neki láttam. Éjfélre (vagy egy kicsit később) kész is lettem.
Nekem tetszik, remélem anyukámnak is tetszeni fog.

A képek színe kicsit fakóbb, mint a valós színek.

Egyébként egész jól állok a karácsonyi előkészületekkel (ez azonban engem soha nem akadályoz meg abban, hogy 24. beleőrüljek a főzésbe, csomagolásba, faállításba, takarításba)

Mindenkinek meghitt ünnepeket kívánok!