A következő állomás Berlin
Itt látszik...
Egyébként meg a TV torony egy icipicit nagyobb mint a templom torony :-)
kedd
Berlin
Itt látszik...
hétfő
Nagy KÉK
Most már elárulhatom, hogy mi lett a sorsa a Nagy KÉK takarónak.
Végül is ajándék lett belőle. A megajándékozott reakciójáról itt olvashattok.
Ez a takaró volt, ami az általam varrt takarók közül talán a legrövidebb idő alatt elkészült, főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy milyen részletgazdag a mintája. Elkészítési idő rövidségében talán a csoki-türkiz takaró vetekedhet vele, de az mennyivel egyszerűbb minta!
Nos amikor elkezdtem varrni, még nem tudtam, hogy elajándékozom. Csak úgy elkezdtem hasznosítgatni az előző takaróból kimaradt blokkokat, aztán folytattam lehetőleg saját készletből bővítve. Igyekeztem úgy kiegészíteni, hogy minél nagyobb legyen, de azért aránylag kevés anyagot kelljen hozzá venni. Ez persze nem sikerült, mert pl. a fél drezdai tányérok alapja egy színben passzoló kék színű anyag, csillagos mintával, azt muszáj volt megvenni hozzá, majd a legszélső kék kerethez is kellett vennem anyagot, de egyénként az összes többi anyag a saját készletemet csappantotta. Igaz, hogy szinte teljesen elhasználtam azt a törtfehér anyagot, amit már kb egy éve vettem, és azóta csak simogattam, tutujgattam.
Amikor elkészült, és a tűzésnek neki álltam, akkor már motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ha elég gyorsan meg tudnám tűzni, mondjuk addig, míg indulunk kedves barátosnőmékhez, akkor egy nagy meglepetés lehetne belőle. Szó szerint, hiszen a mérete is hatalmas.
Végül is az elkészülés érdekében meg is hoztam a kellő áldozatot, hiszen 2 héten keresztül szinte minden nap éjfélig, 1 óráig tűztem kézzel, rendületlenül, és titokban.
Végül is az indulás előtti éjjel elkészült. Végre aludhattam.
Most kis szünet következik takaró varrásban, amíg kisebbik gyerkőc kitalálja, hogy milyen mintával varrjam meg neki a takarót abból az anyagból, amit kiválasztott. De egyébként meg a zuram miatt is, aki kissé rosszallotta, hogy állandóan csak varrok. Ezt onnan tudom, hogy hallottam, amikor több ízben megbeszélte a macskával a családot ért sérelmet, és tanácsot kért tőle, hogy mit csináljon velem. Maja megértően meghallgatta, együttérzően dorombolt neki, de érdemleges javaslatot nem tett az ügyben. Szóval most kicsit nagyobb figyelmet szentelek a családnak, és férjnek.
Végül is ajándék lett belőle. A megajándékozott reakciójáról itt olvashattok.
Ez a takaró volt, ami az általam varrt takarók közül talán a legrövidebb idő alatt elkészült, főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy milyen részletgazdag a mintája. Elkészítési idő rövidségében talán a csoki-türkiz takaró vetekedhet vele, de az mennyivel egyszerűbb minta!
Nos amikor elkezdtem varrni, még nem tudtam, hogy elajándékozom. Csak úgy elkezdtem hasznosítgatni az előző takaróból kimaradt blokkokat, aztán folytattam lehetőleg saját készletből bővítve. Igyekeztem úgy kiegészíteni, hogy minél nagyobb legyen, de azért aránylag kevés anyagot kelljen hozzá venni. Ez persze nem sikerült, mert pl. a fél drezdai tányérok alapja egy színben passzoló kék színű anyag, csillagos mintával, azt muszáj volt megvenni hozzá, majd a legszélső kék kerethez is kellett vennem anyagot, de egyénként az összes többi anyag a saját készletemet csappantotta. Igaz, hogy szinte teljesen elhasználtam azt a törtfehér anyagot, amit már kb egy éve vettem, és azóta csak simogattam, tutujgattam.
Amikor elkészült, és a tűzésnek neki álltam, akkor már motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ha elég gyorsan meg tudnám tűzni, mondjuk addig, míg indulunk kedves barátosnőmékhez, akkor egy nagy meglepetés lehetne belőle. Szó szerint, hiszen a mérete is hatalmas.
Végül is az elkészülés érdekében meg is hoztam a kellő áldozatot, hiszen 2 héten keresztül szinte minden nap éjfélig, 1 óráig tűztem kézzel, rendületlenül, és titokban.
Végül is az indulás előtti éjjel elkészült. Végre aludhattam.
Most kis szünet következik takaró varrásban, amíg kisebbik gyerkőc kitalálja, hogy milyen mintával varrjam meg neki a takarót abból az anyagból, amit kiválasztott. De egyébként meg a zuram miatt is, aki kissé rosszallotta, hogy állandóan csak varrok. Ezt onnan tudom, hogy hallottam, amikor több ízben megbeszélte a macskával a családot ért sérelmet, és tanácsot kért tőle, hogy mit csináljon velem. Maja megértően meghallgatta, együttérzően dorombolt neki, de érdemleges javaslatot nem tett az ügyben. Szóval most kicsit nagyobb figyelmet szentelek a családnak, és férjnek.
vasárnap
hétfő
Szegeden voltunk
Nem most, még a múlt héten.
Nagyobbik kicsi lányomat felvették Szegedi Tudományegyetemre, és albérlet keresőben voltunk. Sikeres is volt a küldetés. Azt hiszem jó helyen lesz a gyerek ott. Még szoknom kell az elengedés gondolatát.
Képeket nem készítettem, csak egy romkocsmáról, ahol ebédeltünk, és a wifi-jük segítségével további kiadó garzonokat kerestünk.
Nagyon tetszett a hely, ezért megmutatom.
Nagyobbik kicsi lányomat felvették Szegedi Tudományegyetemre, és albérlet keresőben voltunk. Sikeres is volt a küldetés. Azt hiszem jó helyen lesz a gyerek ott. Még szoknom kell az elengedés gondolatát.
Képeket nem készítettem, csak egy romkocsmáról, ahol ebédeltünk, és a wifi-jük segítségével további kiadó garzonokat kerestünk.
Nagyon tetszett a hely, ezért megmutatom.
Házassági évforduló
A 23.
A zuram szerint ez még gombócból is sok. Mit szóljak én, aki főzi a gombócot ? :-)
Egyébként tegnap volt, és kedélyes hasmenéssel tellt. Benyaltam valami vírust.
Mára már jobban vagyok.
A zuram szerint ez még gombócból is sok. Mit szóljak én, aki főzi a gombócot ? :-)
Mára már jobban vagyok.
szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.JPG)
.jpeg)
.jpg)
