Málta

Az 50. születésnapunk alkalmából megleptük egymást a férjemmel egy utazással. Ugyanis nem csak én értem el ezt a kerek évfordulót, hanem ő is. 15 nap különbséggel születtünk. Ő választotta az úti célt. Igazából az indulás napjáig nem tudtam ráérezni Máltára. Mielőtt Ő kitalálta volna, egyáltalán nem éreztem késztetést, hogy ide utazzak. Mondtam is neki, hogy rá leszünk hagyatkozva. Azt csináljuk, amit Ő mond, mert nekem nincs semmi, amit feltétlenül látni akarok. Általában úgy van, hogy én valamit nagyon meg akarok nézni, tájékozódok egyéb látnivalókról, megszervezem az egész utat, kinyomtatom, lespirálozom az útitervet, térképeket stb, és úgy indulunk neki, hogy idegenvezetőket megszégyenítő (na jó ez költői túlzás) tájékozottsággal rendelkezem.
Elárulom, hogy most, mikor már itthon vagyunk, találtam 1-2 dolgot, ami miatt szívesen visszamennék, ha adódna rá lehetőség, idő, és szuper olcsó repülőjegy.
Bár még nem sokan szegezték nekem a kérdést szemtől szembe, de van egy olyan érzésem, hogy ismerőseim közül sokak fejében megfordult, hogy mégis miből utazunk ilyen sűrűn az utóbbi időben. Nem mintha bárkinek magyarázattal kellene szolgálnom, elárulhatom, hogy tényleg csak akkor utazunk, ha nagyon olcsó repülőjegyet találok. Ezen felül a megelőző utazások kapcsán adódnak bónusz pontjaim, + Wizzair tagságival olcsóbbak a jegyek, és szerencsére egy hirtelen adódó lehetőség esetén aránylag szabadon tudom a szabadságomat kivenni. Ezen felül most igényeltem egy wizzair kártyát is, ezen gyűlnek majd az utazásra fordítható jutalékok.
Ennél a máltai útnál is a lehető legolcsóbb jegyet kerestük ki. Az ára nem az a "húdeolcsó" kategória volt, de úgy voltunk vele, hogy 50. születésnap kapcsán ennyit megérdemlünk. Amikor a fizetési felületre értem a jegyvásárlásnál, azt hittem rosszul látok. A felület felajánlott az előző utunk szállása kapcsán egy egész szép összegű bónuszt, amelynek érvényesítése után a két repülőjegy oda-vissza valamivel több volt, mint 10ezer forint. Ennyiért a hülyének is megérte (pláne nekem). Azt javaslom, hogy aki hasonlóan szeret utazni, ne habozzon tárja fel a lehetőségeit, és utazzon. Ez egy olyan befektetés, amit soha senki nem vehet el tőlünk.

Nos ennyi kitérő után térjünk vissza a bejegyzés témájához.
Sok komentet nem írnék, mert mint mondtam, előzőleg nem végeztem mélyebb kutató munkát, és esetenként fogalmam sem volt róla, hogy mi az amit nézünk, csak élveztük a látványt.
Mutatok néhány képet a máltai utunkról.

A repülőről kevéssel a leszállás előtt:

Valetta:

Máltai kereszt mindenhol:

Hajó kirándulás:

Gozo:

Popeye village:

In memoriam

teljesen indokolt a kép horizonthoz igazítása

Sliema:

Régi busz Már nem ilyenek járnak

Mdina:

Kaktuszok minden mennyiségben

Blue Grotto:

Blue Grotto

Rabbat:

Yukka pálma amikor akkorára nőhet, amekkorára akar

Szerencsére szép időnk volt. A férjem tökélyre fejlesztette a google map útvonaltervező használatát, ennek segítségével a szigeten mindenhova eljutottunk tömegközlekedéssel. Sliemai szállodánk előtti tengerparti sétányon találkoztunk egy hölggyel, aki városnéző buszjegyeket, hajós kirándulásokra jegyeket árult. Bár nem magyar volt, de 10 évig élt Magyarországon, így nagyon jól beszél magyarul. Ő is bármikor segített volna, ha valamiben segítséget kértünk volna. Minden nap lelkesen üdvözölt bennünket. Nagyon kedves volt.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat.

Anya fest

Ma evés helyett inkább megint festettem. Most magam választottam témát. Rengeteg fényképet kikerestem az egyik kedvenc városomban található látványosságról, mielőtt nekiálltam megfesteni.
Délután pedig beültem az ablak elé, szépen elrendeztem a képeket, hogy festés közben jól lássam a színeket, a helyet több nézőpontból. Mikor leültem, és elkezdtem festeni, megérkezett Panda cica, és befészkelte magát a képek, ecsetek, ecsetmosó doboz, festékek közé, és vadul csóválta a farkát, amikor el akartam hessegetni. Már pedig ő ott marad! És ott is maradt végig, néha dorombolt, néha sóhajtozott, szuszogott, aludt, szóval jól érezte magát.
Én pedig festegettem, eleinte kényelmetlenül, mert még nem vettem festőállványt, és próbáltam a vásznat jól tartani, közben a festékeket ecseteket, kéznél tartani. Az én drága férjem azt mondta, mikor úgy félig készen megmutattam neki. "Ugye most nem fogsz festeni, mert nem tudjuk kitenni a képeket" (utálja, ha szöget kell a falba verni - az az ő alkotása a fal, a fal vakolása, a fal festése) Nos erősen ráfaragott, mert egyre jobban tetszik a festés.

Végül aránylag elégedett vagyok a végeredménnyel. Facebook-os közvélemény kutatás alapján kiderült, hogy felismerhető a helyszín, ezért megmutatom itt a blogomon is.

Szándékosan nem írtam, hogy mi a festményem témája. Szeretném, ha kommentben megírnátok a tippjeiteket. 

Új berendezési tárgy költözött hozzánk.

A komódról van szó.
Már régóta szerettem volna erre a helyre egy komódot. Az ilyen terveket Apának cseppenként kell adagolni, mert alapvetően minden változást szívből utál, tehát időt kell hagyni neki, sőt nem árt, ha a dolgot úgy intézem, hogy úgy érezze, az egész az ő ötlete volt (tudjátok: "a férfi a fej, de az asszony a nyak. A fej arra fordul, amerre a nyak fordítja" idézet a Bazi nagy görög lagzi c. filmből) Na szóval, valahogy így volt most is. Szombaton csak úgy tájékozódási szándékkal elvittem Apát pár bútor áruházba. Hát katasztrofális a kínálat. Bútorlapból összetákolt valamiket hívnak komódnak, messziről lerí róluk, hogy MŰANYAG! És még arcátlanul drágák is. Vagy a másik véglet, ami most úgy látszik divatos, raklap minőségű deszkák minimális felületkezeléssel, baltával faragva, darabolva. Borzasztó! Apa végül is azt javasolta, hogy nézzek körül a Jófogáson, vagy valamilyen internetes eladó felületen. Sőt odáig vetemedett, hogy Ő kezdett el nézelődni, és Ő mutatott pár darabot. Végül is ez tetszett az egész családnak, a mérete is megfelelő, és a színe is. Vasárnap délelőtt viszont azzal szembesültem, hogy az adott oldalon nem lehet az eladóval közvetlenül kapcsolatot teremteni, csak miután kosárba tettem - kvázi megvettem - akkor kapom meg az eladó elérhetőségét. Na ne már! Azért ebben az árkategóriában szeretek átgondolt, megalapozott döntést hozni, személyes mustra után. Végül is elkezdtem keresgélni, és szerencsére az eladó hirdetett más felületen is, ahol viszont mindenféle regisztráció, egyéb vegzatúra nélkül hozzájutottam a telefonszámához. Felhívtam, megbeszéltük hogy mikor megyünk, mentünk, megnéztük, megvettük, haza hoztuk, és én boldogan belepakoltam, és rárendezgettem néhány virágot, vázát, képet, madárkát.
Most elégedett vagyok, és Apa is, hiszen eltűnt a színről néhány kupac olyan dolog, aminek az utóbbi időben már egyszerűen nem találtam helyet. Most a komód elnyelte. És még szép is.

Néha...

... ránézek, hogy a blogomat milyen helyekről látogatják.
Néha egészen elképedek, mert olyan helyek nevét olvasom, olyan zászlókat látok a helység neve mellett, amiről fogalmam sincs, hogy melyik országhoz tartozik, merre található az adott helység.
Ma is így jártam.

Persze a google jó barátom, így kiderítettem, hogy

innen talált valaki rám.
Kedves ismeretlen olvasó! Remélem, hogy érdekes volt, amit nálam olvastál!

Festőmúvészkedtem

Lányaimtól egy festő tanfolyamot kaptam születésnapomra A fenti alkotás született.
Az alkotás szót szarkasztikus hangsúllyal olvassátok. :-) De egyébként nagyon jó kikapcsolódás volt.
A festmény, amit próbáltunk reprodukálni Adilov Kabul A tenger illata című képe.

Up date: (2018. 02.09.)
Nyilván elégedetlen vagyok a festésemmel, és ez engem arra késztet, hogy gyakoroljak, hogy minél jobb lehessek. Így készült egy másik kép ugyanerről a festményről. Örömmel konstatálom, hogy bátrabban használom a színeket, azok a részletek, amit egyszerűen nem tudtam jobban megfesteni, ezen a képen már egész jók, legalábbis határozottan javuló tendenciát mutat.

Látom már, hogy a festés tartogat számomra örömöket, ezért egészen biztosan folytatom

Születésnapom van ma

Kicsit kerek.