Még régebben (értsd: évekkel korábban (kb.:3 évvel)) kezdtem el a kisebbik lányomnak is egy takarót varrni. Kiszabtam a négyzeteket, varrtam is valamennyit, aztán, valami miatt parkoló pályára került. Olyan nagy szükség nem is volt rá, mert eme gyermekem nem olyan híres tüftig/rendszerető személyiség, hogy reggelente beágyazna. Ez van. Valahogy így sikerült. Úgy látszik, ebből a képességből minden a tesójához jutott. Szóval a DIY szobám ténylegesen eljutott abba az állapotba, hogy nincs tovább. KI KELL ÜRÍTENI, mert festeni kell. Így ott a késztetés folyamatosan a tudatalattimban, hogy ami félbe lett hagyva, azt be kell fejezni, hogy minél kevesebbet kelljen tavasszal kipakolni. Úgy érzem elég jól haladok, de persze ez is nézőpont kérdése. A férjem szerint biztos nem vagyok olyan hatékony, mint szerintem, de munka mellett ennyi futja tőlem.
Szóval előszedtem a kiszabott négyzeteimet, és aktiváltam magam.
Ez a minta szerintem a legegyszerűbb, és e mellett a legmutatósabb takarók egyikét eredményezi. Én nagyon szeretem. Varrtam már ilyen babatakarót, illetve kicsit bonyolítva a nagyobbik lányom
csoki türkiz takarója is ezzel a technikával készült.
 |
| Mozaikozás, segítséggel |
 |
| Haladok |
 |
| A világoskék virágos keret 1 napi gondolkodás eredménye. Több anyag közül, végül ezt választottuk. |
 |
| Szendvicselésre előkészítve |
A képek nem kifejezetten adják vissza a színeket, tekintve, hogy mindig lámpafénynél készültek.
Hátra van még a tűzés, aztán jöhet egy újabb UFO. Van még egy csomó vadlibám, és van még ez a takaró kezdemény is:
Szép napot kívánok mindenkinek!
Anikó
.JPG)
.jpeg)
.jpg)
