Ancsa kreatív blogja

csütörtök

Jelenlegi állapot

szombat

Egy takaró új élete

Volt ez a takaró https://ancsa-pancsa.blogspot.com/search/label/k%C3%B6z%C3%B6s%20varr%C3%A1s

A méretét nem sikerült meglévő ágyaink méretéhez igazítani annó. Valahogy akkor nem is volt szempont.
Nézegettem, nézegettem, és eldöntöttem: szétbontom.

Ugye 25 különböző technikával készült blokkból áll eredetileg a takaró. Ez a koncepció nem fog változni. Kap még 5 blokkot (+ 1 sort) ami szintén különböző technikával fog készülni. Maga az összkép nem fog változni terveim szerint, de a keretet le kell cserélni. Menet közben fog alakulni, hogy pontosan hogy fog kinézni. Nincs konkrét terv. Improvizálni fogok. Ha elkészül, az anyukám ágyát fogja díszíteni.

Folyik a munka kis segítséggel:

Az első + blokk:

Életjel

Hűűűű! Ég a pofám rendesen, amiért ennyire elhanyagoltam a blogomat.
Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta eltelt időben.
Pl elkezdtem, és végig is jártam egy fotós tanfolyamot, mert szerettem volna, ha én is tudnék jó fotókat készíteni, vettem is egy aránylag jó gépet, persze egy kezdő szintű gépről van szó, de mind árban, mind a saját tudásommal bőven túl van a szinkronban léttel. Igazából csalódott vagyok, mert nem sikerült olyan tudásra szert tennem, amivel jogom lenne dicsekedni, szóval ezt most éppen hogy megemlítettem.
Új családtag érkezett hozzánk egy régi családtag távozása miatt. Gyönyörű, és imádott kutyusunk tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket 10,5 évesen.
Itt még nem sejtettük

Férjem egyszerűen nem létezhet kutya nélkül, ezért még a nyár folyamán berobbant az életünkbe Shelby fajtája ugyanúgy németjuhász, mint az eddigi kutyusaink. A hónap végén 6 hónapos lesz. 4 hónaposan nyert a korosztályában egy 1. díjat amiben a kutya szépsége lett díjazva.
Ő az:

Utazgattunk is,

A kreativitás is jelen van az életemben, bár idő és energia lényegesen kevesebb jut rá.

A teljesség igénye nélkül mutatom az adventet megelőző időszakban készült dekorációimat.

Így elsőre ennyi. Remélem még olvassa majd valaki ezt a bejegyzésemet.

péntek

Nyaralás Pugliában

Régen jelentkeztem. Nem igazán történik semmi olyan, amit érdemes lenne a közérdemű elé tárni.

Nagyjából semmilyen kézműves dolgot nem művelek. Ami még esetleg érdeklődésre tarthat számot, az az utazás.

Nyár elején Puglia tartományban voltunk Olaszországban (mert oda volt olcsó repülőjegy, és nekem határidőig felhasználandó bónuszom volt) Így esett a választás Bari-ra. Ez - a könnyebb betájolás érdekében mondom - a csizma sarka és a sarkantyúja közötti terület. Előzetes érdeklődés után úgy döntöttem, hogy nem Bariban lesz a főhadiszállás, hanem Monopoliban. A helyszínre érve ezt a döntést nem bántam meg. Illetve részben igen, de végül is jó volt ez így, ahogy adódott. Bari elég nagy város, Óvárosi résszel, nagy forgalommal, lüktető élettel, nem igazán a pihenés helyszíne, viszont minden innen indul, és ide érkezik. Mármint a vonatok, mivel nem akartunk kocsit bérelni anyagi okok miatt, ezért vonattal kellett mennünk minenhova. Ehhez Monopoliból bevonatoztunk Bariba, ott felszálltunk pl. az Alberobelloba induló vonatra. Végül túl sokat nem kirándultunk, mert nagyon meleg volt, és inkább strandoltunk.

Aznap, amikor megérkeztünk eléggé lógott az eső lába, ami végül nem következett be, épphogy csak megmutatta magát. A szállás városába érve Monopoliban inkább a szél fújt csak, és hullámzott a tenger. Monopoli sem kifejezetten kis falucska, de nem akkora, mint Bari. Bűbájos óvárossal.

A szállásunk a tengertől 5 percnyire volt. Hatalmas lakás nagy teraszokkal , nagy konyhával, nagy nappalival, nagy hálószobákkal, és hatalmas fürdőszobával. Tökéletes volt. Egy ház 2. (legfelső) emeletén gyakorlatilag 3 utcára néző erkélyekkel. A ház utca szintjén zöldséges, ahol öklömnyi édes fügéket árultak többek között. Az első dolgunk volt 1 kg fügét venni. Onnantól kezdve az eladó akkor is hangos ciao-val köszöntött bennünket, hacsak az utcán elsétáltunk a bolt előtt. És ez a barátságos légkör az egész városra jellemző volt. Idegenek segítettek a férjemnek a cigaretta automata használatában: nem tudták, hogy miért nem kapják meg a bagót, már többen ácsorogtak mögöttük, az egyik oda adta a személyi igazolványát, ugyanis az kellett hozzá, hogy igazolja 18 év feletti a vásárló. És hasonló számtalan gesztus tette emlékezetessé a nyaralást. Az utazás előtt olyan információkat olvastam, hogy nem nagyon beszélnek az ottaniak angolul. Gondoltuk, ez nekünk nem lesz akadály, akkor majd kézzel lábbal, de elmutogatjuk, mit akarunk. Erre végül alig volt szükség, mert nagyon sokan, és nagyon jól beszéltek angolul. Az étteremben - ahova első nap betévedtünk, és onnantól kezdve törzsvendégek lettünk - például elmagyaráztuk, hogy egyszer Rómában ettünk egy ételt, és megkérdeztük, hogy nekik van e olyan kajájuk. Nem volt, de a pincér megfőzette a szakáccsal. Nagyon barátságosak. A pályaudvaron épp közelítettem egy vasutas kinézetű emberhez, hogy útba igazítást kérjek a vágányok közt, szinte kitépte a kezemből a jegyet, szaladt előre, és magyarázta, hogy ott le, a 13 vágánynál fel, és ott a vonat, de siessünk, mert mindjárt indul.

Szóval ennyi ömlengés után mutatok néhány képet: