Kirándultam

Virtuálisan...

Úgy veszem észre az olvasóim eltévedtek, vagy elvesztették érdeklődésüket a blogom iránt, legalábbis a kommentek erre engednek következtetni. El is gondolkodtam rajta, hogy minek csinálom. Konklúzió még nem született, addig is megmutatom, hogy az utóbbi napokban mi foglalkoztatott.

Eszembe jutott egy film, amit régen láttam. Nem is állíthatom, hogy nagy kedvencem lenne, bár a főszereplőért egy bizonyos életszakaszomban oda voltam (nem igazság, hogy így megöregedett, látom a szigetek iránti vonzalma nem változott a Bounty óta). A film nincs meg, ezért a neten keresgéltem, és miközben a film is előkerült, sikerült nagyon sok háttér információt is begyűjtenem a valós eseményeken alapuló történetről.

A film címe A Bounty

A történet ugye ismerős mindenkinek (legalábbis a hozzám korban közelállóknak)
A Bounty nevű angol királyi hadihajón az 1800-as években lázadás tört ki a kapitánnyal és tisztjeivel szemben. A lázadás vezére Fletcher Christian volt. A kapitányt hű embereivel egy kis csónakba tették. A lázadók pedig a Bountyn megpróbáltak eljutni Tubuai szigetére, és ott letelepedni, azonban az őslakosok nem látták őket szívesen. Végül a legénység tahiti nőket, és néhány férfit rabolt, és mivel a zendülés miatt Angliába nem térhettek vissza, próbáltak alkalmas élő helyet találni a szigetvilágban. Végül megtalálták a Pitcairn szigeteket, ami nem szerepelt a tengerészet térképein. A hajóról minden haszna vehető dolgot levittek, és a hajót felgyújtották. A szigeteken máig az ő leszármozattaik élnek.

Kíváncsi lettem erre a szigetre, ezért megnéztem:
Új-Zéland és Panama között fél úton, Polinézia keleti végén elhelyezkedő, négy apró szigetből álló sziget csoport, melyekből a fő sziget vulkanikus eredetű a további három pedig korall-atoll. Adamstown, a szigetek fővárosa, 50 állandó lakosával a világ legkevesebb lakosú fővárosa. A szigeteket nem könnyű megközelíteni, mert légi közlekedés nincs, a kb. 5300 km-es hajóút pedig Aucklandből (Új-Zéland) egy hétig tart. A másik megközelítési lehetőség a Francia Polinéziához tartozó Mangareva-szigetről induló hajókkal. Ez a hajóút 30 órás. A szigetnek nincs kiépített kikötője, azért ha az időjárási viszonyok nem kedvezőek, nem biztos, hogy a látogató a szigetre teheti a lábát.

Forrás: Wikipédia

Megnéztem a google Earth-on is. Olyan nagy felbontású felvételek is elérhetőek, hogy a házak teteje is látszik.

a kockák nem háztetők, hanem a szigeten készült képeket jelzik

Itt láthatóak a háztetők, utak, növényzet



A képre kattintva a kép készítőjétől az Oeno szigeteken készült további képek láthatóak. A fotós neve nem véletlen egybeesés. Leszármazottja a Bounty lázadás vezetőjének.

 Ez a kedvencem, bár sérelmezem, hogy Budapestet nem táblázták ki :-)

Nagyon szépek a képek, de kemény dolog lehet itt élni.

És végül a film: