Végre varrtam, avagy az utolsó perces párna

Be kell vallanom, hogy nekem ez a karácsonyi ünneplősdi nem igazán fekszik. Legalább egy hónapon keresztül rohangálni, vásárolni, egy hétig takarítani, sütni, majd az egész havi rohangászásunk eredményei, a végkimerülés határán az utolsó napon megalkotott étel remekeink, a hetekig alkotott  sütemények, bő 1 óra alatt eltűnnek, az ajándékok a kicsomagolást követően szerencsés esetben pár órán keresztül örömmel töltik el, a megajándékozott szívét, (vagy nem) majd jön a jól megérdemelt pihenés. És pihenünk, pihenünk... már aki tud. Én például nagyon nehezen állok át búgócsiga üzemmódból hirtelen lajhár üzemmódba. Egy darabig lefoglal a TV (ha jó filmeket adnak) hajlamosak vagyunk a lányokkal késő éjjelig filmeket nézni. Ilyenkor elő szokott kerülni a Büszkeség és balítélet mind a 6 része, az Elfújta a szél, P.S. I Love You (idén a Tv egyik csatornája levetítette, így nem kellett a DVD-t koptatni) 2 napon keresztül néztük az MTV egyik sorozatát a Kínos-t (így egymás után nézve a sorozat részeit egész szórakoztató volt). A késői elalvás után persze későn kelünk, és már fel is borult a biológiai órám. Most épp éjjel 3 óra van, az előbb fejeztem be egy párnát, és egyáltalán nem vagyok álmos.
Apropó párna. a csillagos takaró befejezése óta nem varrtam. Mióta is? 6 napja? Mivel a varrásban is nagyon pörgősre sikerültek az utolsó hetek hónapok, drasztikus volt a váltás. Hiányzott. Ténferegtem én a szobám környékén, gondolkoztam, hogy kéne valamit csinálni, de aztán mégis kifordultam az ajtón. Ma este tudatosodott bennem, hogy holnap szombat, holnapra beszéltük meg keresztapánkkal, hogy megyünk. Gyerkőcök ajándéka már régen a karácsonyfa alatt várja, hogy a fiúk megkapják, a felnőttekkel kapcsolatban az a közös megállapodás, hogy egymást ne ajándékozzuk, a gazdasági helyzet okán. Persze tudvalévően buggyant agyamban azért csak felötlött, hogy azért valami kis apróságot mégiscsak. Addig-addig ténferegtem a szobám körül, amíg azon kaptam magam, hogy anyagokat válogatok. Keresztapánk nappalijához illőt. A színvilág türkiz és barna. Érdekes módon a lányok is szimpatizáltak a gondolattal, határozottan állást foglaltak a felhasználható anyagokkal kapcsolatban, a mintát rám hagyták (hagy örüljek), és időről időre meglátogattak ellenőrizni a készültségi fokot. A fedlap elkészülte után ők visszavonultak hálótermeikbe, gondolták, hogy én is ez teszem majd, a további munkákat másnapra hagyva, de nem... én igazi bolond módjára véghez is vittem a megkezdett munkát és befejeztem a párnát. Ja? Mert hogy párnát varrtam. Kis szobám kis TV-jén közben TV Paprika műsorát néztem, jókat vihorásztam McMenemy Márk beszólásain miközben zabkását főzött, és hallottam is egy jó receptet: Margó zserbó, meg is fogom sütni (amint lesz valahonnan egy kis dióm) és végre jól éreztem magam.
A párna:

A huzat párna nélkül

Remélem tetszeni fog!
No azt hiszem ideje lefeküdnöm!