Ancsa kreatív blogja

vasárnap

Sűrűek a napjaim

Változatlanul nem én befolyáslom a programjaink nagy részét.
2 hete lefoglaltam tegnap délelőttre 3 mozi jegyet várva várt filmünkre (Barbi, barátnőm, én), ki is fizettük, el is hoztuk a jegyeket.
Beharangoztam az egész családnál, hogy ha cigány gyerekek potyognak az égből akkor sem fogom a mozit elhalasztani.
Ehhez képest a lefoglalást követő héten derült ki, hogy Barbinak éppen erre a hétvégére kis osztálykirándulás lett leszervezve. Pénteken délután indulnak, szombat délután érkeznek. Nem mennek messzire. Kafa.
Végül gyerek megszervezte, hogy ő majd előbb haza jön. OK! (anyja lánya)
Múlt héten kiderült: Válogatott összetartás. Péntek délelőtt összetartás (edzés) szombat délután meccs, vasárnap kora délután szintén meccs. PFFF!
Szervezés ismét: Pénteken suli helyett edzés, onnan előbb lelép, rohan (lásd: valamelyik szülő átfuvarozza egyik helyszínről a másikra) osztálykirándulni, onnan előbb lelép, rohan moziba, filmnek vége, rohanás a pályára...
Közben kézzel tapintható a nyomás, hogy mozis programról mondjunk le. NA, AZT MÁR NEM!
Majd jött az újabb program: Húgom kerek évfordulós szülinapja okán éttermi meghívás szombaton 14 órára. PPFFFFF!
Apa: jó, akkor a Barbi nem jön az étterembe, majd megszervezi (apa), hogy valaki elfuvarozza a gyereket a pályára. Nem az első, hogy a gyerek a hoki miatt lemarad a családi eseményekről.
Pénteken délután itt tartottunk.

Majd péntek éjjel telefon: Az osztálykiránduláson gyerek bokája valami göröngyön kibicsaklott 3× akkora, mint normálisan. Mozi sztornó, meccs sztornó, étterem sztornó.

Na erről szól az a mondás, hogy az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet, és attól szar, hogy meg is történik.

Gyerek lába javul, még biceg, de egy hétig pihentetni kell.

péntek

Szerzeményeim

Tegnap munka ügyben a város másik végén tartózkodtam. Persze nem hagyhattam ki egy kis anyagbeszerzést.

Ez nem annyira látszik, de halvány rózsaszín

aprómintás eredetileg

Ez sem NDK takaró szerűen nagy kockás

Már bizseregnek az ujjaim.

csütörtök

"Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik"*

Sűrű napom volt. Miután haza jöttem, csak ültem a varrógép mellett, de nem jött ihlet semmihez. Tűzni nem volt kedvem (majd a hétvégén)
Úgyhogy nézelődöm a neten. Igazság szerint nagyobbik leányom megbízásán gondolkodom. Kért egy ágytakarót, ami csak a rózsaszín árnyalatai, és tört fehér színből kell összeálljon. Minta tekintetében kaptam egy kis szabad kezet, szív, csillag (mindenféle), és a neve legyen rajta.

Gondol, gondol, gondol

Miközben a neten keresgéltem olyan gyönyörűségeket találtam, amitől a szavam is elállt. Na ilyeneket én a büdös életben soha nem fogok tudni varrni.

forrás

Forrás

Hogy lehet ilyen szépen tűzni????

Hát így:

Csodaszép! Akármeddig el tudnám nézni.

Ezt már máskor is felfedeztem:

Forrás

Erre a takaróra tanfolyam is lenne.

Ausztráliában.

És az utolsó időpontról is lemaradtam. (pedig még talán lett volna repülőjegy holnapra :-) Sajnos nem találom a mellényem, aminek a zsebében van a pénz rá :-)

*Arany János Walesi bárdok

szerda

Maradt egy kicsi anyag...

... tényleg csak egy kicsi, de egy párna még kijött belőle a kicsi lánynak.
Nem tudom, melyik kép a jobb. (Talán az első :-)

Nem bírom magamban tartani :-)

Ugye a blogom olvasói előtt nem titok, hogy részt vettem egy közös varrásban, amit Hopp Mónika indított.
A játék a finisben van, az összes blokk feladata ki lett adva, a játékban résztvevők egy része már meg is varrta a takaróját, egy másik része még csak a fedlapot, és a béleléssel, tűzéssel foglalkozik, egy másik része a lemaradását próbálja behozni, szóval dolgozunk rajta.
Én a magam részéről a tűzéssel lennék elfoglalva, ha egyéb dolgok nem jönnének közbe mindig.
Az elkészült takarókat Mónika blogján lehet megnézni.

Mikor megkaptuk az utolsó feladatot, felmerült az ötlet, hogy viszonzásképpen a csoport tagjai varrhatnának Mónikának 1-1 blokkot, amiből ő egy barátság takarót állíthatna össze magának emlékül.
Az ötlet maradéktalanul tetszést aratott, és az elmúlt hetekben azzal voltam elfoglalva, hogy ezt a titkos projektet koordináljam. Nagyon felemelő élmény volt, ennyi ember közös munkája, hozzáállása 1 cél érdekében. Nem csak az országból (az ország minden tájáról), de a bolygó túloldaláról, Európa különböző országaiból is érkeztek blokkok. Végül múlt héten szombaton adtam az összegyűlt blokkokat postára, ami a hét elején érkezett el a címzetthez. Lélegzet visszafojtva lestük a reakciót. Hétfőn semmi, kedden semmi. Már kezdtem pánikba esni, majd mikor ma reggel benéztem az e-Malijeimbe, ott volt a levél, amit Mónika írt. Persze nagyon örült neki, szerintem minden érintett a könnyeit nyeldeste, miközben olvasta.
Szóval 62 db blokk készült, ebből 56 db rajtam keresztül érkezett Mónikához. Szebbnél szebb munkák.
A blokkokról készült képeket megnézhetitek a kollázsra kattintva.

Ez a pár hét megmutatta nekem, hogy nem veszett ki még az emberekből az összefogásra való készség, és bebizonyosodott, hogy adni jó (néha jobb, mint kapni)

Amíg nem tudtam blogolni..

... addig sem tétlenkedtem. Hónapokkal ezelőtt kért meg egy régi ismerősöm, hogy születendő gyermeke számára (illetve a baba szobájának berendezéséhez ) varrjak egy falvédőt. A falvédő küllemével, színével kapcsolatban határozott elképzeléseik voltak, így az ötlet nem az én érdemem. Tegnap este (éjjel) sikerült befejeznem. A felfüggesztéshez rejtett füleket kapott, így akár takaróként, vagy hempergő szőnyegként is használható (ha mégsem kerülne fel a falra)

A képeket tegnap éjjel készítettem, így a fényviszonyok + hatalmas fotós tehetségem miatt a színek nem igazán adják vissza a valós színeket.
Remélem tetszeni fog a megrendelőmnek!

Más:
Pár hete egy fél szemmel már régen észlelt terméken akadt meg a szemem:

Eddig nem foglalkoztam vele, de egyszercsak megvilágosodtam. Eddig magát a terméket (mármint a cukrot) láttam, amire nekem nem volt szükségem. Azonban most észre vettem a csomagoló anyagot! az üveg tégelyt. Hiszen ez akár sorba rakva a konyhapolcon, liszt, cukor, kávé stb... dekoratív tárolására is alkalmas, sőt dekupázs alapnak sem lesz utolsó. Csak a cukor fogyna már el belőle! Szerencsére ebben nagy segítségemre vannak kollégáim, akik (férfiak lévén) rettenetesen édesszájúak. Mióta ki lett téve a pultomra, naponta többször is felkeresnek. :-)