Kenyeret sütöttem

Én sütöttem, dagasztottam.
Itt most képzeljétek magatok elé a Számkivetett című filmből azt a jelenetet, amikor Tom Hanks-nek végre sikerül tüzet gyújtania, és a mellét döngetve, kiabálva dicsekszik. Na én is így érzem. Világgá kell kiáltanom, hogy sikerült! NEKEM!
Nem kenyérsütő géppel, nem dagasztó géppel, hanem a két kis kacsómmal gyúrtam a tésztát, és sütőben sütöttem.
Van egyébként kenyérsütő gépem, de a legutóbbi alkalommal amikor a kenyér lapos maradt (nem kelt meg), és mérgemben kidobtam (mármint a kenyeret), később jöttem rá hogy a dagasztólapáttal együtt került a kukába. Még nem sikerült pótolni ezt a fontos alkatrészt, úgyhogy kenyérsütő gép most nem hadba vethető. Egyébként sem voltam soha maradéktalanul elégedett a gépben sült kenyérrel. (ettől függetlenül a dagasztó funkcióját jó lenne használni)
Limara blogján talált útmutató alapján én is bele vágtam. Tegnap begyúrtam az öregtésztát, és ma délután pedig (beszerezve még néhány hozzávalót) az érdemi munkát végeztem el. Mivel nekem nincs 8 literes kacsa sütő jénai edényem, ezért a megadott hozzávalók mennyiségének harmadával dolgoztam. Ha az első próbálkozásaimat siker koronázza, beruházok nagyobb jénai tálba.

Még nem vágtam fel, mert hagyom kihűlni, de maga az illat, a tapintás, a küllem, nagyon jó kilátásokkal kecsegtet. Kedves férjem igen kritikus, és kenyér témában nem ismer tréfát, úgyhogy ő lesz a teszt alany. Ha átmegyek a vizsgán, újabb kenyerek lesznek.

Másnap reggel, azaz ma:
Ébredés után első dolgom volt lecsattogni a konyhába, és szemrevételezni a MŰVEMET. A kenyér 1/3-a hiányzott!!!! A tettes: férj. Ő már elment dolgozni, mire én felébredtem, de mielőtt elment volna, elsőként tesztelte a prototipust.
Íme felvágva:

Az íze nagyon finom, úgyhogy büszke vagyok magamra.