400.

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit írjak. Az előbb vettem észre, hogy eddig 399 bejegyzést követtem el ez alatt a 2 év alatt, és valahogy rögtön késztetést éreztem rá, hogy a 400.-at is megtegyem.

No, hogy némi tartalommal töltsem meg azt a kerek bejegyzést, mesélek.

Miután feltettem főni a gyümölcs levest, kivonultam a teraszra, hogy krumplit pucoljak. Gyönyörű idő van odakinn, ha befejezem ezt az írást ki is megyek megint, mert erre a békés napsütésre van szükségem már régóta.
Tehát miközben pucoltam a krumplit, elgyönyörködtem a kertben, az egyre inkább burjánzó növényekben, paradicsom palántáimban. Mert hogy paradicsom palántákat nevelgetek. Szeretném ellátni magunkat a nyár folyamán paradicsommal. Annak idején, amikor a kert struktúráját kialakítottuk a fő hangsúlyt a fűre helyeztük. A meglévő gyümölcsfákhoz persze nem nyúltunk, de veteményben nem gondolkodtunk. Nem voltam (illetve még most sem vagyok igazán) kertészkedő beállítottságú, és akkoriban még az sem volt szempont, hogy ezzel takarékoskodhatunk, arra akkor még nem gondoltunk, hogy bio zöldségeket együnk, tehát ez sem vezérelt bennünket, szóval az esztétikára mentünk. Ráadásul ugye a kutya is mindig ott volt, akit azért szerettünk (szeretünk) mert mafla, édes, aranyos. Nem fegyelmeztük soha, úgyhogy a kert az Ő területe volt, és most is az. Most, hogy anyagilag is sokat jelentene egy saját kiskert, már nem nagyon tudok ennek teret találni. Szóval a kerítés mellett fogom elhelyezni a balkon ládába ültetett paradicsom töveimet. Ezek olyan apró koktél méretű hosszúra megnyúló fajta tövek, majd a kerítéshez kötözöm az ágait. Lesz sárga, piros, sárga körte alakú. Már ha meghálálja a gondoskodásomat, és bő terméssel jutalmazza meg a lelkesedésemet.

Ezeknek normál méretű termései lesznek

Őt a piacon vettem, és már virágzik is!

Miközben a birtokban gyönyörködtem, az odvas almafából szűrődő cinke fiókák hangos csipogását hallgattam. Merthogy most már 3. éve tisztelnek meg bizalmukkal cinke anyuka, és cinke apuka, és nálunk költik ki az aktuális fészek aljára való 5-6 tojásukat. A fészek kialakításában nagy segítségükre van maga az odú a legalább 50 éves fában, és Rúfusz levedlett szőr pamacsai, amellyel lakájosabbá, és kényelmesebbé teszik az odút.
Nem könnyű cinkéket fényképezni, de nekem most sikerült. A képeket javaslom kinagyítani, mert cinke papa (vagy mama) elég kicsike, a fa lombjai között nehéz kicsiben megtalálni.

Az odú egyik bejárata

belülről

Ott alul 4 vagy 5 tátott csőr várja a kukacokat

Ez sikerült a legjobban cinke uraság egy kicsit még pózolt is, mielőtt elugrált volna

Tehát ezen merengtem ebéd készítés közben, de most elmegyek és befejezem az ebédet.
További kellemes május 1.-ét!