24! 24! 24!!!!

Igen elkészült a 24. blokk is!!! Nem a kiadott feladatok sorrendjében, a 24., de ezzel behoztam a lemaradásomat. A jövő héten megkapjuk a 25. és egyben az utolsó blokk feladatát is, és utána gondolkozhatunk, hogy milyen elrendezésben készítjük el a takarót belőle.
Íme egy csoport kép az eddig elkészültekről:

 Ez a 24. blokk, ami a viharos tenger elnevezést kapta. Érdekes minta, attól függően, hogy a blokk különböző elemeit milyen színű anyagból varrjuk, sokféle mintát hozhatunk ki egy ilyen blokkokból varrt takaróból. Lehet a hullámvonalat hangsúlyozni a színekkel, lehet a mintában rejlő csillagot, ki lehet hozni belőle szívet, és még rengeteg lehetőség van ebben a mintában. De nem könnyű varrni. Én például a rombusz elemeket csak úgy tudtam szépre varrni, hogy papírra varrtam. Nagyon fontos ennél a mintánál a pontos varrás, mert varrásoknak, csúcsoknak illeszkedniük kell (nekem nem is sikerült teljesen)
(kép persze megint homály! Bocs!)

 Én nem az alap blokkot varrtam meg:

Hanem a rész blokkokat átrendezve a csillag részre összpontosítottam:

Készítettem mást is.
Szappant. Bár nem nagyon számoltam be mostanában a szappanjaimról, azért készítem szappanokat is. Többsége a nekem jól bevált formába öntött szappan, amelyeket már rutinból készítek, de ez most egy kísérlet volt, nem az összetételét illetően, hanem a küllem tekintetében. Bár nem pont ilyenre szerettem volna, azért  nagyon tetszik.

Illetve a múltkori bejegyzésemben áradoztam arról a túrótortáról, aminek a receptjét is megadtam. Nos akkor nem mutattam a képet róla, most pótolom. Egyébként azóta már még egyszer megsütöttem a tortát a kollégáimnak. Csupa pasi. Igazából ugye mind édesszájú, viszont nagyon kritikusak is, de mindenki szuperlatívuszokat zengett a tortáról.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Közös varrás: két újabb blokk

Újabb 2 blokkal hoztam be a lemaradásomat (MÁR CSAK 1 VAN!!!) :-)
Nem állítom, hogy a legszebbek, de örülök, hogy egyáltalán elhatározásra jutottam, a blokk mintájával kapcsolatban. Mindkettőt megelőzött egy-egy sikertelen próbálkozás, tehát részemről megalkudtam magammal abban, hogy ez épp megfelel a célnak.
Nos a két elmaradt kiadott feladat egyike az íves varrás valamely fajtája. Itt szóba jöhetett volna az almacsutka, a részeg ember lépése, a kagyló... nem sorolom. Első próbálkozásom a kagyló minta egy verziója lett volna, ami a kagyló minta hosszanti felezésével adta volna ki a minta legkisebb egységét, és ezzel 3 szín használatával egyfajta szélforgó mintát adott volna ki a blokkban. de a szabásnál nem figyeltem eléggé, és a kiszabott egységek közt 2-2 db-ot úgy szabtam ki, ami a tükörképe lett annak, amire szükségem lett volna. Mérgemben az asztalhoz vágtam, és ott hagytam. Nagyon úgy nézett ki, hogy tegnap ennyiben is marad a varrás. Végül nem így lett,  de arra már nem tudtam rávenni magamat, hogy a már megkezdett munkát fejezzem be. Helyette gondoltam applikálok. Ez volt ugyanis a másik feladat. Meg is varrtam egy elég naív kis virág mintát, de nem nagyon tetszett. Maga a kép kompozíciójával volt bajom a kész munka láttán. Hát igen nem vagyok egyszerű!
Végül némi netes ötlet keresést követően megvarrtam ezt:

Kicsit csaltam, mert a mintát először géppel körben rávarrtam a blokk alapjára, és behajtás nélkül, pelenka öltéssel körbe varrtam kézzel. Miközben a hímző cérnáim közt guberáltam, rátaláltam egy arany hímző szálra, amit még soha nem is használtam. Gondoltam, milyen jól passzolna a rátét minta barnájához. Ezt az elhatározásomat a varrás közben meg is bántam, mert nem egyszerű ezzel a fémszálas hímzőszállal varrni, de végül megvarrtam. A mintát én alkottam először négyrét hajtott, majd átlóban ismét összehajtott papír segítségével. (túl egyszerű lett volna a netről már kész mintát lelesni)
Miután ezzel készen lettem, eldöntöttem, hogy ha nem is részeg ember lépését, de annak egy tovább fejlesztett verzióját fogom megvarrni ívesnek.
Végül ez lett belőle:

Talán nem ártott volna több sugár annak a napnak, de ez már így marad!

Képek továbbra is szkenner segítségével készültek.

Ma ebéd készítés volt a kreatív tevékenységem.
A desszert egy újabb példája csökönyös természetemnek, miszerint még véletlenül sem tartom magam egy adott recepthez (lásd lentebb) /mintához (lásd fentebb) viszont jól sült el.
Sajnos a sütit nem lehet beszkennelni, úgyhogy kép később várható, ha kinyerem őket a fényképezőgépből.

Az utóbbi időben vásárlásom során nagyban befolyásolja hogy mit veszek meg, az, hogy éppen mi van leakciózva. Ezen a héten többek között a tehéntúró, és a mascarpone volt akciós. Ma miközben a hús vidáman sült a sütőben leültem a gép elé, a Mindmegette részletes receptkeresőjébe beütöttem, hogy olyan receptet keresek, aminek a túró, és a mascarpone a fő alkotó része, és találtam is egy nagyon jó kis receptet. A rizikó, és az izgalom fokozásának érdekében az összetevők arányát véletlenül sem tartottam be.

Tehát a recept:
Mascarponés túrós süti
Hozzávalók:
a tésztához:
20 dkg liszt
7 dkg cukor
1 mk sütőpor
7 dkg margarin
2 tojás (az eredeti recept 1 tojást ír, de nekem csak kis tojásaim voltak itthon, és 1 tojással a tészta nem állt volna össze)
A töltelékhez:
3 tojás,
25 dkg mascarpone, (az eredeti recept 50 dkg mascarponét ír)
50 dkg túró,(az eredeti recept 25 dkg túrót ír)
1 kis pohár tejföl
15 dkg cukor,
2 csomag vaniliás cukor,
2 ek liszt
1-1 púpozott evőkanálnyi kandírozott citrom, és narancshéj (bolti) (az eredeti recept tetszőleges aszalt gyümölcsöt ír)

Az én általam preferált receptek legfőbb ismérve, hogy ne kelljen sok edényt elmosatlanítani az elkészítése során. Ez a recept teljesen megfelel ennek a kritériumnak. Gyakorlatilag egyetlen egy keverő tálat, 1 villát, és a sütő formát + a kezemet koszoltam össze, és a süti összeállítása tényleg néhány perc volt.
A tésztának való anyagokat össze kell gyúrni, és egy sütőforma aljára simítani úgy, hogy 3-4 cm perem is képződjön, ebbe bele kell önteni a tölteléknek való anyagokat összekeverve, és 45 perc alatt 190 fokon megsütni.
Ezt én úgy kiviteleztem, hogy a keverő tálban összegyúrtam a tésztához valókat, a munkalapra kiterítettem a sütőpapírt, ami a forma piszkolódásának minimalizálása éredekében kellett, de jó szolgálatot tett abban is, hogy ne kelljen nyújtófát, és nyújtódeszkát használnom. Majd ezen a tenyeremmel szétnyomkodtam, lapítottam a tésztát a kapcsos tortaformám méretének 3-4 cm-s túlméretezésével, majd sütőpapírostól beleemeltem a sütőformába a tésztát. Beleigazgattam, ahol a perem méretén igazítani kellett, ott igazítottam (értsd: ujjammal nyomkodtam, lapítgattam, huzigáltam). Fogtam a keverő tálat, amit a tészta összeállításánál is használtam, elmosás nélkül beleszórtam az összes hozzávalót a töltelékhez, és egy villával összekavartam az egészet, majd beleöntöttem a nyers tészta alapra a formába. Ment a sütőbe, én felvettem a hőfokot 200-220 fokra, és szépen megsült 45 perc alatt.
Az íze isteni! El tudok még benne képzelni töménytelen mennyiségű reszelt narancs, citromhéjat is, de így is nagyon finom, és a belefektetett munkát sokszorosan honorálta.
Ajánlom mindenkinek akár az én verziómat, akár az eredeti verziót.

Egy kis vidámság

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

A halász azért megy ki a tóra, hogy halat fogjon.. a horgász meg azért, hogy ne legyen otthon.

A hisztéria alattomos betegség! A nő kapja meg és a férfi hal bele!

Ha javulni látod a dolgokat, akkor valami fölött elsiklottál.

Azt mondják, elmebajban szenvedek... De én nem szenvedek, élvezem minden percét...

A munkahely olyan, mint a sakk. Ha alacsonyabb beosztásban vagy, akkor csupa paraszt vesz körül és járhatsz gyalog. De ha előléptetnek, akkor egyből mindenki téged akar leütni.

Mindig a főnök végzi a feladat oroszlánrészét: üvölt.

Attól, hogy valakit nem értenek meg, még nem művész!
Az emberi hülyeségnek csak alsó határa van.

A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.

Ha olajos lesz a kezed, akkor elkezd viszketni az orrod.

Az élet szakadatlan küzdelem. Délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal.

Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi.

A törhetetlen játékok legfőbb haszna, hogy ezekkel kiválóan össze lehet törni minden mást.

Statisztikailag bizonyított: a válások 100%-a házassággal kezdődik.

Mire jó a szkenner?

Többek közt arra, hogy ha az embernek meggyűlik a baja a fényképezőgépével, akkor be tudja szekkenlni az elkészült blokkját.

Na jó hosszú távon ez nem megoldás, úgyhogy valamit tennem kell azzal az átjátszókábellel.

Közös varrás újabb elkészült blokkjai

Nos. A hétvégén erőt vettem magamon, és 4 újabb blokkot varrtam meg az elmaradásom törlesztéseként.

A Jákob lajtorjája,

Log kabin

Kaleidoszkóp

Hollow cube

És az ananász

Ez öt. Ebből is látszik, hogy valahogy elfelejtettem számolni.

Ennek másik ékes bizonyítéka, hogy a kaleidoszkóp kiszerkesztésekor is vétettem egy kis hibát, ennek folyományaként egyrészt kétszer olyan hosszú csíkokat szabtam (mondjuk a hiba javítása miatt ez még szerencse is), másrészt kisebb lett a blokk, mint amekkorára terveztem. Így még egy csíkot varrtam a "feleslegesen" kiszabott csíkokhoz (így meg kicsit nagyobb lett, mint kellett volna, de sebaj, majd a takaró összeállításakor szenvedek a különböző méretű blokkokkal. Megérdemlem.
Így már csak 3-al vagyok elmaradva.
A vihar a tengeren, az íves varrás, és a kézi applikálás feladatok vannak még hátra. Remélem hamar behozom a lemaradásomat.

Közös varrás

Szégyenlem magam, de nagyon le vagyok maradva a közös varrás blokkjaival. A többiek már a 23.-nál tartanak, én meg még csak a 15. et varrtam meg az előbb. (nem a kapott feladatok sorrendjében)

Sőt jut eszembe a 14.et sem mutattam (kép szokásosan frenetikus képminőség)

Együtt:

Most már összekapom magam, és igyekszem behozni ezen a téren is a lemaradásomat.

Ajándék Lucának

Most, hogy már rutinná vált a trükkös fényképezőgép kártya beolvasás, megmutatom, hogy mit készítettem Luca szülinapjára. Múlt hét vasárnap (tehát két napja) meglátogattak bennünket, jó nagy traccspartit csaptunk. Szerencsére a férjeink is nagyon jól kijönnek egymással, így ők is jót beszélgettek.
Így személyesen át tudtam adni az ajándékot, és nem kellett postáznom Norvégiáig, végig izgulni az egészet, hogy oda-ér, nem ér oda, ha odaér, épségben megérkezik e stb...
Nos. Miután Luca varrni tud, és a posta miatt sem kellett olyan témát választanom, ami nem sérülékeny, ezért a párnahuzat most csak ötlet szinten merült fel. Valami olyat akartam, aminek funkciója van, használni lehet. Végül egy papírzsebkendő tartót készítettem neki.

A rózsás szalvéta még elől volt, ráadásul Luca szereti a rózsát (és a többi virágot is persze), benne is voltam a lámpák miatt a rózsás hangulatban, így jól összerózsáztam neki :-)

Végül igazi romantikus darab született.

Luca! Használd egészséggel!

Gasztropuccs

Ajándék ötleteken merengek pár napja. Hol van még a Karácsony gondolhatjátok mindannyian, én azonban tapasztalatból tudom, hogy ha az ember saját kezűleg készíti az ajándékok java részét, akkor nem árt időben neki látni, és az előtt persze a tervezés, előkészítés is időt igényel.
Eszembe jutott, hogy sógoromnak, aki előszeretettel kempingelteti családját, és barátait, egy olyan fűszertartó dobozt készítek, mint annak idején a TV Paprika Bandi a hegyen című műsorában volt látható.
Emlékszik még valaki? Sajnos a neten hiába kerestem illusztrációt erről a dobozról, se videót, se képet nem találtam, de miután ez így eldőlt bennem (mármint hogy az ötletet megvalósítom), majd arról mutatok egy képet, feltéve, ha valami csoda következik be a fényképezőgépemmel kapcsolatban, ugyanis valami érintkezési hiba miatt az elkészített képeket nem tudom a számítógépre átjátszani. Néhány hete egy bő órás procedúra után tudtuk kinyerni a fényképezőgépről a képeket. Az átjátszó zsinór ugye kaputt. A család egyik laptopja rendelkezik ugyan kártya olvasóval, de murphy nagyon kitett magáért, mert a kártyaolvasó meg nem érzékelte a kártyát. Végül egy olyan trükk segítségével oldottuk meg a problémát, hogy a fg. kártyáját áttettük gyermek aránylag új (mindenesetre korszerű) telefonjába, annak működött az átjátszó zsinórja. No, szóval ilyen viszontagságok jellemzik az utóbbi időben a fotográfiai ténykedésemet.
No hogy a gondolatmenetemet folytassam, így elérve a címben megadott témához, a video keresgélés közben ráakadtam a pár évvel ezelőtt a TV Paprikán vetített kedvenc műsoromra a gasztropuccsra. Rajongásom már annak idején sem talált követőket az ismerőseim körében, mert senki nem értette, hogy mi tetszik nekem ezen a műsoron. Nos. Elsősorban Döme humora volt rajongásom legfőbb tárgya. Percekig tudtam röhögni olyan kijelentésein, amire gyerekeim értetlenül csak ennyit mondtak: "anya ez nem is vicces".
Be is gyűjtöm a you tube-on talált epizódokat ebbe a bejegyzésbe, talán nem is annyira az olvasóim, mint inkább a saját örömömre, hogy később is akadálytalanul megnézhessek egy-két epizódot .

Kirándultam

Virtuálisan...

Úgy veszem észre az olvasóim eltévedtek, vagy elvesztették érdeklődésüket a blogom iránt, legalábbis a kommentek erre engednek következtetni. El is gondolkodtam rajta, hogy minek csinálom. Konklúzió még nem született, addig is megmutatom, hogy az utóbbi napokban mi foglalkoztatott.

Eszembe jutott egy film, amit régen láttam. Nem is állíthatom, hogy nagy kedvencem lenne, bár a főszereplőért egy bizonyos életszakaszomban oda voltam (nem igazság, hogy így megöregedett, látom a szigetek iránti vonzalma nem változott a Bounty óta). A film nincs meg, ezért a neten keresgéltem, és miközben a film is előkerült, sikerült nagyon sok háttér információt is begyűjtenem a valós eseményeken alapuló történetről.

A film címe A Bounty

A történet ugye ismerős mindenkinek (legalábbis a hozzám korban közelállóknak)
A Bounty nevű angol királyi hadihajón az 1800-as években lázadás tört ki a kapitánnyal és tisztjeivel szemben. A lázadás vezére Fletcher Christian volt. A kapitányt hű embereivel egy kis csónakba tették. A lázadók pedig a Bountyn megpróbáltak eljutni Tubuai szigetére, és ott letelepedni, azonban az őslakosok nem látták őket szívesen. Végül a legénység tahiti nőket, és néhány férfit rabolt, és mivel a zendülés miatt Angliába nem térhettek vissza, próbáltak alkalmas élő helyet találni a szigetvilágban. Végül megtalálták a Pitcairn szigeteket, ami nem szerepelt a tengerészet térképein. A hajóról minden haszna vehető dolgot levittek, és a hajót felgyújtották. A szigeteken máig az ő leszármozattaik élnek.

Kíváncsi lettem erre a szigetre, ezért megnéztem:
Új-Zéland és Panama között fél úton, Polinézia keleti végén elhelyezkedő, négy apró szigetből álló sziget csoport, melyekből a fő sziget vulkanikus eredetű a további három pedig korall-atoll. Adamstown, a szigetek fővárosa, 50 állandó lakosával a világ legkevesebb lakosú fővárosa. A szigeteket nem könnyű megközelíteni, mert légi közlekedés nincs, a kb. 5300 km-es hajóút pedig Aucklandből (Új-Zéland) egy hétig tart. A másik megközelítési lehetőség a Francia Polinéziához tartozó Mangareva-szigetről induló hajókkal. Ez a hajóút 30 órás. A szigetnek nincs kiépített kikötője, azért ha az időjárási viszonyok nem kedvezőek, nem biztos, hogy a látogató a szigetre teheti a lábát.

Forrás: Wikipédia

Megnéztem a google Earth-on is. Olyan nagy felbontású felvételek is elérhetőek, hogy a házak teteje is látszik.

a kockák nem háztetők, hanem a szigeten készült képeket jelzik

Itt láthatóak a háztetők, utak, növényzet



A képre kattintva a kép készítőjétől az Oeno szigeteken készült további képek láthatóak. A fotós neve nem véletlen egybeesés. Leszármazottja a Bounty lázadás vezetőjének.

 Ez a kedvencem, bár sérelmezem, hogy Budapestet nem táblázták ki :-)

Nagyon szépek a képek, de kemény dolog lehet itt élni.

És végül a film:

Éjjeli lámpák

Elkészült a 2 éjjeli lámpa, amit a barátnőm kérésére készítettem.

Ezt a lámpa típust már régóta szívesen díszítem, Ő kifejezetten rózsás motívumot kért.

A készítés technikájáról:
Az üveg búrára először a rizspapírt ragaszom fel vízbázisú lakkal (mivel sima a felület, nem kell a rizspapírt feltépkedni, mehet rá egyben), majd amikor a rizspapír ragasztója megszáradt, a szalvétából kivágott mintát ragasztottam fel, melyet pittorico technikával árnyaltam, majd az egészet lelakkoztam.