Varrni tanítom a lányomat

Az úgy volt, hogy a kisasszony vásárolt magának egy nadrágot, aminek a szára nem volt kellőképpen szűk (szerintem pont jó volt), illetve hosszú is volt (ebben egyezett a véleményünk).
Persze az ilyen korrekciós munka elvégzése magától érthetődően az én feladatom, de most nem igazán voltam jól, ráadásul kissé hisztérikus is voltam. Közöltem a gyermekkel, hogy az ő korában én saját kezűleg szűkítettem a gatyáimat (mondjuk az ő korában én már ruhaipari suliba jártam, és ennél bonyolultabb  bravúrokra is képes voltam már, de ezt bölcsen elhallgattam előtte). Tehát leültettem a gép elé. Beraktuk a gatya szárát a gép alá, bekalibráltuk, hogy a tű hova fog leszúrni, gyermek görcsös végtagokkal kapaszkodot a gatyába, és lenyomta a pedált. Amikor úgy érezte, hogy túl gyors a tempó, nem a pedál nyomását mérsékelte, hanem a gatya szárát húzta vissza (tök szerencse, hogy nem törte el a tűt). Mindkét szárát megvarrta, és felfejtette az eredeti varratot is, de a felhajtást már én csináltam meg, mert enyhén sokkos állapotban ezt már nem tudta volna kivitelezni. Elsőre ennyi elég is volt. Azért remélem nagyobb örömmel tölti el, a saját munkájának eredménye, mintha mindent velem csináltatott volna meg. :-)