ilyen háromszögek futnak majd körbe rajta, csak kékben és egy irányba mutatnak majd.
 |
| jaj istenem de szép ez a takaró! nem szabad nézegetnem, mert majd meg is akarom varrni! |
Tehát haladok.
hétfő
Azért varrok ám!
Jégcsillagos takaróval szöszmöszöltem ma, nem feküdt ki olyan szépen néhány varrat, mint ahogy szerettem volna, úgyhogy bontogattam, varrtam, most már abban a fázisban van, hogy egy egybefüggő téglalap lett a blokkokból, aminek adok még keretet is (kép még nincs)
ilyen háromszögek futnak majd körbe rajta, csak kékben és egy irányba mutatnak majd.
Mire ezekkel a ludakkal végzek, szerintem az élettől is elmegy a kedvem, de még az is lehet, hogy élvezni fogom a monotóniát. Szerencsére találtam erre egy gyors módszert, amit alkalmazni is fogok, de így sem lesz kevés munka.
Tehát haladok.
ilyen háromszögek futnak majd körbe rajta, csak kékben és egy irányba mutatnak majd.
Tehát haladok.
vasárnap
TAVASSSSZZ! :-)
Beindult a kert!
Cseresznye fa után a másik cseri fa, majd a meggy, és a szilvafa is virágzásnak indult.
Az ég csodálatosan kék volt, erre vártam egész télen!
Szappant akarok készíteni. alapanyagok egy része összegyűlt, még néhány eszköz hiányzik, ha minden egyben van, hozzá fogok. Majd mutatom, ha mutatható lesz az eredmény.
csütörtök
Prototipus
Elkészült.
Ilyen lett:
Ilyen lett:
Tudom, hogy ez egy fecske, de én egy kis színt vittem bele.
A sodrott zsinórhoz Ági trükkjét alkalmaztam, és a speiz ajtó kilincsét használtam segédeszközül. Család fele Székesfehérváron volt kisebbik gyermek meccse okán, nagyobbik gyermek beborult a kanapé, és a dohányzó asztal közé a röhögéstől, amikor meglátott a habverővel, de végül azért segített a kritikus ponton.
Szerintetek ez a madár jó lenne a mese tarisznyára?
Most, hogy a határidős munkával végeztem jelentkeznék én is Colettehez. A többiek munkája mind olyan hasonló madárral van varrva (lehet, hogy ez volt a cél?), ezért gondoltam, hogy én madarasabb madarat varrnék. Persze megint a saját dolgomat nehezítem.
Őrá gondoltam: 
Szerintetek?
Anyagbeszerzés
Tudtam ...
... hogy nekem nem szabad csak úgy, minden kontroll nélkül méter árú boltba bemennem.
Csak ebből az anyagból kellett volna vásárolnom a takaróhoz
De vettem ezekből is,
meg ezekből is,
meg ebből is (ezt Luca barátnémnak)
Másik történés, hogy cseresznye fánk az alábbi attrakcióval örvendeztetett meg ma reggelre:
Ezt persze Zokninak is szemre vételeznie kellett, így kirándulást tett a terasz tetején
... hogy nekem nem szabad csak úgy, minden kontroll nélkül méter árú boltba bemennem.
Csak ebből az anyagból kellett volna vásárolnom a takaróhoz
 |
| Fotózol? Vazze! :-) |
Mindenkinek szép tavaszi napot kívánok!
kedd
Milyen igaz!
Honnan tudod, hogy 2011-ben élsz? Hát... innen!
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2 Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email-címük.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd, otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávézni a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!
14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észrevedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel, hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra...
19. ...és most röhögsz magadon!
20. Gondold végig, hogy miért!?
Akik 1975 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1975 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk! Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó sem. Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatók voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem, az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv-telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.
Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink - Schobert Norbi mércéjével mérve - nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött, átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval!
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele), és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A-, B-, C-, D- és E-vitamin, viszont,,bedeko''-nak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz! Szobi-szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült! A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt; a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationről, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong-asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek! Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz! Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébbállhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Mi, ,,öregek", tartsunk ki! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek, még úgy 75 évig!
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2 Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email-címük.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd, otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávézni a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!
14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észrevedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel, hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra...
19. ...és most röhögsz magadon!
20. Gondold végig, hogy miért!?
Akik 1975 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1975 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk! Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó sem. Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatók voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem, az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv-telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.
Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink - Schobert Norbi mércéjével mérve - nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött, átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval!
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele), és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A-, B-, C-, D- és E-vitamin, viszont,,bedeko''-nak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz! Szobi-szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült! A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt; a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationről, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong-asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek! Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz! Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébbállhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Mi, ,,öregek", tartsunk ki! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek, még úgy 75 évig!
hétfő
Mutatok valamit
Az egyszer már bemutatott barátnőm munkája. Az Ő engedélyével mutatom meg.
Mozaik. Nekem nagyon tetszik.
Hihetetlen türelem, tudás, színérzék szükséges ahhoz, hogy valaki ilyet készítesen, engem őszintén lenyűgöz.
(a képre kattintva további munkáit is megnézhetitek)
Mozaik. Nekem nagyon tetszik.
Hihetetlen türelem, tudás, színérzék szükséges ahhoz, hogy valaki ilyet készítesen, engem őszintén lenyűgöz.
(a képre kattintva további munkáit is megnézhetitek)
Jégcsillagos takaró folytatása
Most, hogy túl vagyok az ajándék takaró varrásán, és átadásán, újult energiával estem neki a jég csillagos blokkjaimnak.
1. lépésként lemértem az ágyunkat, és a méreteket lemodelleztem a parkettán felragasztott maszkoló szalaggal (életem párja kisebb rohamot kapott, amikor meglátta) (a ragasztó szalag esetleges ragasztó maradványainak eltüntetésére ötleteket szívesen veszek!)
Majd elhelyeztem az elkészült blokkokat. Ugyan szempont volt a szimmetria is, de azért szerettem volna, ha véletlen szerűnek tűnik az elrendezés, azért van néhány blokk 45°-ban elforgatva. Ezzel jól megnehezítettem a saját dolgomat.
A középső blokkból kiindulva elkezdtem az összevarrását a blokkoknak különböző méretű, és formájú összekötő elemekkel. Menet közben 2 blokk elhelyezése felcserélődött, illetve kiegészült + egy blokkal.
Most itt tartok, ma este végeznem kell az elemek összeállításával, és a ragasztó felszedésével, mert Apa türelmét nem szeretném próbára tenni. Sajnos az anyagom erősen fogytán van.
A keretét majd gyors ludak adják. Ennek folytán még az is elképzelhető, hogy nyugdíjas leszek, mire elkészülök vele.
1. lépésként lemértem az ágyunkat, és a méreteket lemodelleztem a parkettán felragasztott maszkoló szalaggal (életem párja kisebb rohamot kapott, amikor meglátta) (a ragasztó szalag esetleges ragasztó maradványainak eltüntetésére ötleteket szívesen veszek!)
péntek
Keresztrejtvény takaró nászajándékba, avagy a titkos projectről lehull a lepel
Amikor ezt a bejegyzést elkezdem írni, még nem is végeztem a takaróval, a képeket is csak később fogom beilleszteni, de a bejegyzés megjelenését időzítettem, így csak akkor fog megjelenni, amikor kedves barátnőm és párja, megkapta, amit hetek őta nekik varrok.
Remélem, hogy örülni fognak neki!
Sokat spekuláltam, hogy milyen is legyen a takaró (mert, hogy takaró lesz, ahhoz kétség sem fért). Sajnos nem állt rendelkezésemre sok idő, úgyhogy aránylag egyszerűnek kellett lennie, de ennek ellenére személyre szólónak, és egyedinek. Miközben a mindennapjaim feladatait végeztem, pakolás közben ránéztem egy keresztrejtvényre, és hirtelen homlokon rúgott a mázsa (homlokon csókolt a múzsa helyett szabadon).
Milyen egy keresztrejtvény? Hát fekete és fehér kockák, a fehér kockákban betűk (általában kék) szerettem volna a keresztezett szavakat kibővíteni néhány közhellyel, úgymint szeretet, szerelem, love ... Viszont scrable játszós múltam már olyannyira homályba veszett, hogy nem igazán tudtam úgy értelmes szavakat keresztezni barátném, és az ő Tamásának nevével, hogy az még dekoratív is legyen, így végül úgy döntöttem, hogy kerülöm a többi sallangot, és egyszerűen a nevekre szorítkozom. Majd ezeket az érzéseket jelképek fogják képviselni, úgymint szív, virág csillag.
A következő dilemma a fekete szín lett. Túl komor. Milyen legyen? Hát mindenféle kék, abból most úgyis sok van itthon. Mivel az idő szorított, ezért a blokkok első körben egyszerűen több féle kék és fehér anyagból szabott négyzetek lettek. A fehérre betűk aplikálva, ahová kellettek a betűk. Összepróbáltam, nem tetszett! Túl egyszerű, ezért néhány négyzetet lecseréltem csálé fakunyhó, illetve crazy mintával varrt blokkra (többre nem volt idő). Közbe jött, hogy a gépem is szabotálta a munkát. Aztán túl soknak találtam a kéket, kétségbeesett lépésként kicseréltem az egyik betűt zöldre, és több betűt is le akartam más színből, de végül hiába próbálgattam, valahogy nem passzolt hozzá más színű anyag. Végül maradt ez az egy betű zöld, a többi az eredetileg kék anyagból applikált.
A keresztrejtvény ábrájának kereteit imitáló összekötő elemek, és a blokkok összevarrása után elégedett voltam az eredménnyel. Alábélelés, tűzés roham tempóban. Még ma vár rám egy kevés tűzés (persze kézzel), szegem, és csomagolom.
Holnap, azaz ma a leánybúcsú előtt adom oda neki, mert az esküvői ceremónia előtt/után nem tudom, lesz-e alkalmam, és ez azért túl nagy motyó, ahhoz, hogy még ezzel is törődjenek.
Remélem az 50. házassági évfordulójukon ez alatt a takaró alatt bújnak majd össze! :-)
(képminőségért elnézést! indulás előtt két másodperccel készült, siettem!)
Remélem, hogy örülni fognak neki!
Sokat spekuláltam, hogy milyen is legyen a takaró (mert, hogy takaró lesz, ahhoz kétség sem fért). Sajnos nem állt rendelkezésemre sok idő, úgyhogy aránylag egyszerűnek kellett lennie, de ennek ellenére személyre szólónak, és egyedinek. Miközben a mindennapjaim feladatait végeztem, pakolás közben ránéztem egy keresztrejtvényre, és hirtelen homlokon rúgott a mázsa (homlokon csókolt a múzsa helyett szabadon).
Milyen egy keresztrejtvény? Hát fekete és fehér kockák, a fehér kockákban betűk (általában kék) szerettem volna a keresztezett szavakat kibővíteni néhány közhellyel, úgymint szeretet, szerelem, love ... Viszont scrable játszós múltam már olyannyira homályba veszett, hogy nem igazán tudtam úgy értelmes szavakat keresztezni barátném, és az ő Tamásának nevével, hogy az még dekoratív is legyen, így végül úgy döntöttem, hogy kerülöm a többi sallangot, és egyszerűen a nevekre szorítkozom. Majd ezeket az érzéseket jelképek fogják képviselni, úgymint szív, virág csillag.
A következő dilemma a fekete szín lett. Túl komor. Milyen legyen? Hát mindenféle kék, abból most úgyis sok van itthon. Mivel az idő szorított, ezért a blokkok első körben egyszerűen több féle kék és fehér anyagból szabott négyzetek lettek. A fehérre betűk aplikálva, ahová kellettek a betűk. Összepróbáltam, nem tetszett! Túl egyszerű, ezért néhány négyzetet lecseréltem csálé fakunyhó, illetve crazy mintával varrt blokkra (többre nem volt idő). Közbe jött, hogy a gépem is szabotálta a munkát. Aztán túl soknak találtam a kéket, kétségbeesett lépésként kicseréltem az egyik betűt zöldre, és több betűt is le akartam más színből, de végül hiába próbálgattam, valahogy nem passzolt hozzá más színű anyag. Végül maradt ez az egy betű zöld, a többi az eredetileg kék anyagból applikált.
A keresztrejtvény ábrájának kereteit imitáló összekötő elemek, és a blokkok összevarrása után elégedett voltam az eredménnyel. Alábélelés, tűzés roham tempóban. Még ma vár rám egy kevés tűzés (persze kézzel), szegem, és csomagolom.
Holnap, azaz ma a leánybúcsú előtt adom oda neki, mert az esküvői ceremónia előtt/után nem tudom, lesz-e alkalmam, és ez azért túl nagy motyó, ahhoz, hogy még ezzel is törődjenek.
Remélem az 50. házassági évfordulójukon ez alatt a takaró alatt bújnak majd össze! :-)
 |
| crossword guilt |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
.JPG)
.jpeg)
.jpg)
