Nagy napra fogunk virradni (már most is itt a nagy nap, csak még nem virradt ránk, tekintve, hogy 11 perce van ma) Na, tehát: egy éve, hogy megtettem az első bejegyzésemet ebben a blogban. Ez alatt az egy év alatt született kb. 200 bejegyzésem. Hol szűk szavú, hol bő lére eresztett, hol értelmes, hol értelmetlen, hol decoupage, hol patchwork, hol teljesen más témákban, de hát ez vagyok én. Csak írom, teszem, ami eszembe jut. Remélem, magamon kívül többeknek is örömöt okoztam az írásaimmal, bár hiú ábrándokat nem szeretnék kergetni. E jeles alkalomból szeretném olvasóimat meghívni, egy kis virtuális lakmározásra. Kérlek koccintsatok velem, és vágjunk bele együtt a második évbe, immár több tapasztalattal, és remélem több baráttal. Én örömmel olvasgatom a világ más tájékán élők blogjait, (még az angol nyelv tudásom is csiszólódott a blogolások közepette), de persze az itthoniakat is. Sok jó ötletet, apró fogásokat tanulhattam, de még csak kapirgálom a felületét annak a tudás halmaznak, ami sokaknak már a birtokában van. Nem gondolom, hogy valaha is eljutok az ő szintjükre, de nem is azért csinálom, hanem az alkotás öröméért, az általam készített ajándékok által okozott örömért. Nem tökéletes, amit csinálok, de a két kezem munkája, és szívem melege van benne, remélem mindez elég ahhoz, hogy mások szívét is megmelegítse.
Húsvét tájékán mindig közelebb kerülnek hozzám azok a motívumok, amikkel elcsépelésig próbálják jellemezni a magyar kézimunka kultúrát, ettől itthon kissé háttérbe lettek szorulva.
Ennek ellenére nem lehet tagadni, hogy gyönyörű munkák, melyeket gyönyörű színvilág jellemez.
Ne tagadjuk hát meg gyökereinket, és legyünk büszkék kultúránkra!
Ezek a legjellemzőbb kalocsai motívumok:
A hungarocell tojást kb 0,5 cm mélyen metszd be a sniccerrel a választott mintázat mentén, majd a tojás felületét borítsd be akkora anyag darabocskákkal, amelyek a kb 0,3 cm-vel nagyobbak a metszések által határolt felületnél. Az anyag felesleget a sniccer tompa felével tömködd be a sniccerrel vágott résbe úgy, hogy az anyag a felületen lehetőleg ránc nélkül kisimuljon, és az anyag széle rendesen be legyen nyomkodva a résbe. Szatén szalagból masnit is tehetünk a tojás tetejére, amit rögzíthetünk gombostűvel, ragasztóval, de egyszerúen át is köthetjük a tojást. A masni egyik hurkát hosszabra véve akasztót is készíthetünk.
... inkább mesélek. A magyar hoki vállogatott éppen az olasz válogatottal küzd. A család hozzáértő fele szerint nagy tétje van a meccsnek, én nem igazán értem. Mindenesetre az első harmadban 3:1 az olaszok javára, úgyhogy elmenekültem a nappaliból.
Hétvégén a Húsvéton kívül megünneplésre kerül a húgom névnapja, az unokahúgom szülinapja, a sógorom szüli, és névnapja. Úgyhogy ajándék ügyben tevékenykedtem ma, és tegnap (de még holnap délelőttre is maradt egy munkafázis (lakkozás)
Mutatom:
Az unokahugom már nagy lány 11 éves, úgyhogy már problémás neki az ajándék, ezért pénzt kap, amit arra költ, amire szeretné, de ugye a pénz nagyon személytelen ajándék, ezért készítettem neki egy tartós tortát:
Ez egy kör alakú háncs doboz, amibe csoki, és a pénz kerül. Ha a csoki kiürül belőle, tarthatja benne a kincseit.
A húgom aki egyben Heni lányom keresztanyja, Henitől ezt a könyvjelzőt kapja:
Csináltunk egyet nekem is:
Én pedig ezt az orgonás tálat készítettem. Ez egy elég nagy, mély bambusz tál felhasználásával decoupage technikával készült.
A sógorom egy jó kis páleszt kap, ebben csak annyiban működtem közre, ameddig megvettem. (Gyanítom mindenki így járt jól)
Nem új keletű számunkra a szituáció, tavaly már helyet adtunk 3 fészekalja cinke felcseperedéséhez, de akkor még nem volt cicánk. Most meglepetéssel fedeztük fel, hogy kb 40 éves almafánk odvában ismét fészket rakott egy madár. Mivel elég sötét van az oduban eddig nem sikerült kideríteni, hogy milyen madár költözött hozzánk. Mindenesetre résen kell lennünk, hogy Zokniban ne induljanak be az ösztönök, és békén hagyja őket.
De jó lenne ha én is itthon maradhatnék!
Ma 6 óra után sikerült végeznem. Lemaradtam a tejes kocsiról, tehát tejet nem vettem, és végül a DM-ben sem próbálkoztam, hiszen lehet, hogy 6 - kor ők is bezártak.
Haza érve a nap éppen arra a két ablakra sütött irgalmatlanul, ami - mit tagadjam - nagyon koszos volt, úgyhogy neki estem, és megpucoltam.
Hajat festettem, és másra már nem is volt idő.
Ezen a héten valahogy nagyon nem akar felszínre törni a kreatív énem.
... a hétvégén.
Tudom, hogy sokkoló időnként, a csapongásom a kreativitás különböző területein, de jobb, ha megszokjátok, hogy ilyen vagyok. :-)
Tehát több hetes háttér tanulmány, oknyomozói tevékenység után végre összegyűjtöttem a szükséges információt, alapanyagot, eszközt, és bátorságot, és neki álltam.
Elnézést, fotót még nem tudok mutatni, mert nem készítettem képet (este pótlom majd).
A megszületett termék küllemben nem veszi fel a versenyt a szappanos blogokon megszokott szappanokkal, kicsit sok kurkumát tettem bele színezőként, és ráadásul alaposan bele is kevertem az egész masszába, pedig szerettem volna a szappan alapszínét, márványosan keverni a kurkumával gyengébben színezett masszával, ehhez azonban először ki kellett volna öntenem a tálból egy adagot a formába, a maradékot színezni, és fa (illetve műanyag)kanál nyelével szabálytalan mozdulatokkal bele keverni a színezettet, a natúr színű masszába, azonban lányos zavaromban, ezt elmulasztottam, ráadásul kissé túl intenzív színt értem el (tapasztalat hijján).
A szappannak 4 hétig érnie kell, ezért arról sem tudok beszámolni, hogy funkcióját tekintve, hogy sikerült a művem, de mivel a készítés folyamán minden úgy alakult, ahogy azt a leírásokban olvastam, ezért bízom benne, hogy nagyszerű bőrtápláló tulajdonságú szappant alkottam. Van benne olíva olaj, ricinus olaj, kakaóvaj, kókusz tej, mák (nagyszerű bőr radírozó, és masszírozó hatása van), és citrom, és narancs illó olaj.
A mai kozmetikai ipar sajnos nagy részben vegyszereket, ásványi olaj származékokat használ fel a kozmetikumok elkészítéséhez. Sajnos ezek a kozmetikumaink káros anyagai bőrünkön keresztül felszívódva bekerülnek szervezetünkbe is, ezzel kialakulnak az allergiák és bőrbetegségek, és még kitudja milyen káros hatások. Nem beszélve a gyártás során keletkező környezetre káros hatásokról. Bár nem mondhatom el magamról, hogy nagy környezet védő lennék, (kocsival járok dolgozni, használok különféle kemikáliákat, agresszív tisztító, fertőtlenítő szereket WC tisztításhoz stb), de azért igyekszem minnél több területen környezet tudatosabb lenni. Ezért pl. már elég régóta mosódiót használok mosáshoz, a hulladékot mániákusan válogatom, és szelektív gyűjtőkbe viszem, a mennyiségét próbálom csökkenteni (pl tejet nem dobozosat, hanem termelőtől veszek) ... persze rengeteg dolgot tehetnék még meg, ennek érdekében, de egyrészt családom sajnos rendesen ellenem dolgozik, illetve vannak olyan dolgok, amelyekről kényelmi, és egyéb okok miatt nehezen mondok le, de igyekszem.
Többek közt ezért is fogtam bele a szappan készítésbe. Nem olcsó mulatság, tehát spórolni nem fogok - főleg ha kiderül 4 hét múlva, hogy nem is sikerült a szappan - de ha reményeim beválnak, akkor legalább olyan szappant fogunk használni, amiről tudjuk, hogy olyan dolgokat tartalmaz, amit akár meg is ehetünk.
Akit hozzám hasonlóan bővebben érdekel a téma, a teljesség igénye nélkül ajánlom a következő blogokat: Lukrécia kencéi Illatos szappan Gizusszappan
Visszakanyarodva az emberiség környezet károsító hatására, évek óta az a véleményem, hogy fele ennyi háztartási hulladékot nem termelnénk, ha a háziasszonyok, anyukák idejük java részét azzal tudnák tölteni, amivel évszázadok alatt töltötték, azaz a gyerek neveléssel, és a háztartás vezetésével. Nem vennénk zacskós fagyasztott hasáb burgonyát, hanem meghámoznánk, felszeletelnénk, és megsütnénk, nem vennénk dobozos, vagy vákum fóliába csomagolt pizzát, hanem megsütnénk lisztből, élesztővel, sokkal kevesebb konzervet használnánk, lenne időnk a piacra járni friss élelmiszerért, és nem kellene tartós élelmiszerekkel ezzel együtt tartósító szerekkel tömnünk magunkat stb... De mi rohanunk, munka, elintézendő dolgaink és a család közt, és ezekre a dolgokra ritkán gondolunk. Sajnos a körülmények így alakultak. Azért tehetünk ellene. Főleg hogy a gyerekeink jövője a tét.
SZJA bevallásokat készítek a héten, és az adó 1%-ról néhány kollégám az állatkert javára kíván rendelkezni. Ezért megnyitottam az állatkert web oldalát, hogy az adó számot megtudjam. Ott olvastam azt a szomorú hírt, hogy elpusztult a Zita nevű elefánt.
Lehet, hogy volt híradás erről TV híradóban, de én nem nagyon nézek TV-t.
Az én gyerekeim már nem nagyon igénylik az állatkertbe járást, de kicsi korukban gyakran mentünk szép délutánokon. Ilyenkor a zsiráfok mellett az elefánt, és a nagymacskák voltak számukra a fő attrakció. Persze én legalább ennyire sajnálok egy kisegeret is, de Zita szerintem megérdemli, hogy én is megemlékezzek róla.
Azon agyalok, hogy mi lett volna ha....
Eleve utálom ezt a kérdést, mert ami megtörtént, azt már nehezen tudjuk visszafordítani, mondjuk ebben az esetben nem lett volna lehetetlen.
Csak hangosan gondolkodom (már amekkora zajt a klaviatúra billentyűk okoznak).
Tehát azon agyalok, ha megfogadtam volna az elején Ági tanácsát, és nem forgattam volna el néhány blokkot 45°-ban, akkor is ugyan ezt a képet adták volna az egyes blokkok, Hiszen ez egy olyan minta, ami 45°, 90°, 180°-al elforgatva is ugyanúgy néz ki (ha csak a csillag szárainak állását vesszük figyelembe), viszont jelentősen könnybben lehetett volna összeállítani a takarót.
Készítettem egy látványtervet:
Végül úgy döntöttem, hogy nekem jobban tetszik az az elrendezés, ahogy eredetileg varrtam meg. Ugyan nem sok a különbség, de a négy feather star blokk elforgatásával nekem szellősebbnek, tűnik. Azzal hogy elforgattam, a csillag 2 szárát be tudtam húzni a közép vonal felé, míg ha nem forgattam volna el, nem tudtam volna.
Jó! Tudom, hogy ezzel sokkal bonyolultabbá tettem a dolgom, de most már eldöntöttem, hogy jól tettem.
Hiába nem tagadhatom meg a csillagjegyemet. Egy vízöntőtől ikrek aszcendenssel nem lehet folyamatosan elvárni elvágólagos munkát, attól ennek a jegynek a szülöttei vannak szerintem a legtávolabb (elég nagy kereszt ez nekem!) Nekem egész egyszerűen kényszerem van arra, hogy valamit máshogy csináljak, mint mások. Szóval úgy kell nekem!
Nos. Összeállítás után derült ki, hogy takaróm nem teljesen szabályos téglalap, ezen korrigálnom kellett. Avatott szemek nyilván észre veszik. Azonban inkább vállaltam azt, minthogy csálé legyen, ne adj isten bontanom kelljen, mert azt már nagyon untam, és gyanítom innentől kezdve már azzal is inkább rontottam volna a helyzeten, mintsem javítottam volna. Mindegy ez volt az úgynevezett tanuló pénz, és mivel úgyis családban marad, ezért nem szándékszom a kardomba dőlni. Majd a következő jobban sikerül. Jöhetnek a ludak!
Jégcsillagos takaróval szöszmöszöltem ma, nem feküdt ki olyan szépen néhány varrat, mint ahogy szerettem volna, úgyhogy bontogattam, varrtam, most már abban a fázisban van, hogy egy egybefüggő téglalap lett a blokkokból, aminek adok még keretet is (kép még nincs)
ilyen háromszögek futnak majd körbe rajta, csak kékben és egy irányba mutatnak majd.
jaj istenem de szép ez a takaró! nem szabad nézegetnem, mert majd meg is akarom varrni!
Mire ezekkel a ludakkal végzek, szerintem az élettől is elmegy a kedvem, de még az is lehet, hogy élvezni fogom a monotóniát. Szerencsére találtam erre egy gyors módszert, amit alkalmazni is fogok, de így sem lesz kevés munka.
Tehát haladok.
Cseresznye fa után a másik cseri fa, majd a meggy, és a szilvafa is virágzásnak indult.
Új hajtásokat hozott a cukorsüveg fenyő
és a kecskerágó is
Persze a gaz is, de azok egyenlőre maradhatnak, mert nem volt lelkierőm a gazoláshoz.
Az ég csodálatosan kék volt, erre vártam egész télen!
Egyéb irányban alkotói válságban leledzem, illetve újabb agymenésem tervezési fázisában vagyok.
Szappant akarok készíteni. alapanyagok egy része összegyűlt, még néhány eszköz hiányzik, ha minden egyben van, hozzá fogok. Majd mutatom, ha mutatható lesz az eredmény.
Tudom, hogy ez egy fecske, de én egy kis színt vittem bele.
A sodrott zsinórhoz Ági trükkjét alkalmaztam, és a speiz ajtó kilincsét használtam segédeszközül. Család fele Székesfehérváron volt kisebbik gyermek meccse okán, nagyobbik gyermek beborult a kanapé, és a dohányzó asztal közé a röhögéstől, amikor meglátott a habverővel, de végül azért segített a kritikus ponton.
Most, hogy a határidős munkával végeztem jelentkeznék én is Colettehez. A többiek munkája mind olyan hasonló madárral van varrva (lehet, hogy ez volt a cél?), ezért gondoltam, hogy én madarasabb madarat varrnék. Persze megint a saját dolgomat nehezítem.
Tudtam ...
... hogy nekem nem szabad csak úgy, minden kontroll nélkül méter árú boltba bemennem.
Csak ebből az anyagból kellett volna vásárolnom a takaróhoz
De vettem ezekből is,
meg ezekből is,
meg ebből is (ezt Luca barátnémnak)
Másik történés, hogy cseresznye fánk az alábbi attrakcióval örvendeztetett meg ma reggelre:
Ezt persze Zokninak is szemre vételeznie kellett, így kirándulást tett a terasz tetején
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2 Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email-címük.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd, otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávézni a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!
14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észrevedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel, hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra...
19. ...és most röhögsz magadon!
20. Gondold végig, hogy miért!?
Akik 1975 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1975 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk! Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó sem. Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatók voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem, az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv-telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.
Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink - Schobert Norbi mércéjével mérve - nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött, átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval!
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele), és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A-, B-, C-, D- és E-vitamin, viszont,,bedeko''-nak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz! Szobi-szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült! A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt; a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationről, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong-asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek! Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz! Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébbállhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Mi, ,,öregek", tartsunk ki! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek, még úgy 75 évig!
Az egyszer már bemutatott barátnőm munkája. Az Ő engedélyével mutatom meg.
Mozaik. Nekem nagyon tetszik.
Hihetetlen türelem, tudás, színérzék szükséges ahhoz, hogy valaki ilyet készítesen, engem őszintén lenyűgöz.
(a képre kattintva további munkáit is megnézhetitek)
Most, hogy túl vagyok az ajándék takaró varrásán, és átadásán, újult energiával estem neki a jég csillagos blokkjaimnak.
1. lépésként lemértem az ágyunkat, és a méreteket lemodelleztem a parkettán felragasztott maszkoló szalaggal (életem párja kisebb rohamot kapott, amikor meglátta) (a ragasztó szalag esetleges ragasztó maradványainak eltüntetésére ötleteket szívesen veszek!)
Majd elhelyeztem az elkészült blokkokat. Ugyan szempont volt a szimmetria is, de azért szerettem volna, ha véletlen szerűnek tűnik az elrendezés, azért van néhány blokk 45°-ban elforgatva. Ezzel jól megnehezítettem a saját dolgomat.
A középső blokkból kiindulva elkezdtem az összevarrását a blokkoknak különböző méretű, és formájú összekötő elemekkel. Menet közben 2 blokk elhelyezése felcserélődött, illetve kiegészült + egy blokkal.
Most itt tartok, ma este végeznem kell az elemek összeállításával, és a ragasztó felszedésével, mert Apa türelmét nem szeretném próbára tenni. Sajnos az anyagom erősen fogytán van.
A keretét majd gyors ludak adják. Ennek folytán még az is elképzelhető, hogy nyugdíjas leszek, mire elkészülök vele.
Magamról:
Mindíg is őszintén lenyűgözött a kreativitás bármely formája. Leginkább a decoupage, de a patchwork, kötés, horgolás, varrás, könyvkötés, asztaloskodás ...
Szeretek olvasni, filmet nézni. Sajnos, nincs elég időm, ahhoz, hogy mindezeket olyan intenzitással műveljem, ahogy szeretném, de azért igyekszem.
A blogomban minden olyan témában szeretnék írni, ami aktuálisan foglalkoztat. Ebből persze kiderül, hogy milyen szerteágazó az érdeklődési köröm.
Coromandel-félsziget
-
Szóval szerda reggel elindultunk Briannel felfedezni a
Coromandel-félszigetet. Nagyon szép volt az út mind Taurangáig, mind onnan
a félszigeten, csak s...
.JPG)
.jpeg)
.jpg)
.JPG)
.jpg)
